Szupercsapat

Ugye ismerik a sorozatot, amelynek Amerikában a nyolcvanas években az egeket verdeste a nézettsége? De nemcsak a jenkiknél, nálunk is fellegekben volt a látogatottsága. A szuper csapatot mindig úgy írták meg és forgatták, hogy a főhősök mindig a jó oldalon álltak és kiállnak az elnyomók ellen.

S most ugorjunk vissza a jelenbe. Az alapanyag itt is adott, persze itt szó sincs küzdelemről, harcról meg autós üldözésről.

Jóval inkább sokszínűségről, kreativitásról, magasfokú szakmai alázatról, zeneszeretetről. Mindemellett empátiáról, közvetlenségről és gyerekcentrikusságról. S a szép, a jó iránti befogadókészségről. Ezek jellemzik a művészeti tanszak vezetőjét, pedagógusait. Egy kicsiny üde oázis ez, egy aprócska sziget iskolánk falain belül, amely színessé teszi az itt dolgozó kollégák, s az ide járó gyerekek mindennapjait. Egy igazi derűs, lelkes, szupercsapat veszi a keze alá az ide érkező gyerekeket. Művésztanáraink állandó derűt sugároznak magukból, munkájukkal, odafigyelésükkel bearanyozzák a művészetek iránt érdeklődő tanulók hétköznapjait. A zene csoda, hatalmas dolog. A zene gyógyszer számtalan sok mindenre. Victor Hugo mondta:”A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul.”

Egy nem mindennapi, szeretetteljes világba csöppenhetnek tanulóink az itteni zene- rajz- festészet és kerámiaórák által. De ez csak egy piciny szelete a teljes tortának. Minden olyan gyerek, aki kicsit is érdeklődik a képzőművészet, a zene, a tánc vagy a festészet iránt, ne habozzon, iratkozzon!

Be. Intézményünk művészeti tagozatára. Garantált a szellemi fejlődés, a lurkók személyisége óriási érzelmi, esztétikai töltettel gazdagodhat.

21. Nemcsak a kártyában nyerő szám, a település életébe is új színt hozott az immáron 21 éve iskolánkban önállóan működő művészeti tagozat. Ezúttal Jakubecz Sándor igazgatóhelyettes urat kérdeztem az elmúlt évekről, a tagozat működéséről, sikerekről, célokról és számos érdekes dologról. Fogadják szeretettel a vele készült beszélgetést!

Immár több éve az Ön irányításával működik intézményünk művészeti tagozata. Hogyan, mikor kapta a felkérést a tagozat irányítására, hogyan élte meg, amikor megtalálta ez a nemes feladat?

2013 januárjában Kádárné Tóth Anna volt még a művészeti iskola vezetője. Anna munkahelyváltozása miatt volt szükség új vezető megbízására. Ekkor esett rám a választás. Eleinte nagyon tartottam a megbízatástól. Elődöm rendkívül jó szakmai tudással vezette az iskolát, nem volt könnyű átvenni ezt a feladatot. Azonban az ott tanító művész kollegák szívesen fogadtak, és nagyon sokat segítettek a kezdetekben.

Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre? Pozícióba lépésekor mit tekintett a legfontosabb tennivalójának?

A legfontosabb volt elnyerni munkatársaim bizalmát. Ezen kívül célom volt tovább vinni Anna munkásságának eredményeit. Nyilván voltak új elképzeléseim is, melyeket szerettem volna megvalósítani. Ezek folyamatosan kerültek bevezetésre, sok minden hosszú éveket vett/vesz igénybe. Például új módszerek bevezetése, tanszakbővítés, hangszerállomány korszerűsítése, még több minősítő versenyre eljutni növendékeinkkel, illetve házi és meghívásos, vagy nyilvános versenyek szervezése intézményünkben. A művészetek megszerettetése a gyerekekkel. Néptánc tanszak létszámának bővítése, néphagyományaink ápolása, ifjúsági tánccsoport megalakítása. Az addigiaktól eltérő, új rendezvények, programok bevezetése. Ilyenek voltak például az Uzsi-muzsika, Művészeti Jótékonysági Gála, Rákóczi- Művészeti díj, a Zene világnapján a városi intézményekben ajándékhangverseny. De muzsikáltunk már a sámsoni buszjáraton, utcán, parkokban. Természetesen minden rendezvényünk részvevői a táncosok, és a képzőművészeti ág növendékei.

