Izgatott vagyok!

Túl nagy lángon ég -e hű szív,

mely hű a hazához, hű a nőhöz, hű a családhoz, hű a baráthoz, s az anyai házhoz, s még annyi mindenhez

hű -e világon!

 

Sok dolog köti ide szívemet,

ismerem a várost éltető színeket:

varázslatos! Hihetetlen, hogy -e szív újra lángra kapott!

 

Egy ideje alélt a tudat, nyugodott a ketyegő, nem vert fájón, sebesen: ez a két mutató, oly képmutató,

sokszor lóg az idő a levegőben!

 

Mit kezdjen magával az ige, ha áll, s nem pereg az óra? Egyre többen mutogatnak a két mutatóra...

Egymásba fut a szó a széllel, kioltják egymást -e merénylettel!

 

Ha tudná az agy, mit érez a szív,

tökéletesek volnánk, akàr egy körív,

kis vérkör, nagy vérkör megmérkőzik egymással, egyik sem lehet vesztes, de ha mégis, akkor a test, az

élettől idegen lesz!

 

Csak do-bog-do-bog, úgy haladnak a hangok, mint rezgések a dobon, vagy a levegőben, csipkézett a felhő,

oly kéklő, mint a bennünk rejlő lélekkő!

 

Írta: Borsos Tamás pedagógus