A közelgő továbbtanulás

Kedves Olvasóink!

A mai alkalommal két nyolcadikos diákkal, Nagy Zsófiával és Papp Attilával készítünk egy rövid interjút, a továbbtanulással kapcsolatban.

Vártátok már, hogy elkezdődjön a 8. osztályos évfolyamotok?

Zsófia: Vártam, mivel tudtam, hogy idén felvételi meg újabb kihívás vár ránk, illetve szimplán szeretek iskolába járni.

Attila: Elsőnek nem tudtam, hogy milyen lesz a nyolcadik. Valamennyire sejtettem, hogy hasonló lesz a tavalyi évekhez. Szerintem annyi változott, hogy idén sokkal komolyabban kell venni a tanulást.

Miben másabb a 8. évfolyam, mint a többi?

Attila: Érettebben látjuk a dolgokat, ezen már a jövőnk is múlik, jobban oda kell figyelni.

Zsófia: Egyet értek Attilával, nehezebb a tanulás is, meg persze nehéz lesz elengedni az osztályt, akikkel együtt töltöttünk most már lassan nyolc évet.

Hová szeretnétek menni továbbtanulni, miért pont oda jelentkeztek?

Zsófia: Elsőként a Bethlen Gábor Szakközépiskolába jelentkezem, ahova nagyon szeretnék bekerülni, mivel ez egy nagyon erős iskola és anyáék támogatnak, hogy bekerüljek ide.

Attila: Én a hajdúsámsoni gimnáziumba jelentkeztem, célom, hogy le tudjak érettségizni. Az érettségit választottam, mert még nem tudtam eldönteni, hogy melyik irányba szeretnék később tovább tanulni.

Milyen célokat szeretnétek elérni a közeljövőben a középiskolában, mik az elvárásaitok?

Attila: A tanárok szempontjából legyen a pedagógus kedves, megértő, értse a viccet. Az iskola legyen szép, ne túl hangos, letisztult.

Zsófia: Szeretnék leérettségizni, emelt angol színtű nyelvvizsgát letenni. Én járok táncra és az iskola mellett szeretném azt folytatni. Az osztályról az a véleményem, hogy jó lenne, ha olyan lenne, mint a mostani. Nyilván nem lesz pontosan ugyanolyan, de egy kis hasonlóságot szeretnék.

Hogyan készültetek a felvételire, milyen módszerekkel tanultatok?

Zsófia: Otthon gyakoroltam, felvételi feladatlapokat töltöttem ki. Magyarból Tamás bácsival gyakoroltunk rá, matekból pedig járok külön tanárhoz és ott szoktam a feladatokat csinálni.

Attila: Én is szoktam gyakorolni, néha nagyon keményre fogom a témát, máskor pedig nagyon lazán veszem. Szeretném tartani a hármas-négyes szintet a középiskolában.

Milyen hozzáállással vágtatok neki a felvételinek?

Attila: Pozitívan próbáltam nekiállni, ami nem volt könnyű, mert ez az életünket határozza meg. De ha elbukjuk, akkor is lesz más lehetőség.

Zsófia: Magamat ismerve előre tudtam, hogy izgulni fogok, már most is félek, hogy fog sikerülni.

Szerintetek miért fontos a megfelelő iskola kiválasztása?

Zsófia: Én magamból kiindulva azért választottam a Bethlen Gábor Szakközépiskolát, mert akik onnan kijönnek, nagyon sikeres emberek lesznek.

Attila: Én nem szeretnék olyan társaságot, ahol nem érzem jól magam. Rossz társakkal körülvéve nem is tudnám azt a szintet hozni, amit szeretnék.

Ti mentek egyedül abba az iskolába, ahová elsőként jelentkeztek, vagy barátaitok, osztálytársaitok is mennek?

Attila: Jön pár nagyon jó haverom, ami nagyon érdekessé fogja tenni az iskolát.

Zsófia: Az évfolyamból az egyik legjobb barátnőm is jön velem ebbe az iskolába. Ő másik szakra jelentkezett, de legalább ő is ott van ahol én.

A koronavírus nehezít titeket a céljaitok elérésében?

Zsófia: Igen, például nem lehetett elmenni a nyílt napokra és így nem tudtuk megismerni az iskolákat. Tavaly digitális oktatás volt, és van olyan anyag, amit nem tudtam megérteni most pedig szükséges lenne.

Attila: A digitális oktatás tényleg nehéz volt, sok embert a padlóra vitt. Most már rendesen járunk, reméljük, nem kerülünk vissza. A rendezvényeket reméljük, bepótoljuk.

Kik támogatnak titeket?

Attila: Bátyáim, szüleim, a barátaim, ami nagyon jól esik.

Zsófia: Legfőképpen anyukám támogat, de persze a családom a barátaim és a tanárok is.

Nagyon köszönjük a beszélgetést, sok sikert kívánunk nektek a céljaitok eléréséhez!