Milyen alapelvek köré építette fel a tagozat működését?

Egymás iránti tisztelet, megbecsülés, a növendékek maximális szeretete. Hátránykompenzálás és tehetséggondozás. Fő feladatunk a művészetek iránti fogékonyság kialakítása, művészetet szerető, kedvvel művelő emberek nevelése, a lényeg hogy a szívünkbe-lelkünkbe költözzön be, s mindjárt másképp szemléljük a körülöttünk lévő világot. Hagyományaink, elsősorban néphagyományaink ápolása, tovább örökítése. A népművészet ápolása mindhárom tanszakunkon.

Milyen pluszt tehet hozzá a művészeti képzés az itt tanuló gyerekek személyiségfejlődéséhez?

A művészeti képzésnek kiemelt szerepe van a személyiség harmonikus fejlesztésében, a hátránykompenzálásban, a lemorzsolódás megelőzésében.  A foglalkozásokon való részvétel sok esetben többet nyújt, mint egy fáradtan végig ült tantárgyi óra. Gondoljunk például arra, hogy milyen jótékony hatása van egy táncórának, melyet szívesen, örömmel, sikerélményekkel tele töltenek el a gyerekek a táncteremben. Mennyivel felfrissültebben, üdébben kapcsolódnak be újra a tanulás – sokszor monotonnak tűnő – folyamatába. A művészeti iskola a képzési módszereivel nemcsak a tehetséggondozást tudja segíteni, hanem a hátránykompenzálást is, ezért tartjuk fontosnak, hogy a hátrányos helyzetű tanulók minél nagyobb számban iratkozzanak be a művészeti képzésbe. Összefoglalva: javul a tanulók koncentrálóképessége, például a kottaolvasás az olvasási készségre is hatással van, megmozgatja a fantáziát, bármely hangszeren való játszás a finommotorikát, a tánc a mozgáskoordinációt, nagymozgásokat fejleszti. Gyorsul a problémamegoldás. Rendkívül hatékony memóriafejlesztő. A képzőművészet a figyelem-koncentrációt, finommotorikát is fejleszti. És még tovább is lehetne sorolni a művészeti képzés hatékonyságát.

Hogyan fogadták anno a településen a „művészetis” tagozat létrejöttét?

1990-ben fogalmazódott meg, hogy a művészetek oktatásán keresztül szervezettebb formában lehetne foglalkozni a gyerekekkel. Első években a hajdúhadházi Dr. Földi János Általános és Alapfokú Művészeti Iskola tagiskolájaként, 60 tanulóval indult a képzés. Ez a létszám is azt mutatta, hogy a helyi lakosok, szülők örülnek a kezdeményezésnek. Már ebben az évben érződött az a plusz, amit ez a képzési forma jelenthet tanulóknak, tanároknak egyaránt. Az oktatás iskolánkban folyt, vizsgázni viszont Hadházon kellett. 1999 júniusában el kell készíteni a Pedagógiai programot, s az Alapító okirat módosítását. Majd még ebben a tanévben megkezdte önálló működését a művészeti iskola.

Igen színes iskolánkban évek óta a művészetis paletta. Megemlítené az olvasóknak, hogy az Ön navigálása mellett milyen tanszakok bontogatták szárnyaikat az elmúlt évek során?

