Visszatekintő: Menyhárt Zoltán

Kedves Zoli! Már több mint egy fél éve az új munkahelyeden vagy, és nem lehet azt mondani, hogy nem éreztük meg a hiányodat. A határozottság és a következetes szigor, amit a folyosókon és az órákon megszokhattunk tőled, nehezen pótolható. A humoroddal és a következetességeddel tartottál rendet az osztályokban, a tanórákon. Mi volt a titkod, mi hajtott pedagógusként a mindennapokban?

Ez, amit említettél. A gyerekek szeretete, a humor, ugyanakkor nagyon fontos a következetesség. Fontos, hogy a gyerek tisztában legyen azzal, hogy nem rá haragszom, hanem amit tett vagy nem tett, az nem jó.

 

Kokadon nőttél fel, milyen gyerek voltál? Én úgy képzelem, hogy nem te voltál az iskola legcsendesebb diákja, jól gondolom?

Igazából pedig ilyen voltam. Szerény, visszahúzódó gyerek. Nem én voltam a társaság középpontjában.

 

Meglepődtem, ez azonban később változott, hiszem tanárként a figyelem középpontjába kerültél. Hogyan jött az ötlet, hogy erre a pályára lépj, miért pont pedagógus és matematika szakos tanító lett belőled?

A sorkatonaság után Álmosdra kerültem képesítés nélküli napközis nevelő munkakörbe. Itt szerettem meg a gyerekeket és a pedagóguspályát. A következő évben a szülőfalumban dolgozhattam ugyanebben a munkakörben, plusz még az iskolai könyvtár vezetése is az én feladatom volt. Innen már egyenes út vezetett a debreceni tanítóképző főiskolára, ahol 1999-ben végeztem.

 

A gyermekkorod egy kis községben telt. Milyen volt ott gyereknek lenni, még a technika ilyen érvényű térhódítása előtt?

Nagyon jó gyermekkorom volt. Egy 600 lelkes kis faluban cseperedtem fel. És valóban nem a telefonon lógtunk, hanem a barátokkal fociztunk, bicajoztunk.

 

Megosztanál velünk olyan történeteket, amik miatt szívesen emlékszel az itt töltött évekre?

Az itt töltött évek meghatározóak voltak a további életemre. Nagyon jó kollégák keze alatt sajátíthattam el a szakma alapjait. Ami igazán megmaradt, az az egymás segítése az iskolán kívül is.

 

Mesélj a tanári gyaloglásról, ami szintén összefonódott a te neveddel is az évek alatt, honnan jött ez a hagyomány?

A történet úgy kezdődött, hogy néhány debreceni kolléga busszal szeretett volna kijönni dolgozni Hajdúsámsonba, de nem jött a busz, ezért úgy döntöttek, hogy gyalog teszik meg utat. Hát innen ered, hogy évente egyszer a debreceni pedagógusok, illetve a sámsoniak is, Debrecenből gyalog érkeznek Sámsonba. Ez a hagyomány kb. 40 évre nyúlik vissza. Jómagam a 22 év alatt minden évben gyalogoltam, illetve az utolsó néhány évben szervezőként is részese voltam ennek az élménynek. ( A gyerekeknek üzenném: Nem Sámsonkertből, hanem Debrecenből jövünk J)

 

Ettől a tanévtől viszont intézményvezető lettél a Hajdúböszörményi Bethlen Gábor Általános Iskolában. Mesélj arról, hogy milyen az új munkakör, hogy érzed magad ebben a szerepben?

Nagyon jól érzem magam az új munkahelyemen. Kisebb iskola, mint a sámsoni, kisebb tantestület, de szakmailag és emberileg is nagyon jó csapat. A munka tekintetében is teljesen más. Sokkal összetettebb embereket irányítani, intézményt menedzselni. Én olyan személyiség vagyok, hogy megpróbálok mindenkin segíteni. Nem az irodámban ülős, hanem a járkálós típus. Ha valamit csinálok, akkor azt 100 százalékkal teszem.

 

Biztos vagyok benne, hogy élvezed az új munkaköröd, és az azzal járó feladatokat, de azért valld be, hogy hiányzik a mi iskolánk és a régi kollégáid!

Természetesen hiányzik a sámsoni suli. 22 év nem múlhat el nyomtalanul.

