2022 november 12: Az első szalagavató a gimnáziumban

Iskolánk életében elérkezett ez a pillanat is!  A 2019/20-as tanévben induló gimnáziumi osztályunk érettségi előtt áll, és a hagyományoknak megfelelően mi is szalagavató ünnepséget szerveztünk a végzős diákoknak.
A ceremóniát a 12. G ünnepélyes bevonulását követően Bujdosó Tibor igazgató kezdte meg köszöntő beszédével. Ebben a gratuláció, és szülőknek szóló köszönet mellett a következőket hangsúlyozta: „A tizenhárom előttem álló fiatal számára kívánom, hogy állhatatos szívvel kezdjétek meg és csináljátok végig a vizsgára való készülődés heteit, hónapjait és vegyétek sikeresen az érettségi nehézségeit,  közben váltsátok valóra álmaitokat, vágyaitokat.”
A folytatásban Kovács Nikolett az alsóbb évesek nevében szólt a diákokhoz.
Az ünnepélyes szalagtűzés során először igazgató úr tűzött szalagot az osztályfőnöknek, majd Zachar Zoltánné a következő diákjainak tűzte fel a jelképes szalagokat a nagybetűs élethez.

Bátori Alfréd
Berencsi Zsófi
Gyarmati Vivien
Győri Mariann
Hodos Bernadett
Kanalas Linett Éva
Kanalas Tifani Bianka
Kovács Andrea
Kucskár Dorina
Nagy István Dániel
Rácsai Hajnalka
Sándor Imre
Szilágyi Judit Bianka

A végzős diákok nevében Kanalas Tifani Bianka 12. G osztályos tanuló rendkívül felkészülten, lelkesen, őszintén idézte fel az elmúlt időszak érzéseit, emlékeit.
Később megkértük írja le a szalagavatóvak kapcsolatos érzéseit, melyet a következőkben idézünk.

„Hát igen, a maturabál az valami csodálatos dolog!
Elbűvölő dekoráció, elkápráztatóan csillogó ruhák, öröm és boldogság.
Most az lenne a feladatom, hogy meséljek a bál szervezése körüli izgalmakról, lehetőleg nem túl részletesen. Hiszen kit érdekelnek olyan részletek, miszerint mikor mennyit kell fizetni, és kinek? Hogy hogyan állt össze egyetlen pillanat alatt minden, majd ugyanennyi idő vége is lett?
Pedig az egész szervezés erről szólt.

2022.06.12.
Első táncpróbánk.
Szegény tánctanárnő! Utólag visszagondolva, egyáltalán nem volt könnyű dolga velünk.

2022.08.06.
Viszonylag hamar sikerült kiválasztani a keringő ruhánkat.
Hamar, de nem könnyen. Durva harcok árán.
No, de volt még három hónapunk! Arra, hogy mindenki komolyan vegye végre a ruhapróbát, hogy behozza a ruhák kölcsönzési árait, hogy megszavazzuk, hogy milyen színű legyen a meghívó! És a fő-fő kérdés: milyen színnel legyen rányomtatva a szöveg?
Ez bizony kemény dió volt, és sokáig megosztotta a társaságot!

2022.10.01.
Ugyan, volt még egy hónapunk! Hogy végre eljárjunk a táncpróbákra, kitaláljuk, hogy mi legyen a forgatókönyv, hogy elkezdjük az osztály videót kigondolni!
Ezer ötlet, ezer ellenjavaslat, ezer érdektelenség mindenről és mindennel kapcsolatban!
Mi meg csak álltunk és időnként egy icipicit bántuk már, hogy bevállaltuk ezt az egészet! Egy csomó idő, munka, idegesség és a vége csak vita, vita, vita!

2022.11.05.
És még mindig volt még egy hetünk a tanárok meghívására, beszédek írására, a táncok gyakorlására, és itt már a hétvégénket sem kíméltük!

2022.11.11.
És innentől őrületes készülődésbe kezdtünk.
Volt még egy napunk és egy egész éjszakánk az osztály videó véglegesítésére, át-, ki-, és bevágására, hetvenhétszeri lejátszására, az utolsó egyeztetésre!
Szóval volt munka dögivel és időnként kicsit egyedül is éreztük magunkat ebben. Nekünk nem volt semmilyen tapasztalatunk a szervezésben, sem a vélemények összefogásában, összehangolásában, a feladatok szétosztásában.
Követtünk el hibákat, de tapasztalatokat szereztünk és próbáltuk levonni a tanulságokat.