Két új tanszakot tudtunk beindítani az elmúlt évek során. Előbb a fafúvósok családjába tartozó klarinétot, majd az akkordikus hangszerek csoportjába tartozó ütő tanszakot hoztuk létre. Mindkét tantárgy nagyon népszerű a gyerekek körében. A képzőművészet területén végre újra tudtuk indítani a kerámiát és a szobrászatot. Jelenleg egy csoporttal működik. Az új tanszakok létrejötte mellett mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy ebben az időszakban valósult a kiemelt tehetséggondozás, mely keretében kapcsolódtunk a Matehetsz-szervezetéhez. Ennek keretében több tehetségsegítő pályázat is lezajlott a tanszakon. Ezek között volt csoportos és egyéni tehetséggondozás is. Természetesen eszközbeszerzésre is volt lehetőség a pályázatokban. A Csoóri Sándor Alapnál két népművészeti pályázatunk is sikeresen lezajlott, egy népzenei és egy táncházat népszerűsítő. Sajnos a járvány miatt nem tudjuk folytatni a megkezdett munkát.

Mely tagozatok számítanak legnépszerűbbnek a diákok körében?

A toplistát zeneművészeti ágon jelenleg is a zongora és a hegedű vezeti, de nagyon népszerű a gitár is. Továbbra is sok növendékünk van a citera tanszakon. A képzőművészet szintén az elsők között van, jelenleg ez működik a legnagyobb létszámmal, közel nyolcvan tanuló jár a tanszakra. Egyébként általános iskolánk megközelítőleg harminc százaléka veszi igénybe a szolgáltatásunkat. Emellett egyre több külsős tanulónk is van, például Nyíradonyból, Debrecenből, Hajdúhadházról, Téglásról.

Honnan jött egyébként Önnél a zene szeretete? Önhöz melyik hangszer áll a legközelebb?

A zene szeretete csak úgy beköltözik az emberbe, bebújik a bőre alá. Persze kell külső hatás is. Egyébként klasszikus gitározni tanultam. Több hangszert is kipróbáltam, főleg pengetősöket. Jelenleg a népi zenekarban a nagybőgővel próbáljuk egymást megismerni.

Mit tart az elmúlt évek, az elmúlt időszak legnagyobb szakmai sikerének a tagozat tekintetében?

Na, ez egy nem könnyű kérdés. Talán azt, hogy már-már baráti kapcsolat alakult ki munkatársaimmal, úgy működünk, mint egy nagy család. Emellett azt, hogy sikerült elérni a művészeti képzés prezstizsének emelését. Egyre kevesebben tekintik ezt a fajta képzést „szakköri munkának”.

Tervben van-e a közeljövőben a művészetis tanszak további bővítése? Ha igen, mik az ötletek?

Jelenleg nincs. Azt gondolom, hogy elég széles palettán mozog kínálatunk. Szinte minden fontos területen tudunk képzést nyújtani. Aki szeretne a művészetekkel foglalkozni, nálunk minden lehetőséget megtalálhat, legyen az zene, tánc, vagy képzőművészet.

Miért szeretnek a diákjaink a művészeti tagozat képzéseire járni?

A művészeti iskola tanárai magasan képzett művésztanárok. Szakmai képzettségük mellett nagyon empatikusak, gyerekcentrikusak. Minden tanulónknak személyre szabott képzést biztosítanak. Legfontosabb, hogy diákjaink játszva tanuljanak, és folyamatosan sikerélményhez jussanak. Tulajdon- képpen ez egy remek kikapcsolódási lehetőség, melyben az önkifejezés megvalósulhat. Az év folyamán több bemutatkozási lehetőséget is biztosítanak a gyerekeknek, hogy élvezhessék a befektetett munka gyümölcsét. Az, hogy másoknak is meg tudják mutatni tudásukat, nagyon pozitív hatással van személyiségük fejlődésére. Büszkék lehetnek arra, amit tudnak. A művészeti képzés jótékony hatással van a tanulmányi munkára is, ott is jobban teljesítenek. Téves az a gondolat, hogy a sok „művészetis” óra elveszi az időt a tanulástól, hogy lemaradnak a többiekhez képest.

Nagyon nehéz lenne olyan városi ünnepséget, kulturális eseményt vagy akár alapítványi bált megemlíteni, amelyen ne képviseltették volna magukat. Figyelemre méltó a sokszínűségük. Mennyi munka, kreatívitás van ebben a szerteágazó területben?

