Kiss Gergely, aki nem viccel, ha humorról van szó

Még csak egy éve tanít iskolánkban, de már látszik, hogy a „helyén” van. A szakma, amit választott, a hivatása. Idén mint osztályfőnök debütált, és mint belsőgondozó mondhatom, nagyon odateszi magát. Pedig igen rögös út vezetett idáig, hiszen mindent megtett, hogy ellenálljon a sorsának, de szerencsénkre nem sikerült.

Geri egy vidám srác, akiben ott a pályakezdők lelkesedése, és a pedagóguspálya felé való elköteleződés. Mi kellhet még, hogy sikeres tanár legyen?

-Először is, köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásom, mint első interjúalanyom! Hogyan jellemeznéd, ki az a Kiss Gergely, ha egy mondatban kellene leírnod magad?

- Erre a kérdésre nem számítottam! Nem is tudom…, fontosnak tartom a humort, de kellő komolysággal végzett humort. Akkor talán legyen a „komoly humorista”…

-Mesélj arról, hogy mi vezetett erre a pályára, miért lettél pont pedagógus?

-A családtagjaim közül többen is pedagógusok, így elég hamar betekintést nyertem a pedagógus pályára, minden szépségével és nehézségével együtt. Már a gimnáziumi évek során osztálytársaim is említették, hogy milyen jó tanár lennék, de akkor még csak futó ötlet volt, nem gondolkodtam komolyan el rajta, hogy igazuk lehet. Aztán az egyetemi felvételinél már komolyabb gondolatként foglalkoztatott ez az ötlet, viszont erősebb volt az az eltántorító erő, hogy nincs sok megbecsülés tanárként, se anyagi, se másféle, így akkor lemondtam erről a tervemről, és inkább biológusnak tanultam. Az egyetem második évében lehetőségem adódott tanári szakirányra specializálódni, de itt is inkább mást választottam. Sokat gondolkodtam, hogy jól döntöttem-e, de végül úgy döntöttem, hogy jól döntöttem. Ezt sikerült jól megfogalmaznom. :D Az egyetem utolsó évében adódott egy lehetőség, hogy az Erasmus Mobilitás Programmal Törökországba utaztam, egy fél évet ott töltöttem, az ottani egyetemen tanultam. Ott felkértek, hogy tanítsak általános iskolás gyerekeket angolul, mert jól beszéltem a nyelvet, emellett egy török ügyvéd is megkeresett, hogy tanítsam őt magyarra. Annak ellenére, hogy így elhatárolódtam ettől a pályától, azért vissza-visszaköszönt ilyen lehetőségekben a pedagógiai hivatás. Ez a féléves időszak az Erasmus alatt egy megvalósult álomnak tűnt: sokkal kevesebb kötöttség, sokkal több idő jutott szórakozásra, elmélkedésre. Mikor visszajöttem Magyarországra, akkor már az alapdiploma befejezése következett, és választanom kellett, hogy milyen mesterképzésen folytassam tanulmányaimat. Pont ezek miatt az apró „nüanszok” miatt elgondolkodtam, hogy nem lenne-e érdemes a tanári pályát választanom mégis, de még akkor is hezitáltam, hónapokig gondolkodtam, hogy milyen irányba menjek tovább. Végül más szakra vettek fel. Az utolsó utáni pillanatban mégis módosítottam a választásomat. Elgondolkodtam, hogy melyik a jobb: olyan helyen dolgozni, ahol lényegesen jobban keresek, de nem biztos, hogy el tudom magam képzelni a munkakörben, vagy az, ha jóval kevesebbet keresek, de szeretem a munkámat. Végül a munka szeretete mellett döntöttem az anyagiakkal szemben. Kicsit még így is elhamarkodott volt a döntésem, főleg az anyagiak miatt, de nem bántam meg, sőt..! Megtaláltam a helyem, azon az úton járok, amin kell, úgyhogy kisebb-nagyobb kanyarokkal érkeztem végül erre a pályára.

- Akkor innen már egyenes út vezetett a pályára…

- A sok hezitálás miatt elfogytak az állami helyek, úgyhogy munkát kellett vállalnom a tandíj kifizetése miatt. Szerencsére tanári állást sikerült találnom egy kis lakosságú faluban, kis létszámú iskolában. Az egy kemény próbatétel volt, viszont ennek ellenére is tetszett a dolog. Két év után váltottam, és kerültem ide, Hajdúsámsonba. A párom hívta fel a figyelmet egy facebookos hirdetésre, biológia szakos tanárt kerestek az iskolába, és mivel már voltam itt korábban állásinterjún, tudtam, hova jövök.

- Tudom, hogy nem helyi vagy, honnan származol?

