HONNAN HOVÁ. Tehetségek nyomában.

Kedves művészetkedvelő Gyerekek, Szülők, Kollégák!

Az új évben is folytatom diákjaim bemutatását.

Miközben keresgéltem a számítógépemen a régi képanyagok között, portréalanyom munkáit kutatva, könny szökött szemembe. Hiszen 2013-tól 2022-ig oly sok mindent csináltunk együtt, itt a művészeti iskolában.

Annyi elismerést tudhat maga mögött.

Néhányat felsorolok ezek közül:

• Hűtőmágnest tervezett iskolánk egy alapítványi gálájára.
• Részt vett a Krutilla József Országos Akvarellfestő Versenyen Tiszavasváriban.
• Az Ady Endre Gimnázium által meghirdetett: Ady portré rajzversenyen, 2. helyezést, versillusztráció kategóriában 1. helyet ért el.
• A PARAFRÁZIS elnevezésű Országos Festészeti Versenyen a döntőbe jutott. De sajnos ez a rendezvény a COVID járvány miatt elmaradt.
• Ecsettel a békéért, Tanuljunk a múlt hibáiból c. pályázaton a Bizonytalanság c. festményével: zsűri által 4. helyezést ért el, közönség szavazáson 1. helyezés és különdíjban is részesült.
• Egyik iskolai jótékonysági gálánkra művészeti naptárt készítettünk, ebbe a feladatba is nagyon sok munkát fektetett.
• Valamint aktívan részt vett éveken át iskolánk szépítésében, dekorációs munkáiban. Pl. folyosó és teremdekorálás, iskolai ünnepségek díszleteinek elkészítése.
• Végezetül, de nem utolsó sorban a 2021/2022-es tanévben elnyerte a Művészeti iskolánk Rákóczi díját.

Seres Réka lesz a következő büszkeségem. Az Ő művészeti tevékenységét szeretném most bemutatni.

Minden emberben van tehetség, nincs olyan gyerek, akiben ne szunnyadna ennek valamilyen fajtája. - vallotta Czeizel Endre. Rékánál ez a tehetség nagyon korán megmutatkozott.

Mesélj a gyerekkorodról! Miket alkottál, mivel foglalatoskodtál kisgyermekként?

Kiskoromban nagyon szerettem ajándékokat készíteni. Szinte minden nap meglepetéssel vártam a szüleimet haza. Állandóan ügyködtem valamin, sosem unatkoztam. Szerettem terveket is készíteni, amikből a madáretetőt apukámmal meg is valósítottuk.

De mindannyian tudjuk, hogy a tehetség, a kreativitás önmagában nem elegendő a sikerhez. Hatalmas elszántság, szorgalom, alázatos munka is szükséges ahhoz, hogy elérjük céljainkat. Réka kitartása példaértékű volt itt a művészeti iskolában. 2013-tól 2022-ig járt hozzám festészet tanszakra. Az előképző elvégzése után az alapfok lépcsőit végig járva alapfok vizsgát tett, majd a továbbképző évfolyamait is elvégezte. Így az alapfokú művészeti tanulmányait a továbbképző záróvizsgájával fejezte be.

A továbbképző évfolyamokon már a debreceni Ady Endre Gimnáziumból jártál vissza hozzám. Mesélj ezekről az évekről!

Nagyon jó volt ez az időszak, a rajzórák miatt sok barátra tettem szert. Jól esett egy nehéz hét után pihenés és kikapcsolódásképp alkotni a többiekkel. Volt, hogy egyik barátnőm születésnapját a rajzteremben ünnepeltük meg. Sütöttem tortát, vittünk lufikat, és persze ajándékot. Az ünneplés után pedig folytattuk az alkotást. Gimnáziumban fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék a rajzzal komolyabban foglalkozni. Napi szinten gyakoroltam, hogy minél nagyobb esélyem legyen egy művészeti egyetemre bekerülni.

Mi történik veled mostanában, merre vagy, hol tanulsz jelenleg?

Mi történt a középiskola után?

