Talán megérkeztem…

Ez a hely…most valahogy más,

az is lehet, hogy csak egy látomás,

én azért hinni, s látni akarom,

hogy itt…emberibb a befogadás!

S többé nem mar húsomba a sas karom…

 

Ez a hely…most valahogy más,

csupa derű, csupa móka, csupa kacagás,

felvillanyoz a tudat, hogy ennyi sok barát

vesz körül, ölelve, ujjongva, hogy ím, barát:

eljött a Feltámadás!

 

Ez a hely…most valahogy más,

itt meghallgatják az őszinte vallomást,

hisznek, szeretnek, csupán csak én tűnök

kicsit meglepettnek, de Isten lássa

lelkemet, eme pillanat igen örvendetes!

 

Ez a hely…most valahogy más, itt

messze elhallik az önfeledt kacagás,

talán holnap is itt maradok, hogy többé

ne csapjanak össze fejem felett izzó kardok,

minden rosszat mi fájt, végleg hátra hagyok!

 

Ez a hely…most valahogy más,

Ez a hely, maga a ragyogás,

Ez a hely, megigézett, kérdezem magamtól:

vajon ez eddig is létezett?...

Itt, semmi nem számít, csupán annyi:

hogy végre elérkezett!

 

Írta: Borsos Tamás