Benedek Elek mesemondónkra emlékeztünk.
Szeptember 30-a minden meseszerető, népművészetet kedvelő magyar ember számára ünnepnap. Ezen a napon, 1859-ben született a nagy mesemondónk Erdély varázslatosan szép vidékén található Kisbaconban. A szüleitől, az ott élő emberektől, a táj szépségétől annyi értékes lelki kincset kapott a kisgyermek Benedek Elek, hogy felnőtt korában ő lett a leghívebb közvetítője ezeknek a csodáknak, szépségeknek. A mesék, a mondák és a rege színtere Kisbacon környéke volt, hiszen a reális meséinek a cselekménye magában a faluban, s annak határában zajlott. Tündérmeséinek helyszíne pedig a havasok (Fogarasi-havasok), a végeláthatatlan rengeteg, mely a falutól nem messze emelkedik. Tanulmányai során pedig olyan szerencsés volt, hogy a kollégiumban hagyománya volt a népköltési gyűjtésnek. Így valósulhatott az meg, hogy olyan kincset hagyott ránk, mely nélkül szegényebb lenne a gyermekkorunk, a magyar nyelv, az irodalmunk, egész életünk. Az alsó tagozatos tanulóink ismét lelkesen kapcsolódtak be a közel egy hétig tartó programba. Az első és második évfolyamos kisdiákok napi szinten hallgattak népmeséket Benedek Elek gyűjtéséből, vagy megnézték a mesét. Ezek a kellemes foglalkozások napköziben, tanulás előtt voltak megtartva, hogy a délelőtti figyelés, erőpróba kicsit feloldódjon, s kellően ki tudjanak kapcsolódni. Ők még a maguk módján elkészített rajzokkal, festményeikkel egészítették ki ezeket a foglalkozásokat. A második évfolyamon a magyar óra keretében már komolyabban is foglalkozhatnak ezzel a témakörrel, így ez a hét szinte előszobája lehetett számukra a népmese világába való belépéshez. Ők már a mesefüzetükbe készítették feljegyzéseiket, illusztrációikat, s fotómontázst is készítettek ezekről a mesékről. A 2. b. osztály még babot is csíráztatott annak reményében, hogy azt égig érőnek nevelik, s azon jutnak fel a mese világába a sárkányhoz: Brázda Noémi, Kanalas Dávid, Kiss László, Kovács Balázs, Molnár Noel, Piroska Henrietta, Rácz Márk, Varga Edit A harmadik, negyedik évfolyamon tanuló diákjainknak már ismerős volt a program. Nem is volt kérdés, hogyan kell készülni. A könyvtárból kikölcsönözték a megfelelő meséket, és azokat elolvasva készítettek ábrákat, tablókat, melyek az elsődleges élményeiket mutatják be. A kávéházi beszélgetés közben beleélték magukat egy igazi körülménybe, s ügyesen kialakult a gördülékeny társalgás. A nagy író, mesemondó születési helyéről, szüleiről, a népmese napjának fontosságáról, az erdélyi táj szépségéről, varázslatos világáról és az íróvá, szerkesztővé vált férfi munkásságáról váltottak egymással gondolatokat. A jóízű, tartalmas társalgás után az évfolyamnak megfelelő játékos kérdőív kitöltése volt a feladatuk, melyet minden csoport ügyesen megoldott. A foglalkozás végén nagy dicsérettel a tarsolyukban tértek vissza az osztályterembe azzal a megjegyzéssel, hogy jövőre is szívesen vesznek részt ilyen szellemi játékban. Köszönetet mondunk a felkészítő kollégáknak, akik fontosnak tartották az ismeretek ez irányú bővítését, a gyermek lelki táplálékának gazdagítását, s a népmese népszerűsítését. Hajdúsámson, 2022. 09. 30. Irénke néni és Jolika néni