 

Rá kell kérdeznem a többi talentumodra is, hiszen remekül citerázol. Miért pont ez a hangszer?

A szülőfalumban volt egy citerakészítő, így kerültem kapcsolatba ezzel a hangszerrel, amit a mai napig nem bántam meg.

 

Mi volt előbb, a vőfélykedés vagy a tartalékos katonaság?

A vőfélykedés. 14 éves voltam, amikor a testvérem lagzijában elmondtam néhány verset. Ettől kezdve már engem hívtak a faluban. A tartalékos katonaság az „csak” 2017-ben jött be az életembe.

 

Most nem könnyű a tartalékosok dolga sem, hisz a szomszédban dúló háború miatt le sem szerelhetnek, illetve most fokozottan osztanak rájuk feladatokat. Neked is megnőttek a feladataid a katonaságot illetően?

Igen, sajnos a háború szele minket is elért. Rám is osztanának feladatot, de az intézményvezetői tevékenységem mellett most korlátozottan jut idő rá. Talán a nyári szünetben tudok feladatot vállalni.

 

Tudom rólad, hogy ezek a mellékállások mind egy olyan területet érintenek, amik a pedagógusi pálya során nem tudsz megcsillogtatni, vagy kipróbálni. Miért vágtál bele ezekbe?

Igazából egy kicsit mindkét elfoglaltság kapcsolódik a pedagógiához. Vőfélyként megszervezni az ifjú pár legszebb napját, levezényelni az esküvőt, vendégeket irányítani, szórakoztatni, nagyon jó dolog. Mindezt úgy, hogy a résztvevők elégedettek legyenek. Ezt kell pedagógusként is tenni. Megtartani egy órát, ahol a gyerekek jól érzik magukat, ugyanakkor a tananyagot is elsajátítják. Na, ezt megtervezni nem egyszerű dolog.

A katonaságnál szakaszparancsnokként szintén én irányítom a rám bízott katonákat úgy, hogy a feladat legyen ellátva.

 

A katonai dalárdát tudjátok működtetni ennyi szerteágazó elfoglaltság mellett?

Igen. Arra mindig szakítunk időt. Nagyon jó kikapcsolódás.

 

Ha egy alternatív univerzumban valamiért választanod kellene másik pályát, akkor mit csinálnál teljes munkaidődben szívesen?

Szerintem ott is tanító lennék vagy katona.

 

Rengeteg feladatod mellett milyen kikapcsolódásra és hobbira jut időd a mindennapokban?

A sportra heti rendszerességgel szakítok időt. Ez az egyik hobbim. Wing-Tsun Kungfuval foglalkozom. Jelenleg 6. tanuló fokozatom van. A másik szabadidős tevékenységem a kirándulás, amit ha időm engedi, mindenképpen beiktatok a hétvégi programomba.

 

Mik a jövőbeni terveid, hogy képzeled az életed 10 év múlva?

Bízom benne, hogy 10 év múlva még itt leszek, ahol most, egy újjá varázsolt iskola élén.

 

Mik azok az értékek, amiket fontosnak tartasz átadni saját gyermekeidnek is, amik számodra is fontosak az életben?

A becsületesség a szorgalom és a mások segítése.

 

Milyen tervek vannak az iskolával kapcsolatban, amit elárulhatsz?

Intézményünk a legnagyobb létszámú általános iskola Hajdúböszörményben.  Régi épület, 120 éves, az új 40., tehát elérkezett az ideje a felújításoknak, korszerűsítésnek. Ha ezt sikerülne megvalósítani, akkor szép, új környezetben tudjuk fogadni a nebulókat.

 

Ha a titkos bakancslistádba belenézhetnénk, akkor mi lenne az (egy utazás, egy élmény, egy extrém sport, egy híres festmény megtekintése, egy citera dal megalkotása), amit mindenképpen szeretnél a következő 50 évedben kipróbálni még?

Szeretek utazni, de nekem inkább kelet jön be. Moszkva, Szentpétervár. De ez most nem aktuális.

 

Egy könnyedebb, állásinterjúra illő kérdés, amit mindenkinek fel szoktam tenni: milyen állat lennél, és miért?

Ez egy jó kérdés. Szerintem tigris a harcművészet miatt, illetve a déli sziesztázás is jól jönne.