Büszkék vagyunk arra, hogy szinte minden rendezvényre hívnak bennünket, vagy valamilyen zenei-, táncos produkcióval, vagy képzőművészeti kiállítással. Persze a befektetett munka mindig a többszöröse a produktumnak. Erre egy példával szeretnék reagálni. Például készülnek egy körülbelül két perces darabbal. Erre a felkészülés minimum két hét, hogy az a darab, vagy tánc pontosan ott legyen, az a dekoráció minden részletében megfeleljen az elvárásoknak. Egyébként egyik a másik nélkül nem működik. Minden alkalommal összedolgoznak a tanszakok.

Sajnos a pandémia nagy terhet ró idén az oktatásban dolgozókra, gyerekekre, tanulókra egyaránt. Közösségi programok, koncertek, fellépések nem szervezhetők. Önök hogyan próbálják áthidalni ezt a kissé takaréklángon pislákoló időszakot?

Próbáljuk felrázni az állóvizet. Nem csak az oktatás folyik digitálisan, hanem a fellépések is. Rögzítjük a munkákat. Természetesen van olyan, amit közkinccsé teszünk, de van olyan is, amit csak a saját zárt csatornánkra tesszük fel. Ilyenek például a tanszaki koncertek. Ezeket természetesen megnézhetik a diákok, szülők, tanárok. A tavaszi időszakban például néhány tanárunk az iskola előtti területen a megfelelő óvintézkedések betartásával vizsgáztatták le diákjaikat.

A különféle tanszakokon igazán színvonalas képzés folyik immáron évek óta. Mi a titok?

Nincs titok! Talán néhány szóval lehetne ezt a kérdést megfogni: elhivatottság, magas szakmai tudás, empátia, felelősségtudat, a gyerekek szeretete, egyénre szabott oktatás, megfelelő eszközellátottság. Azt gondolom, hogy ezen feltételek maximálisan a rendelkezésünkre állnak. Hozzátenném, hogy a fenntartótól minden erkölcsi és anyagi támogatást megkapunk céljaink eléréséhez! Rendkívül nagy segítség számunkra a fenntartónk által elnyert Hangszercsere-program, melyet már harmadik éve sikerül megvalósítanunk.

Ha visszatekint az elmúlt időszakra, van olyan dolog Ön szerint, amit mai fejjel már másképp csinálna?

Nem hiszem, hogy másképp csinálnám. Annál nagyobb ajándék nincs az élettől, amikor úgy tudsz emberekkel együtt dolgozni, hogy nincs az az elképzelés, amit ne támogatnának. Persze itt is vannak kudarcok, nehézségek, amit meg kell oldani akár tanárként, akár vezetőként. De ezekből nagyon sokat lehet tanulni, ebből lehet építkezni.

Hová szeretnének eljutni? Van olyan pont, amikor azt mondaná, hogy elértük teljesítőképességünk korlátait, behúzhatjuk kissé a kéziféket?

Nem hiszem, hogy lenne ilyen. Mindig vannak újabb és újabb kihívások. Persze vannak „lazább” időszakok is, amikor egy kicsit lehet szusszanni. De tele vagyok és vagyunk elképzelésekkel, tervekkel. Ráadásul munkatársaim is folyton bombáznak ötletekkel, melyeket szívesen támogat mindenki. Ilyen például, ahogy azt már előbb is említettem, előbb egy ifjúsági, majd egy felnőtt néptánccsoport létrehozása. Mostani néptánctanárainkkal erre igen komoly lehetőséget látok. Persze ez hosszú évek munkája lesz. Egy másik nagy vágyam az iskolai zenekar létrehozása. Egyrészről a fúvósok területén, másrészről a vonósokkal. Néhány éve mindkét területen elindult a folyamat. Például a vonósoknál a népzene nagyon népszerű a gyerekek körében. Fakultatív módon tanulhatnak brácsázni és nagybőgőzni a hegedű mellett. Nagyszerű lehetőséget látok erre egy mostani nyertes pályázatban, melyet a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság és a Máltai Szeretetszolgálat írt ki, a hátrányos helyzetű tanulók lemorzsolódásának csökkentése érdekében. A pályázat keretében egy éven keresztül cimbalmozni tanulhat 15 tanulónk, illetve vásárolunk egy új cimbalmot a művészeti iskolának.

