Búcsúgondolatok

Kedves Olvasóink!

Az alábbi apropóinterjúban Fábián Petra (8.d), Papp Attila (8.e), és Tóth Ferenc Attila (8.f) osztályos tanulók tekintenek vissza a mögöttük hagyott általános iskolás évekre.

Fogadják szeretettel a velük készült beszélgetést!

 

Milyen érzések kavarognak bennetek legfőképp néhány nappal a ballagás előtt?

Petra: Sajnálom itt hagyni a tanáraimat, de egyben örömmel tölt el, hogy új barátokat ismerhetek meg, kicsit félek, hogy milyenek lesznek az új tanáraim és osztálytársaim.

Attila: Ez igazából más, mint az alsós utolsó év, mert most van tétje, amit csinálunk, fura érzés, ami bennem kavarog.

Feri: Nekem félelem és boldogság kavarog a fejemben. Félek az új helytől, de kíváncsi is vagyok, milyen az új suli.

 

Inkább a negatív vagy a pozitív emlékek törnek ilyenkor felszínre? Vajon mi az oka egyiknek vagy a másiknak?

P: Inkább a pozitív emlékek törnek ilyenkor felszínre, hisz az idő múlásával csak a szépre emlékezünk.

A:Ingebb a pozitívak, hisz az utolsó hetekben, napokban az ember rájön arra, hogy búcsúzunk egymástól.

F: Nekem egyértelműen pozitívak. A tanárok és a diákok miatt is.

 

A búcsúzás miatti szomorúság vagy az új iskola megismerése iránti vágy erősebb bennetek?

P: Számomra az új iskola megismerése utáni vágy erősebb.

A: Engem az új iskola annyira nem fog meg, mint az itt lévő barátok.

F: A búcsúzás miatt szomorúbb vagyok, mert szeretem az osztályom.

 

Hogyan, milyen szívvel emlékeztek vissza az iskolában eltöltött nyolc évre?

P: Vegyes érzelmekkel emlékszem vissza, hiszen voltak nagyon jó és kevésbé jó emlékeim is.

F: Én mindent összevetve pozitívan emlékszem, mert beláttam, hogy a tanárok jót akarnak. A diákok pedig megjavultak. Már aki.

A: Lett egy megszokott társaságunk, s így a nyolc év alatt, sok jót és rosszat egyaránt átéltünk együtt. Olyanok vagyunk már, mint szinte egy család.

 

Milyen volt az osztályközösség, hogyan éreztétek magatokat az osztályotokban?

A: Voltak nehézségek, de megoldottuk. Általában jól éreztük magunkat.

F: Én mindig nagyon jó éreztem magam, főleg az utóbbi egy évben.

P: A mi osztályközösségünk elég zűrös, de jó kis csapat voltunk.

 

Ha egyetlen dolgot kellene kiemelni, mi volt a legszebb emléketek a nyolc év folyamán?

P: Egyetlen dolgot nem tudok kiemelni.

F: Amikor megdicsértek bennünket a tanárok.

A: Igazából nagyon sok van és így egyet kiemelni nem tudok.

 

Milyen útravalót kaptatok tanáraitoktól az elmúlt hetekben, hónapokban?

P: Legyünk jók, tanuljunk sokat, hogy a céljainkat el tudjuk érni.

A: Személy szerint azt, hogy tanuljak jobban és jól dolgozzak a közeljövőben.

F: Azt, hogy vigyázzunk magunkra, folytassuk a tanulást. S mindenféle körülmények között legyünk tisztelettudóak az új tanárainkkal.

 

Mit gondoltok, miért jelentős fordulópont egy általános iskolai ballagás egy gyermek életében?

P: Mert életünk egy korszaka itt lezárul, közelebb kerülünk a felnőttkorhoz.

F: Mert lezárul valami régi korszak, és megnyílik egy új.

A: Mert a gyerekek itt tanulták meg az alapokat, itt tudták meg, milyen is az igazi barát. Ezekre a tapasztalatokra lehet építeni a későbbiekben.

 

Mire vagytok a legbüszkébbek a mögöttetek hagyott nyolc évvel kapcsolatban?

P: Az eddigi tanulmányi eredményeimre.