2022.11.12
A nagy nap.
Reggel, mint a villám, úgy pattantam ki az ágyból, 2-3 órai alvás után.
Örömmel nyugtáztam, hogy süt a nap, és egyetlen felhő sem volt az égen.
Gyors fodrász, majd egy utolsó táncpróba.
15:30. A vendégek szépen beszállingóztak, helyet foglaltak.
15:58. Az egyik lánynak kiszakadt a szoknyája, a másik pánikrohamot kapott.
Mint a Valami amerikai filmben! -gondoltam magamban.
Aztán tű, cérna, és némi lelki támogatás után, 16:00-kor elhangzott a felkonferálásunk.
Szalagtűzés után gyors átöltözés, hiszen következett az első táncunk, a rocky.
Mi már felöltözve, felsorakozva vártuk a jelszót a bevonulásra. Igazából nem sok mindent hallottam a felkonferálásból a fülemben dobogó vér és az adrenalin miatt.
“… a rockyt” – hallottam, amint a bemondó lezárja mondandóját.
3,2,1.
Színpadra.
Rocky után ismét rohanás, keringő ruhába át kellett öltöznünk.
Itt már kevésbé izgultunk. Az est végére nagyjából megszoktuk azt a rengeteg szempárt, ami ránk szegeződött.

A táncok nagy sikert arattak. Bevallom, valamennyiünk lábában azért ott volt a görcs végig a táncok alatt, de reméljük, nem látszott túlságosan.

Úgyhogy, lényegében nem volt könnyű. Nehéz volt kitalálni, megvalósítani, közben arra figyelni, hogy ezalatt a stresszes időszak alatt az osztályunk ne hulljon darabjaira.
Viszont sikerült. Megcsináltuk. És büszkék vagyunk rá. Mindent bele tettünk, amit csak tudtunk.
Úgyhogy maximálisan megérte az összes fáradozást.  Olyan szalagtűzőnk lehetett, mint amire mindig is vágytunk!
Egy dolog pedig biztos. Az, hogy eddigi életünk talán legünnepibb eseményét éltük át ezen a napon, és nem is sikerülhetett volna ennél jobban.

Köszönjük mindenkinek, aki bármilyen formában is hozzájárult, hogy ez az alkalom tökéletes legyen!
Mert minden túlzás nélkül azt kell, hogy mondjam, tökéletes volt. „
 
Az első hivatalos rész az az osztályfőnök diákjainak szóló gondolataival és A Pál utcai fiúk musical „Mi vagyunk a Grund” című betétdalának közös átiratával, éneklésével zárult.
A továbbiakban a korábbi beszámolóban részletesen leírt, nagyszerűen, lelkesen bemutatott táncokkal leptek meg bennünket a diákok.
Az ünnepségen a művészeti iskola tanárai is felléptek a jelenlévő közönség legnagyobb örömére. Kóczon Kornél, Bózsár Adrienn valamint Kovács Gábor, zongorán, rézfúvós és ütőhangszereken adtak elő különlegesen ritmikus és szórakoztató zenét, ékesen bizonyítva, hogy művészi mestereik választott hivatásuknak.
Az est legmeghatóbb pontja kétségkívül az ünnepség végén következett el, amikor a büszke szülők könnyes szemmel táncolhattak gyermekeikkel. A közösen táncolt keringő után folytatódott a fotózás, majd a jelenlévő intézményi dolgozók jó hangulatban együtt vacsoráztak a végzős diákokkal.

Tisztelettel köszönjük az Iskolánkért Alapítványnak, Szegediné Pál Rita képviselő asszonynak és Nagykonyha Kft.-nek az anyagi támogatást és minden pedagógusnak, konyhai és technikai dolgozónak a segítő, áldozatos munkáját. Reméljük, hogy a nagyszerű hangulatú, pompás ünnepség örömteli pillanatai az ünnepeltek és az ünneplők szívében is örök emlék marad.