Murvai Melinda Anna, a ballagó diák

Milyen érzések kavarognak benned így, hogy lassan lezárulnak az általános iskolás évek?

Egyrészt nagyon izgatott vagyok, hogy 8 év után teljesen új helyre kerülök, új embereket ismerek meg, és remélhetőleg bővül a baráti köröm, másrészt van bennem egy kis félelem is a jövővel kapcsolatban, hogy vajon milyenek lesznek a tanárok, az órák, mennyire lesz nehéz a tanulás. Egyszóval félelem, hogy meg tudom-e állni a helyemet.

Visszatekintve, milyen emlékek jutnak eszedbe, ha végigpörgeted magad előtt ezt a nyolc évet?

Mint minden osztályban, nálunk is voltak jó emlékek és rosszak, amiken nevettünk vagy sírtunk. Rengeteg mindent éltünk át az osztályommal, és sok emléket is gyűjtöttünk, ami bármilyen is, de a miénk, és sohasem felejtjük el őket.

A búcsúzás miatti szomorúság vagy az új iskola megismerése iránti vágy erősebb benned?

Egyelőre az iskola megismerése iránti vágy az erősebb, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül, hiszen 8 év után a diákoknak ez egy hatalmas változás, és ugyanazokkal az emberekkel már kicsit unalmas, így nem meglepő, hogy többen mondanánk az új iskola megismerése iránti vágyat erősebbnek.

Milyen volt az osztályközösség, az évfolyamotok mennyire volt összetartó? 

Szerintem mi egy összetartó osztály voltunk. Persze voltak veszekedések, volt, hogy kicsit szétszakadt az osztály, de szerintem összetartóbbak vagyunk, mint az átlag. Az évfolyamon pedig tartották egymással a kapcsolatot az osztályok, változó, hogy ki mennyire.

Milyen osztályfőnök volt Módis Tamás?

Szerintem mi egy nagyon jó osztályfőnököt kaptunk, aki mindenben segített, és mindig számíthattunk rá. Az általa szervezett programok is izgalmasan teltek. Az órái jók voltak, és a tananyagot is hamar megértettük. Örülök, hogy az elmúlt 4 évben az osztályfőnököm lehetett, és hálás vagyok mindenért, amit értem tett.

Ha egyetlen dolgot kellene kiemelni, mi volt a legszebb emléketek a nyolc év folyamán?

Annyi minden történt, hogy nehéz lenne csak egy dolgot kiemelni. Viszont szerintem a legszebb emlékek a kirándulások, táborok és osztálybulik. Az is maradandó emlék maradt, amikor 4.év végén búcsúztuk alsós tanárainktól. Sok szép emlékünk van, amiből nehéz lenne csak egyet kiemelni.

 Mi volt, mit legkevésbé szerettél az iskolai években?

Az utóbbi időben már kicsit unalmassá vált a hely, és az órák közti szünetek sem teltek gyorsan, de ennél komolyabbat nem tudnék mondani, amit nem szerettem. Nem mindennel van pozitív emlékem, de azok apróságok, amiket nem ebbe a kategóriába sorolnék.

Mit gondolsz, az itt kötött barátságok mennyire lesznek tartósak az életetekben?

Nem tudom miért, de az elmúlt időkben egyre jobban meggyengült a kapcsolatom a barátaimmal. Sokszor töltöttem egyedül a szüneteket, és egyre kevesebbet beszéltünk egymással. Telefonon sem írtunk vagy csörögtünk egymásra, így sajnos úgy gondolom, hogy az általánosból való távozás a barátságok végét jelenti. Persze ez egy aktuális érzés, nem tudhatom mit hoz az élet, mi lesz a sorsom. Talán ez az oka, hogy az új iskola megismerése iránti vágyam nagyobb, és remélem, hogy az új helyen sok barátot tudok szerezni. Így az általánosból való távozás számomra az új élet kezdetét jelenti.

Túl vagytok a felvételiken, megtudtátok hova vettek fel, közeledik a bankett, bolond ballagás, lassan elkészül a tablótok. Mind egy-egy lépéssel közelebb visz a ballagáshoz, ami a Rákóczi-s évek végét jelenti. Várjátok az osztálytársaiddal ezeket a programokat?  

Igen, várjuk, és már készülődünk is. Összeírjuk, hogy mi hogyan lesz, most következnek a próbák is. Mi az osztálytársaimmal el sem tudjuk hinni, hogy már csak pár nap választ el minket ezektől az eseményektől, izgatottan várjuk őket.

Mire vagy a legbüszkébb a mögötted hagyott nyolc évvel kapcsolatban?

Én több dolog miatt is büszke vagyok magamra, de ha egyet ki kell emelni, akkor talán az lenne, hogy egy elég szép bizonyítvánnyal a kezemben kijelenthetem, hogy megcsináltam, kijártam az általános iskolát, és habár nem voltak mindig tökéletesek a jegyeim, de mégis elmondhatom, hogy elég stabilan hoztam a jó eredményeket.

Hova vettek fel? Miért ezt a gimnáziumot írtad első helyre, amikor iskolát kellett választani?

A Debreceni SZC Bethlen Gábor Közgazdasági Technikum turisztika osztályába vettek fel, ez volt a második helyen. Angolt tanultam, így azt ott tudom majd gyakorolni, sok szakosodási lehetőség van utána.

Milyen elvárások, érzések vannak benned a középiskolával kapcsolatban?

Remélem jó tanáraim lesznek, jó fej diákok. Remélem azt is, hogy sok új dolgot tanulhatok, sok új emberrel ismerkedem meg, és ezekből lesznek igaz barátságok is. Kicsit félelmetes a jövőre gondolni, de bizakodó vagyok. Az is benne van, hogy több barátom lesz, de lehet kevesebb mint most. Én mindent megteszek, hogy a jövőm szebb és boldogabb legyen.

Van olyan élmény, vicces történet, ami nagyon maradandó, amire sokáig emlékezni fogsz?

Itt sem tudnék kiemelni egyet, az osztálykirándulásokon, bulikon sok vicces sztori, maradandó emléket szereztünk.

Hogyan, milyen formában búcsúztok el a tanáraitoktól?

A tanárainktól főként a banketten fogunk elbúcsúzni, verssel, énekkel, képekkel. Persze egy kis ajándékkal is készülünk majd mindegyikőjüknek.

Milyen tanácsot adnál, mint már tapasztalt, ballagó diák az alsóbb évfolyamosoknak?

Figyeljenek oda az órákon, mert akkor jobban megy a tanulás. Fontos, hogy legyenek boldogok, élvezzék az életet. Ne hagyjanak ki semmilyen jó lehetőséget! Mindennek nézzék a pozitív oldalát, minden okkal történik. Ne féljenek mások véleményétől és mindig legyenek önmaguk. Az élet szép, és mindenben meg lehet látni a jót, csak akarni kell.

Van olyan diákcsíny, amit így utólag bevallanátok a tanáraitoknak, ha olvassák ezt az interjút?

Nem voltunk olyan rossz gyerekek, és a tanárokat sem tréfáltuk meg sokszor. Persze mi is beragasztottuk a kulcslyukat, hogy a tanárok ne tudják kinyitni az ajtót. Minden ilyen kis prank kiderült, így olyat nem tudnék mondani, ami nem derült ki.