Magyar Márta, a türelem embere

Ki az a Magyar Márti, hogyan mutatnád be, ha egy mondatban kellene jellemezned önmagad?

Először is nagyon megtisztelsz azzal, hogy engem választottál következő interjúalanyodként, szívesen fogadtam felkérésedet és örömmel válaszolok a kérdéseidre. 

Ha egy mondatban kellene jellemeznem magam, talán azt mondanám, hogy a türelem embere volnék…

Számomra a legérdekesebb, hogy külhoni magyarként érkeztél hozzánk. Mesélj arról, hogy milyen volt a gyerekkorod!

Romániában egy kis faluból származom Berettyószéplakról. Itt éltem a nagyszüleimmel 18 éves koromig, majd elmentem egyetemre, Nagyváradra.
Már az általános iskolában tudtam, hogy én szeretnék továbbtanulni. Szerintem nagyon fontos, hogy egy ember művelje magát. Mindig biztattam és biztatom is a diákjaimat arra, hogy tanuljanak, és ne álljanak le a továbbképzéssel egy jobb és szebb jövő érdekében. 
No de visszatérve rám, én germanisztikát végeztem alapszakként majd mesterszakon Többnyelvűség és multikulturalitás szakot illetve a BA-val párhuzamosan tanárképzőt is csináltam.  Nem volt könnyű, sőt néha a határaimat feszegettem vele, de nem adtam fel. 
Az egyetemen nagyon sok lehetőségünk volt továbbtanulásra illetve gyakornokoskodásra. Én minden egyes lehetőséget kihasználtam, minden nyáron elmentem német területre és magyar területre gyakornoknak. Kipróbáltam magam tolmácsként, fordítóként, Budapesten egy német hagyományőrző újságnál is dolgoztam (Neue Zeitung – Ungarndeutsches Wochenblatt. Budapest.), élveztem a munkát nagyon, de mégsem volt az igazi. Majd elmentem tanítani egy nyelviskolához Debrecenbe, amit nagyon megszerettem, és ott döntöttem el, hogy folytatni fogom a tanári pályát, mert szeretek tanítani és persze emberekkel foglalkozni.

Ért bármi megkülönböztetés magyarként, éreztél bármilyen hátrányt azért, mert magyar vagy Romániában, még ha magyar többségű városról is beszélünk?

Nem, egyáltalán nem ért semmiféle megkülönböztetés, sőt, teljesen otthon éreztem magam. A román nyelvet is elsajátítottam, jól beszéltem románul. Mondjuk az iskolában 1.-től 8. osztályig magyar anyanyelvű osztályba jártam, majd 9.-től kerültem át egy román osztályba, ahol minden tantárgyat románul tartottak, még az idegen nyelvet is román magyarázatokkal kellet tanulni. Érdekes volt a franciát és az angolt magyarként románul tanulni. Összetartó iskola volt, kedves tanárokkal, jól éreztem magam abban a közösségben.

Ha nem titok, elárulod, hogy mi hozott Magyarországra?

Egyáltalán nem titok. Természeten a párom miatt költöztem ide Debrecenbe, de ha nem lenne ő, akkor is Magyarországra jöttem volna. Egerbe szerettem volna költözni, szerintem nagyon gyönyörű város. 

Már beszéltünk róla, hogy hogyan sodródtál a tanári pálya felé, de volt-e valaki, aki ebben motivált a családodból?

A tanári pályát a nagymamám miatt választottam, ő volt az, aki folyamatosan biztatott azzal, hogy milyen szép ez a szakma és mennyire értékes dolog gyerekekkel foglalkozni. Majd később, ahogy már említettem, az első tanításaim után döntöttem el, hogy ez az, amit csinálni szeretnék.   

Külső szemlélőként nyugodt, összeszedett embernek tűnsz, aki kellően kemény, és rendíthetetlen. Jól látom, hogy ilyen vagy?

Igen, eléggé nyugodt ember vagyok, néha túl nyugodt is. Összeszedett és kemény… ezt megcáfolnám, van, hogy szétszórt tudok lenni a sok munkától. Keménynek viszont az vagyok, és nagyon szigorúan állok néhány dologhoz, főleg a viselkedési, magatartási normákkal kapcsolatban. A gyerekek néha próbálkoznak vele, hogy kihozzanak a sodromból, de eddig nem sikerült nekik, mondják is mindig, hogy Márti néni milyen türelmes. Talán azért van ez, mert a szüleim válása után hamar föl kellett nőnöm, 5 éves voltam, amikor elváltak. Sok mindent el kellett tűrnöm, és átvészelnem gyerekként, most nem mennék bele, ha nem gond. Sajnos sok gyerek átéli most azt, amit én anno gyerekként.
Néha szoktam itt a tanulóknak mesélni ezekről a dolgokról, és úgy érzem, hogy attól hogy kommunikálok és meghallgatom, megértem a problémáikat, egyre jobban bíznak bennem és szeretnek, aminek nagyon örülök és megpróbálok mindenben segíteni nekik, amiben csak tudok. 