A: Arra a sok kapcsolatra, ami létrejött, és az iskolában hagyott szép emlékekre. Sok olyan akadály volt, amin sikerült együtt átlépni.

F: a tanulmányi eredményeimre, a versenyekre, meg amit az osztállyal közösen értünk el.

 

Milyen elvárásaitok vannak a leendő iskolátokkal kapcsolatban?

F: Legyen olyan, mint a régi, hogy ne essünk ki a környezetünkből.

P: Hogy tanáraim megértőek, türelmesek, segítőkészek legyenek. Az osztályközösség pedig megértő, összetartó, barátságos legyen.

A: Legyen szép, letisztult.

 

Melyik tantárgyat tanultátok legszívesebben az elmúlt években, miért?

A: A magyart. De nem azért, mert annyira szerettem volna, hanem jó volt bemenni órára, jól éreztük magunkat és közben meg is tanultunk mindent.

P: A nyelvtant tanultam legszívesebben, mert könnyebben meg tudtam tanulni.

F: A magyar nyelvtan és a történelem. Ez a két tárgy mindig érdekelt és lekötött engem.

 

Mi az a cél, ami leginkább mozgat benneteket jelenleg? Négy év múlva hol, milyen helyzetben szeretnétek látni magatokat?

P: Sikeres érettségi és sikeres felvételi után szeretném magam látni négy év múlva.

F: Azt szeretném látni, hogy legyen érettségim, legyen egy autóm. Szeretném elkezdeni az egyetemet. Utána jó lenne egy remek munkahely.

A: Négy év múlva szeretném pozitívan látni a jövőmet. Szeretnék jogosítványt és egy rendes munkahelyet.

 

Melyik iskola milyen tagozatán kezditek meg szeptemberben a tanulmányaitokat?

P: A Sirius középiskolában pedagógia szakon kezdek szeptemberben.

A: A hajdúsámsoni gimnáziumba fogok járni.

F: A Péchy Mihály Szakközépiskolában magasépítész képzésen fogok részt venni.

 

Van- e bennetek bármiféle hiányérzet az általános iskolás éveitekkel kapcsolatban, ha igen, mi az?

P: Nincs semmilyen hiányérzet bennem.

F: Nekem van. Az én hibám miatt nem tanultam eleget. De a tanáraim az utolsó évben jó útra térítettek.

A: A tanárok és az iskola is nagyon fognak hiányozni.

 

Hogyan, milyen formában búcsúztatok el tanáraitoktól?

P: Egy szál virággal, s néhány kedves gondolattal.

A: Nagyon nehéz ezt leírni. Van olyan tanár, akitől nagyon nehéz megválni, mert az évek alatt a mi közösségünk tagja lett.

F: Én nagyon nehezen búcsúztam, mindegyiküket szerettem valamilyen formában.

 

Miben lesz más a középiskola véleményetek szerint?

P: Komolyabban kell venni a tanulást, mert ennek már nagyobb tétje van.

F: Nem lesz olyan otthonos. Másabbak lesznek a tanárok és a diákok is.

A: Komolyabban kell venni a tanulást, meg kell komolyodni is, hisz itt már tényleg a jövőnk forog kockán.

 

Ha egyetlen szóval kellene jellemezni, a mögöttetek hagyott nyolc évet, mi lenne az?

P: Szép volt.

A: Élményekkel teli intézmény.

F: Őrült nagy buli volt.

 

Van-e valami, amit szeretnétek a végén megemlíteni, mert nem kérdeztem?

P: Nincs.

F: Vajon hogyan kell feltörni az e-naplót? :)

A: Meg kell becsülni az éveket, az iskolában tanulni kell keményen, de mellette a szórakozást sem szabad elhanyagolni. Én sajnos az utóbbit többet műveltem, mint a tanulást. A tanárokat is meg kell becsülni, mert ilyenkor jövünk rá, hogy az évek folyamán mennyi mindent tettek értünk.

 

Kedves Gyerekek!

Nagyon köszönöm a beszélgetést, remélem mindig jó szívvel fogtok gondolni általános iskolás éveitekre! A középiskolai tanulmányaitokhoz pedig jó egészséget és sok sikert kívánok szeretettel!