Szim Richárd, akinek fegyvere a türelem

Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást egy Suliblogos beszélgetésre!

-Én köszönöm a meghívást és a lehetőséget!

Ha egy mondatban kellene jellemezned önmagad, akkor hogyan mutatnád be Szim Richárdot?

-Nem is tudom, hogyan kezdjem. Türelmes vagyok, humoros, laza, de vannak követelményeim, amit a diákokkal szemben felállítok. Próbálok arra figyelni, hogy az ő érdekeiket is figyelembe vegyem. Ha rövidebben akarnék válaszolni, akkor humoros és türelmes, mivel mondták többen is, hogy a türelem az nagy fegyverem. 😊

Tudom, hogy nem idevalósi vagy, hol nőttél fel?

-Nyírbélteken nőttem fel, nem olyan messze, 30-40 km-re Hajdúsámsontól. Az általános iskolát is ott végeztem, aztán középiskolába Nyírbátorba jártam, a Bethlen Gábor Szakközépiskolába. A „fiatalságom” 17-18 éves koromig nem volt olyan érdekes. Majd felkerültem Debrecenbe egyetemre, itt végeztem el a tanárszakot. Eredetileg nem ez volt akkor a legnagyobb álmom, inkább rendőr szerettem volna lenni. Végül módosult a dolog, megtetszett ez a szakma, beszéltem a tanáraimmal, voltak, akik bíztattak, bár a többség inkább a nehézségekre hívta fel a figyelmem. Nem azért, mert nem voltam tanárnak való, hanem mert fel akartak készíteni arra, hogy nem annyira jó és megbecsült a pedagógus szakma, mint ahogy a elterjedt a közgondolkodásban.

Beszéljünk kicsit arról, ezalatt a fél év alatt, mióta nálunk dolgozol, volt is alkalmad élesben kipróbálni a tanítást, belekóstolhattál a tanári szakma nehézségeibe és szépségeibe. Mik az eddigi tapasztalataid, ha mondjuk a kihívásokra gondolunk?

- Ez egy fogós kérdés. Még nagyon az elején járok a pályámnak. Igazából olyan nagyon nagy kihívás még nem volt előttem. Ami kezdőként mégis kihívás, az a felkészülés az órákra. Viszonylag sok időt elvon a délutánjaimból. Sok problémám van még azzal, hogy beosszam az időmet a javításokra, felkészülésre, jól megszervezzem, hogy mindennel elkészüljek. Folyamatosan figyelni kell arra, hogy mindenki megírta-e az adott dolgozatot, pótolni a hiányzás miatt kimaradt feleleteket. Nagyon szoktam neki örülni, ha a diákok szólnak, hogy nem írtak meg valamit, főleg a 8. évfolyamosoknál fontos ez. Aztán ott van a Kréta-rendszer például, amit itt, élesben ismertem meg, ezeket gyakorlat alatt nem mutatják meg az egyetemistáknak.

Adminisztrációban tehát érzed a nyomást, mi a helyzet a fegyelmezéssel?

-Fegyelmezésben nem érzem annyira nehéznek a feladatom, hiszen hasonló iskolából jöttem, az általános és a középiskola sem volt sokkal másabb a sámsoninál. Azt se mondom, hogy sosem voltam rossz gyerek, így ismerem az érem másik oldalát is, így tudom kezelni a dolgokat. Néha okoztak már a gyerekek fejtörést, de megoldottam mindig. Még ide, a belsőgondozóiba sem kellett felküldenem senkit. :D

Ezek szerint gyermekként veled is meggyűlt a baja a tanáraidnak?

-Nem gondolom. Ha csináltam is valami rossz dolgot, és amiatt rám szóltak, abbahagytam, nem húzogattam annyira az oroszlán bajszát.

Visszatérve a szakma szépségeire, mi vonzott mégis ehhez az életúthoz, hogy pedagógus legyél?

-Az motivál, hogy segíthetek. Jó lenne, ha úgy emlékeznének rám a diákjaim, mint ahogy én is néhány tanáromra. Amit tőlük tanultam, ahogy velem bántak, az motivált arra, hogy most itt legyek, tanítsak.

Egy korábbi beszélgetésünk során említetted, hogy nem kötelezted el még magad véglegesen a pedagógus szakma mellett. Mi dönti majd el, hogy lehorgonyzol-e tanárként, vagy továbblépsz?