Milyen nehézségekbe ütköztél, amikor elkezdtél tanítani az iskolánkban?

Ez nagyon jó kérdés…. Ami nehézség volt, az talán véleményem szerint a gyerekek magatartása, a tiszteletadás hiánya az, amit fontos lenne javítani, de dolgozunk rajta és tanulunk. Remélem változni fog a helyzet a jövőben, bízom benne! 

Hivatásodnak érzed a jelenlegi munkádat? Mik a terveid a pályával kapcsolatban és mik azok a tervek, akik ezt a jövőben áthúzhatják, pl. családalapítás :) ?

Igen, természetesen annak érzem. Vannak terveim, nem is tudom, hol kezdjem….annyi biztos, hogy tovább fogok tanulni, valami művészeti ágra gondoltam, de azt majd meglátom. Szeretek festeni, rajzolni és arra gondoltam, hogy jó lenne kitanulni és majd tanítani, így legalább azt csinálhatnám, amit szeretek.  
Persze a családalapítás sem áll utolsó helyen. A párommal már tervezzük a közös jövőnket, majd egy saját házat és gyerekeket is szeretnénk, ha minden jól alakul, bízom benne, hogy minden úgy történik majd, ahogy szeretnénk. 

Milyen kapcsolatot sikerült kialakítani a munkatársaiddal?

Szerintem jó kapcsolatot tudtunk kialakítani. Nagyon segítőkészek és kedvesek a kollégák, még a rengeteg munkájuk ellenére is megpróbálnak mindenben segíteni, aminek természetesen nagyon örülök. Hálás vagyok, hogy együtt dolgozhatok ilyen emberekkel. Tudjuk, nyilván, hogy nem minden munkahelyre jellemző az ilyen kollegiális összetartás.

Milyen értékek mentén éled az életed, mi az, ami fontos számodra ahhoz, hogy jól érezd magad a bőrödben?

Harmónia, nyugalom, szeretet, nekem ezek a legfontosabbak, és hogy békességben éljem az életem. Nehéz gyerekkorom volt, a jövőmet meg úgy alakítom, ahogy én szeretném. Utálok veszekedni, a konfliktusokat mindig próbálom elkerülni, és inkább olyan utat járok, ahol nyugodtan meg lehet beszélni a nézeteltéréseket. Például én, ha hibázok is, inkább elvállalom és változtatok, minthogy letagadjam, és ezzel nagyobb terhet akasszak a nyakamba. Szinte az egész gyerekkorom, kiabálás, veszekedés meg minden más ilyen jellegű negatív dologról szólt, persze voltak meghitt időszakok is. Tehát én a nyugalmat és a csendet preferálom, ha a magánéletemről van szó.  

Árulj el a magánember Mártiról egy kis kulisszatitkot: mivel töltöd a szabadidődet, van-e hobbid?

A szabadidőmben filmezni, rajzolni, festegetni szoktam. Régen jártam túrázni, meg horgászni is mentem, elég vicces elfoglaltság volt.  Mostanában sajnos nincs elég időm ezekre a dolgokra, de majd egyszer bepótolom. 

Mivel tudsz a fárasztó munkanapok után kikapcsolódni?

A legjobban otthon tudok kikapcsolódni. Otthon, Erdélyben a saját házunkban tudom kipihenni magam, valamiért olyan nyugodt, pihentető atmoszférát nyújt, hogy megmagyarázhatatlan. A közmondás így igaz, hogy mindenhol jó, de otthon a legjobb. 

Ha nem a jelenlegi munkádat végeznéd, mivel foglalkoznál legszívesebben?

Talán fordítással foglalkoznék, vagy menedzserként dolgoznék egy multicégnél. 

Ott tartasz jelenleg az életben, ahol mondjuk 10-15 évvel ezelőtt elképzelted?

Igen, amit elterveztem, eddig mindent elértem, hála Istennek!

Mi az a kérdés, amit egy interjú alatt szeretnél megválaszolni? Itt a lehetőség. :)

Én nem tudom, mond meg te, te interjúztatsz! :D

Oké, jogos! Néhány könnyedebb kérdés:

Mi az, amivel egy diák le tud venni a lábadról?

Számomra nagyon fontos, hogy tisztelettudó legyen és alázatos. Nagyra értékelem, ha ilyen diákkal találkozom, mert sajnos már egyre kevesebb az ilyen fiatal. 

Milyen állat lennél, és miért?

Kutya lennék szerintem, mert a kutya hűséges, védelmező, bátor és rendíthetetlen, mint én. :D

Ha egy dolog lenne, amit egy csettintéssel meg tudnál változtatni a diákjainkban, mi lenne az?

Több dolgot is tudnék mondani, de a legfontosabb a tiszteletadás és az elfogadás lenne, ami elengedhetetlen szerintem. 

Köszönöm az őszinte válaszaidat!