Felvételiztem az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem tervezőgrafika szakára. Rengeteget készültem és gyakoroltam, hogy minél jobban elsajátítsam a digitális rajzolást, különböző programok használatát. A felvételi több szakaszból állt, az első fordulón portfóliót kellett összeállítani. Ezen megfeleltem, így folytathattam a felvételit. A második feladatunkban fogalmakat (ünnep, intelligencia, krízis) kellett művészeti stílusokkal (klasszicizmus, retro-futurizmus, art brut) párosítani, és kampányt készíteni, valamilyen társadalmi célú üzenettel. Ez a feladat borzasztóan nehéz volt. Nem találtam semmilyen példát, hogy pontosan mit is várnak el tőlem. Így szabadjára engedtem a fantáziámat, és próbáltam a három hetes határidő alatt minél kreatívabb dolgot kitalálni és azt megvalósítani. A harmadik részben el kellett menni Egerbe, ahol egy portrét kellett készíteni modell alapján, valamint egy plakátot. Ezekre egészen büszke vagyok. A stresszhelyzethez, korlátozott eszközökhöz (azt használhattam, amit magammal vittem) valamint időhöz képest szerintem jól teljesítettem. Ami miatt viszont szerintem nem vettek fel, az a szóbeli vizsga volt. Annyira stresszes voltam addigra, hogy teljesen leblokkoltam, valamint nem voltam annyira tájékozott a kortárs művészekről, mint ahogyan azt elvárták. Csak az összpontszámot adták meg, sosem fogom megtudni, hogy melyik feladatrészt értékelték és melyiket nem. Emiatt el kezdtem kételkedni a tudásomban. A kézi rajzolásban sokkal ügyesebbnek tartom magam, mint a digitálisban, és ide jobban elvárták volna a Photoshop, Illustrator használatát, mint ahogy azt nekem sikerült elsajátítanom. Ezen kívül hatszoros volt a túljelentkezés a szakra, felvételi közben beszélgettem másokkal, és olyan emberek jelentkeztek ide, akik már elvégeztek valamilyen képzést szakmán belül, Budapestre jártak aktot rajzolni, vagy 13 éves koruk óta tanulják a rajzoló programokat.

A Nyíregyházi Egyetemre is jelentkeztem képi ábrázolás szakra. Itt csak kézi rajzolást vártak el, és fel is vettek volna. Ez megerősített engem abban, hogy csak értek én ehhez valamennyire. Viszont úgy döntöttem, hogy a Debreceni Egyetemre megyek, gazdasági-és vidékfejlesztési agrármérnök szakra. Ennek az volt az oka, mert szerettem volna több lábon állni, valamint belelátni mind a gazdaság, mind a mezőgazdaság működésébe. Valamint elgondolkoztam azon, hogyha egy vizsgát így éltem meg, akkor a tervezőgrafikai munkákhoz hogyan viszonyulnék. Ugyanis hasonló megbízásokat kapnék, mint amilyen feladatokat is a felvételi folyamán.

Zárógondolatként: mit jelent számodra a képzőművészet? Mennyire van jelen most az életedben?

Jövőbéli tervek?

Nem tudnám elképzelni az életemet rajz nélkül. Még állattan órán is előnyöm származik belőle a művészeti anatómia, izmok, csontok ismerete miatt. Bár művészeti vizsga után hónapokig hozzá se nyúltam a papírhoz, ceruzához, mert folyton ugyanazt a stresszt éltem át, akár csak a rajzolás gondolata miatt is, mint a vizsgán. De már fél év elteltével elő-elő vettem az eszközeimet. Készítettem egy bölcsődébe dekorációt, szeretteimnek ajándékokat. Próbálom emlékeztetni magam arra, miért is szeretek alkotni.

Mindenképpen szeretnék a jövőben is foglalkozni a rajzzal. Kikapcsolódásképpen, másoknak való örömszerzés céljából, esetleg másodállásban.

A művészet adott egyfajta látásmódot, amit sosem tanultam volna meg másképpen, és ezt nem szeretném elfelejteni soha.

Általa sokkal érdekesebbnek és színesebbnek látom a világot.

Réka befejező mondataiba szerintem minden benne van, miért is érdemes művészetekkel foglalkozni.

Remélem tudtunk újabb érdekességekkel szolgálni a képzőművészetet kedvelőknek.

Tóthné Kovács Ilona