-Őszintén szólva, még nem tudom. Nem ez a legmegbecsültebb szakma sem anyagilag, sem társadalmilag. Már nem azt tapasztalom, amit nagymamámék, anyukámék meséltek, hogy a tanárokat tisztelet övezte a faluban, elismerték őket, messziről köszöntek nekik. Egyre inkább azt látom akár a közösségi médiában is, hogy csak a „követ dobálják” a tanárokra, nincs már megbecsülve ez a szakma az emberek körében. Szóval egyelőre kivárok, figyelek, pár évet szeretnék adni annak, hogy változzanak a dolgok. Az évfolyamtársaim egy részével ellentétben, akik meg sem próbálnak tanárként elhelyezkedni, én adok ennek egy esélyt, szeretném kipróbálni, hogy milyen tanítani, a gyerekekkel milyen kapcsolatot tudok kialakítani. A gyakorlatokkal ellentétben itt egyedül vagyok az osztállyal, és nincs mögöttem senki, úgy azért könnyebb volt, hogy egy szaktanár segítségével kellett érvényesülni. Amikor magadban vagy a mélyvízben, elválik, hogy kit fogadnak el tanárként a gyerekek. Úgy érzem, hogy engem elfogadnak.

Milyen kapcsolatot sikerült kialakítani a kollégákkal, milyennek találod a közösségünket?

-Amit már mások is említettek, és az én tapasztalatom is ez (például a gyakorlati helyekhez viszonyítva), hogy jó a csapat összetartása, szorosabb a kapcsolat a pedagógusok között, mint más iskolákban. Persze más munkákhoz viszonyítva, mint a vendéglátás, ahonnan én is jövök, kevesebb az idő egymásra, kötöttebb az időbeosztásunk. Mindenre csak a szünetekben van idő.

A vendéglátást az egyetem mellett kezdted el. Meséltél arról, hogy egy szülő vagy kolléga meglepődve fedezett fel téged a pult mögött. Úgy tűnik, közel áll a szívedhez az a munka is. Hogyan jött ez a vonal az életedbe?

-Lassan három éve dolgozom a Roncsbárban. Mind a két helyen a feladataim alapja az, hogy emberekkel foglalkozom. Ezt szerettem meg benne, bár a tevékenység teljesen más, de a beszélgetés mind a két helyen fontos része a munkámnak.

Sokan Kiss Gergely tanár úr testvérének gondolnak, hiszen látszik az összhang köztetek, ami nem titok, egy több éves barátság miatt tűnhetett fel a diákoknak. Honnan az ismeretség?

-Az egyetemen ismerkedtünk meg, voltak közös óráink, de akkor még nem barátkoztunk.  Introvertáltabb vagyok annál, hogy spontán kezdjek beszélgetésbe idegenekkel. Egy Geo-buli nevezetű közösségépítő rendezvényen ismerkedtünk meg, aminek az volt a célja, hogy az elsőévesek összekovácsolódjanak. Gerivel elkezdtünk beszélgetni, és így kezdődött a barátság.

Ahogy mondani szokták, a többi már történelem..

Visszatérve a tanításra, bár még új vagy a pályán, de kíváncsi vagyok, a véleményedre, hogy az iskolába lépés előtt, mi könnyítené meg a gyermekek dolgát, a tanulás hatékonyságát. Gondolok itt a korai fejlesztésre, a szülők felkészültségére, a szocializációra stb.

-Leginkább a szülőkön múlik, hogy az iskola milyen gyermekeket kap, hogyan állnak a tanárokhoz, illetve milyen a hozzáállásuk úgy általában a tanuláshoz. Oké, mi is oktatási-nevelési intézmény vagyunk, de az alapokat otthonról hozzák. Valahol generációs probléma is a jelenség. Már az én korosztályomból is vannak szülők, akik itt taníttatják a gyerekeket. Náluk már úgy „deformálódott” az iskola megítélése a korábbi generációkhoz képest, hogy már nem tekintenek pozitívan a pedagógusokra és a tanulásra sem. Jó lenne, ha a szülőkkel együttműködve nevelhetnénk ezeket a gyermekeket közös elvek mentén.