Hogyan emlékeznek vissza az itt képesítést szerzett diákok a művészetis évekre? Megállják a helyüket a későbbiekben, a nagybetűs életben? Esetleg futottak már be közülük zenei vagy képzőművészeti karriert?

Idővel minden megszépül, tehát mindenkinek csak jó emlékei vannak. Nyilván ez így nem igaz. Biztosan vannak, akik esetleg nem tudták elérni azt, amit szerettek volna. Ennek ellenére szerintem minden volt diákunk szívesen emlékszik vissza a nálunk eltöltött időre, és nem csak a fenti gondolat miatt. Sokan a mai napig is művelik kedvtelésből a nálunk tanult művészetek valamelyikét. Milyen jó dolog egy családi összejövetelen, vagy egy baráti társaságban, amikor a hangulat úgy hozza, leülni egy zongora mellé. Vagy beállni egy bandába dobolni, vagy fújni egyet. Esetleg egy szép helyen meglátni a táj szépségét, és azt otthon megfesteni. Netán egy jó kis buliban megszólal a népzene, egy jó kis verbunk, és már jár is a láb mindenki csodálatára. Bár nem az az alapvető célunk, hogy mindenkiből művészt neveljünk, mégis vannak, akik ezt a pályát választják hivatásuknak. Több olyan volt növendékünk is van, akik zeneművészeti pályára léptek, művészek, tanárok lettek. Például jelenleg a rézfúvós tanulóinkat is egy volt iskolai növendékünk tanítja, művésztanárként. De vannak néptáncosaink, akik neves debreceni néptáncegyüttesben táncolnak, illetve képzőművészeti ágon tanulók közül a rajztanári pályát választották.

Mit tekint a legnagyobb kihívásnak a művészeti tagozat irányításában? Mit jelent ez a feladat az Ön számára?

A folyamatos szakmai megújulást. Új módszerek bevezetését, a hátránykompenzálást, és a tehetséggondozást.

Mire a legbüszkébb, ha visszatekint az elmúlt évekre?

Elsősorban a munkatársaimra, a kollegáimra. A jó hangulatra, és azokra a sikerekre, amelyeket közösen elértünk. Büszke vagyok megvalósított pályázatainkra. Ezek mellett nagy büszkeséggel tölt el, hogy egyre több tanuló jár képzéseinkre. A beiratkozott tanulóink közül sokan elvégzik a hatévfolyamos alapfokú képzést, valamint többen vannak, akik a továbbképző négy évfolyamát is befejezik, és sikeres záróvizsgát tesznek.

Milyen az együttműködés, a "kémia" az itt dolgozó szakemberekkel?

Én azt gondolom, hogy működik. Pozitívan fogadjuk egymás javaslatait, kezdeményezéseit. Mindig születnek újabb elképzelések, melyeket mindenki örömmel fogad, s közösen igyekszünk azokat megvalósítani. Mindenki a rá bízott feladatokat igyekszik a legjobb tudása szerint elvégezni, legyen az egy koncert, fellépés megszervezése, vagy akár egy új digitális felület kialakítása.

Milyen érzésekkel a lelkében szeretné a jövőben valamikor továbbadni majd utódjának a tagozat vezetését? Mikor érezné azt: ténylegesen megérkeztem?

Talán akkor sikerül megérkezni, amikor az ember elért néhány célt elképzelései közül, megvalósíthatott álmokat. Nyilván mindent nem lehet elérni, sajnos vannak buktatók. De ha elmondhatod magadról, hogy mindent megpróbáltál megtenni, akkor nyugodt lehet a lelkiismereted. Ahogy a „Száll a kakukk a fészkére” című filmben McMurphy mondja, amikor a hatalmas márványmosdót próbálja kiszakítani a szökés reményében: „De én legalább megpróbáltam!” És az utódomnak is ugyanezt tanácsolnám, hogy legyenek álmai, tervei, ne féljen azokat megvalósítani.