-Én a Mátra lábánál, Gyöngyösön születtem, ott éltem egészen 2001-ig, aztán költöztünk Gyöngyöshalászra, 10 kilométerrel arrébb. Egerbe jártam gimnáziumba 5 évet, utána kerültem 2012-ben Debrecenbe. Nem akartam túl távoli egyetemet választani az otthonomtól, illetve akkoriban a debreceni volt a legjobb biológiaképzés, ezért esett a Debreceni Egyetemre a választásom.

-Említetted, hogy a családban többen pedagógusok, a szüleid milyen területen dolgoznak?

-Édesapám középiskolában tanít, édesanyám óvodapedagógus Hatvanban.

-Mit gondoltak arról, hogy követni akarod őket a pályaválasztás terén?

- Nem mondhatom, hogy le akartak beszélni, de többször rákérdeztek, hogy biztos vagyok-e a döntésemben. Biológia szakosként jobban fizető állásokat is találhattam volna, ha más szakirányt választok, de ha én eldöntök valamit, akkor nehéz lebeszélni.

-Lázadó gyerek voltál?

- Kollégiumban laktam, ahol elég nagy volt a fegyelem, a bolondozásra azonban sokszor találtunk lehetőséget. Sok barátom volt. Nem voltam igazán nagy lázadó, apróbb dolgokban lázadtam csak. A tanulást a biológia szakon már jobban szerettem, hiszen több olyan tantárgy volt, ami kifejezetten érdekelt, azonban csak a tanár szakon kezdtem lelkesedni igazán a tanulás adta lehetőség iránt, amikor már dolgoznom is kellett mellette. Akkor kezdtem el értékelni igazán az iskolát és a tanulás lehetőségét.

- Mit gondolsz, milyen itt az iskolában tanítani, milyen nehézségekkel találkozol a napi munkád során?

- Nekem az előző iskolához mérten sokkal jobb a helyzetem. Mindenhol vannak nehéz sorsú gyerekek, de szerintem egy jó pedagógusgárdával és egy jó vezetőséggel ellensúlyozni lehet a nehézségeket. Itt ezek működnek. Jó ötletekkel is találkoztam, amikről itt hallottam először, pl. a belsőgondozó iroda, ami más iskolákban is hiánypótló lehetne. A kollégák és a vezetőség is tapasztalt, segítőkész, rengeteget tanultam tőlük eddig is, és tanulhatok még tőlük rengeteget.

-Osztályfőnök lettél idén, ez egy komoly megbízás, mondhatni nagy kihívás, mit szóltál a lehetőséghez?

- Igen, eléggé tartottam is tőle, de nem zárkóztam el egyáltalán. Számítottam is rá, mikor az egyik osztályfőnök jelezte, hogy máshol kapott állást. Nagy kihívás, de nem rossz értelemben. Szakmailag egy nagyon jó fejlődési lehetőség, és egy nagyon más feladatkör, mint a szaktanári munka. Az osztály tanulóit már ismertem, és így, hogy már ismertem őket, örömmel értesültem, hogy felkértek és örömmel fogadtam el.

-Az osztályfőnöki munka során a gyerekek nevelése kap nagyobb hangsúlyt, közelebb kerülhetsz a diákjaidhoz, egyengeted a mindennapos feladatok között őket. Jól érzem, hogy nem bánod, hogy megtalált ez a feladat?

-Kicsit hamar jött ez a lehetőség, de nem bántam meg, hogy így alakult. Több az adminisztrációs része, mint gondoltam, de lehet, hogy csak kezdő osztályfőnökként tűnik ilyen soknak.

- Szerintem ez tapasztalt osztályfőnököknek is sok lehet! Hogy érzed, sikerült megtalálnod a helyed a tanári karban, jól kijössz a kollégákkal?

-Én úgy érzem igen, de őket kellene megkérdezni. :D Sokszor vigyáznom kell, mert túl sokat poénkodom, és ez esetleg valakinek visszatetsző lehet. Szerintem viszont a humor egy jó forrása a kapcsolat kiépítésének, és sokszor alkalmazom a tanítás során is.

- Külső szemlélőként nyugodt, összeszedett pedagógusnak tűnsz, akit nehéz kizökkenteni a lelki egyensúlyából. Jól látom, hogy ilyen vagy?

-99 %-ban ilyen vagyok. Ritkán sikerül csak néhány diáknak átlépni a határokat. Lehet, hogy néha túl türelmes is vagyok, és ezzel visszaélnek, de alapvetően jól látod, ilyen típus vagyok, próbálom a humorral oldani a feszültségeket.

-Mit gondolsz, a diákjaid milyen tanárnak látnak?

