HONNAN HOVÁ. Tehetségek nyomában.
Kedves művészetkedvelő Gyerekek, Szülők, Kollégák!
Az elmúlt tanévben elindított portrésorozatom folytatásaként egy olyan tanítványomat fogom bemutatni, aki nagyon sikeres tanulmányi éveket tudhat maga mögött a képzőművészeti pályán és mindezek mellett a munka világában is kiválóan megállja a helyét.
Tanítványomat nagyfokú művészi hajlam, magas szintű ötletgazdagság, s kiváló vizuális látásmód jellemezte már kisiskolás korában is.
A 2013-as tanévtől járt hozzám, s a 8. osztály befejeztével a művészeti iskolai tanulmányait is befejezte nálunk. Vágó Antal lesz a következő büszkeségem, akit szeretnék most bemutatni.
Emlékszem, nagyon határozott és öntörvényű kisfiúként ismertelek meg. Sokszor csak a saját fejed után mentél, s aszerint alkottál. Aztán az évek során valahogy megszelídültél és egyre inkább hallgattál rám, megfogadtad a tanácsaimat. Nagyon sok év telt el azóta, mióta kirepültél Hajdúsámsonból, de nagy örömmel töltött el, hogy kapcsolatban maradtunk egymással, tudtam rólad, merre vagy, mit csinálsz.
- De mielőtt arról kérdeznélek hol folytattad az általános iskola után, mesélj először arról, mit adott neked a sámsoni művészi iskola, mire emlékszel vissza az itt töltött rajzos éveidből?
Először is arra, hogy tanárnő szerettette meg velem a rajzolást, ha nem foglalkozott volna velem annyit, most lehet nem tartanék itt. Ráébresztett a képességeimre, a tehetségemre.
Megtanított arra, hogy küzdjek a céljaimért! Mindenképpen önbizalmat adott a sámsoni művészeti iskola, korábban azt sem hittem, hogy tovább tanulhatok középiskolában, nemhogy később egyetemre járjak.
- Hogyan érezted magad Debrecenben, a középiskolában? Mesélj erről!
Eredetileg a Kós Károly Művészeti Szakgimnáziumba jelentkeztem. De a kezem akkor volt éppen eltörve, mikor a felvételi volt, így nem sikerült oda bejutnom. Az Abigél Művészeti Középiskolába is felvételiztem, ide felvettek. Itt nagyon sokat tanultam tanáromtól, Tamus István grafikusművésztől. Emlékszem, az első órára: mikor meglátta hogyan rajzolok, bevitt a végzős osztályba. Onnanstól fogva oda jártam órákra, de külön órákon is rendszeresen foglalkozott velem. Hasonlóképpen sokat köszönhetek V. Szabó Ildikó festőművész tanáromnak. Rengeteget segített pl. a felvételire való felkészülésben is.
- Innen pedig mertél álmodni egy nagyot, majd jelentkeztél felsőoktatási intézménybe. Hová, milyen szakra, mi történik veled mostanában? Oszd meg velünk ezeket kérlek!
Három helyre jelentkeztem tovább tanulni: Budapestre a Magyar Képzőművészeti Egyetemre, Egerbe, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemre és Nyíregyházára, a Nyíregyházi Egyetemre. Mindháromnál grafikusművész szakot jelöltem meg. Mindháromba felvettek. Valamiért az egrit választottam. Jelenleg is ide járok, ötödéves vagyok, jövőre fogok végezni.
- Hogyan kapcsolódott be a munka a suli mellé, mi az tevékenység, amit már úgy tudom, jó néhány éve tapasztaltan, nagy precizitással és kreatívan végzel?
Igen, már több éve dolgozom a suli mellett. Tetoválok. Már kicsi koromban is tetszett, elvarázsolt ez a dolog. Rendszeresen néztem a TV-ben a Tetováló mesterek című műsort.
20 évesen vettem meg a saját gépemet és autodidakta módon, önállóan tanultam meg tetoválni. itt nem volt mesterem, segítségem. Először műbőr anyagra próbáltam meg mintákat készíteni, alkotni. Jelenleg is párhuzamosan megy a suli és a munka. Hétfőn, kedden, szerdán iskolában vagyok. Péntek, szombat, vasárnap pedig dolgozok. Van egy saját Tetováló szalonom Egerben, amit bérlek. Nem egyszerű, elég nehéz, de igyekszem helytállni, mindent megoldani egyedül. Talán majd később felveszek egy társat a szalonba, ha találok olyan szerény embert, aki alázatos a munkában, és szépen dolgozik, akire büszke lehetek. Most éppen egy tetováló versenyre készülök, ami hamarosan megrendezésre kerül Budapesten.
- Mesélj a jövőbéli terveidről, céljaidról!
A vállalkozói élet izgalmas, de nem egyszerű dolog. Nem tudom mit hoz a holnap. De én egy szabad lelkű emberként ezt szeretem. Hosszú távra külföldre tervezek. Ott szeretnék majd élni, festészettel foglalkozni. Terveim között szerepel, hogy galériákba, műtermekbe juttatom el a képeimet. Szeretnék komolyabban foglalkozni a roma kultúrával, történelmükről festeni, pl. min mentek keresztül az évszázadok során. De a vallási témájú képeket is szeretnék alkotni. Ezek mellett a tetoválást sem akarom abbahagyni.
- Útravalóul mit szeretnél megosztani a sámsoni „rákóczis diákjainkkal”?
Eddigi pályafutásom, tanulmányaim során nagyon sok embert ismertem meg, az egész eddigi utam arról szólt, hogy nagyon sokan támogattak, segítettek engem. A családom, barátaim, tanáraim. Hálás vagyok érte, nagyon köszönöm mindenkinek!
Útravalóul üzenem, hogy a körülmények nem lehetnek kifogások, hogy ne törjünk ki! Mindenki előtt ott a lehetőség, merni kell nagyot álmodni! Hiszem és vallom, hogy Isten a nehéz csatákat az erős katonáknak adja! Ez az én hitvallásom, eszerint próbálok én is helytállni az életben.
Antal megtanulta azt, hogy hátrányos helyzetét elfogadja, hogy tehetsége kibontakozásához Ő is kell, akaratával, szorgalmával, a munkához való alázatával.. Büszke vagyok arra, amit elért, ahol most tart, s hogy hozzá tudtam tenni valamit munkássága kibontakozásához.
Tóthné Kovács Ilona
- Tóthné Kovács Ilona