Laza srácnak tűnsz, akinek jó a humora, és te is említetted, hogy ezt tartod az egyik erősségednek.  Mit tesz ez hozzá a tanítási stílusodhoz?

-Már a másik munkahelyemen is nagy hasznát vettem annak, hogy nem könnyű kimozdítani a nyugodt hangulatomból. Ezt az erősségemet már sokszor tudtam használni a munkáim során. Olyan szempontból introvertált vagyok, hogy sokszor nem keresem az emberek társaságát, egyedül töltődöm fel, elfoglalom magam, de a munkáim során az extrovertált oldalam kerül előtérbe. Általában mindenkivel könnyen megtalálom a közös hangot, viszonylag könnyen barátkozom, de sok idő, míg közel engedem az embereket magamhoz.

Tőlem nemrég megkérdezték, hogy mire vagyok büszke magammal kapcsolatban, és hirtelen nem tudtam rá válaszolni. Most megkérdezem ezt tőled, hátha te könnyebben megfogalmazod ezt az állásinterjúba is beillő kérdést.

-Igazából arra vagyok büszke, hogy itt lehetek. Például arra gondolok, hogy a családban kevés a diplomás. Csak keresztanyukám az, és nagymamám, akik óvodapedagógusok. Ez az egyik dolog, meg persze szüleimre, testvéreimre, ők is segítettek, hogy el tudtam jutni idáig. A középiskola, ahova jártam, nem volt elit intézmény, és sikerült onnan eljutnom az egyetemig, amit úgy végeztem el, hogy nem voltak benne döccenők. Amire különösen büszke vagyok az egyetemmel kapcsolatban, hogy a topográfiát, (ami egyébként nagyon kiszórta a diákokat) elsőre megcsináltam :D Nálam jobb iskolából érkezett társaimnak ez nem sikerült.

Milyen értékeket adnál át szívesen a diákoknak, amit magadénak érzel?

-Egyértelműen a tisztelet, illetve a türelem. Nem elsőre beleugrani mindenbe, higgadtan átgondolni a dolgokat, várni, csak utána lépni. Nem fejjel menni a falnak. Ezt kellene megtanulniuk. Illetve a szorgalom!

Milyen hobbikkal kapcsolódsz ki, ha a felkészülés, tanítás, másodállás mellett mégis marad egy kis időd?

-Igazából alap dolgok, a menyasszonyommal moziba járunk, otthon filmezünk, sorozatokat nézünk, olvasok, barátokkal találkozunk. Szerintem nagy előny, és ritka manapság, hogy én szoktam számítógépes játékokat játszani. A diákoknál előnyösebb, hogy én több dolgot értek a mai gyerekekkel kapcsolatban, például sok poént, amit mások nem biztos, hogy értenek, vagy legalábbis nem értékelnek. A kisebb generációs különbség miatt ezeket hasznosítani is tudom. Már csak az kellene, hogy az internetet tanulásra is használják a diákok, ne csak szórakozásra.

Ezek szerint előny a fiatal korod a tanítás során?

-Kicsit féltem, hogy az lesz, megkérdezik hány éves vagyok, és a fiatal korom miatt nem fogadnak majd el, nem tisztelnek. Meglepő, de nem ez történt. Előnyömre tudom azt fordítani, hogy értem a nyelvüket.

Ott tartasz az életedben, ahol 10 éve gondoltad volna?

-A tanulmányaimat tekintve igen. Van már egy menyasszonyom, de jó lenne, ha lenne egy közös otthonunk is, ami még hiányzik ahhoz, hogy teljes legyen a kép.

Van olyan kérdés, amivel le lehet hozni a tanóra fonaláról?

-Olyan értelemben nem, hogy megkérdeznek például a kutyákról, és akkor elkezdek személyes sztorikat mesélni az állatokról. Viszont van a földrajzzal  vagy a természetismerettel kapcsolatban olyan téma, ami a tantárgyhoz kötődik, és szívesen beszélek róla. Többek között ilyen a csillagászat.

Milyen bakancslistás álmod van, amit szeretnél megvalósítani?

-Nagy álmom eljutni Párizsba, és megtanulni franciául 😊 Nagyon vonz. Francia fan vagyok. :D

Milyen totemállatot választanál, és miért?

-A medvét, mert attól félek :D