- Azt gondolom, hogy szeretik a módszereimet, értékelik a stílusomat. Nyitott vagyok sok mindenre, nem úgy értem, hogy alkudozhatnak velem, de ha normálisan beszélgetünk, akkor nyitott vagyok, hogy megválaszoljam, elmagyarázom, ha valamit nem értenek, illetve azt is, hogy mit várok el tőlük, és , hogy miért. Gyerekek……. hangosak, beszédesek, elevenek…..ezzel nincs is baj!

- Szerinted előny, hogy fiatal tanár bácsi vagy? Értékelik, hogy kisebb a generációs szakadék köztük és közted?

- Szerintem előny is, meg nem is. Szerencsés, mert minél közelebb vannak a generációk egymáshoz, annál könnyebben megérteniünk egymást, de ki kell vívni a tiszteletet, hogy ne éljenek ezzel vissza.

-Sok gyermek ismeri a tanárai „gyenge pontját”, azt a témát, amivel félre lehet vinni egy óra fonalát, vagyis gondolok itt arra, hogy például szívesen beszél a gyerekeknek a háziállatáról, hobbijáról, sztorizgat a múltról. Téged el tudnak terelni az óra anyagától valamilyen témával?

-Valamilyen szinten igen, bár ezek inkább szaktárggyal kapcsolatos témák, ami érdekli őket. Idén bevezettem azt a szabályt, hogy a magánéleti kérdéseiket óra után tehetik fel, de akkor valahogy már nem szokta őket annyira érdekelni a téma. :D A szaktárggyal kapcsolatos kérdéseknek mindig örülök, és azok megválaszolása sokszor el is viszi az órát.

- Amikor megérkeztél hozzánk, úgy mutattak be, mint egy házas, frissen végzett biológiatanár, aki Hajdúsámsonban él. Bár akkor még ezek csak részigazságok voltak, lassan mind megvalósulni látszik.

- Igen, a párommal 4 éve ismerkedtem meg, de csak idén nyáron házasodtunk össze, most pedig itt építkezünk, Hajdúsámsonban.

-Hogyan képzeled az életed 10-15 év múlva?

-Ez egy jó kérdés, mert sok a bizonytalanság, és sok dolog van, amit nem tudtam volna biztosan megmondani pár évvel ezelőtt. Akkor nem gondoltam, hogy itt fogok dolgozni, építkezni kezdünk, és már házas leszek. Persze ezeket mind terveztük, csak nem hittem, hogy ilyen hamar megvalósulnak. De azt tudom, hogy hogyan képzelem el magam 25 év múlva: remélem, hogy addigra már kifizetjük a ház hiteleit. :D De komolyra fordítva, talán az olasz nyelvvel, amit szintén tanultam korábban, komolyabban foglalkozom majd, akár az iskolai keretek között szakkör vagy tanóra formájában, illetve addigra már több gyerekünk lesz a feleségemmel.

- Hogyan pihened ki a munka fáradtságait? Mivel töltöd a szabadidődet?

- Ha van egyáltalán szabadidőm, akkor szeretek focimeccset nézni a haverokkal, de jelenleg nagyon kevés időm van pihenni. Vágyom rá, hogy a hobbijaimat újrakezdhessem, aktívan is foglalkozhassak velük.

-Mik ezek a hobbik?

- Régebben zenéltem, klarinéton és szaxofonon játszottam, és néptáncoltam. Mivel próbákra, fellépésekre el kellene járnom, ami most nem megy, ezért ezek most csak passzív hobbik, de tervben van, hogy elkezdem újra gyakorolni őket.

- Táncoltál együttesben is, ahol voltak fellépéseid is?

-Igen, Gyöngyösön a Vidróczki Néptáncegyüttesben egyetemig, majd Debrecenben a Hortobágy Néptáncegyüttesben táncoltam. Fúvószenekarban is játszottam Gyöngyösön, majd itt Debrecenben.

-Talán itt az iskolában is lehet majd erre lehetőséged, ebben az esetben

-Igen, tud róla Jakubecz Sándor igazgatóhelyettes úr is, aki szívesen venné, ha csatlakoznék hozzájuk iskolai fellépéseken, de gyakorlás nélkül még nem érezném úgy, hogy olyan szinten hozzá tudnék tenni a fellépésekhez, ahogy szeretnék.

-Köszönöm, hogy ilyen őszintén válaszoltál a kérdéseimre, levezetésként még egy komolytalanabb téma maradt csak hátra. Milyen állat lennél szívesen?

-Panda, mert különleges, egész nap eszik és pihen.

-A pocak már stimmel :)

-Na igen…azon majd dolgozom…

Kovács Judit