Interjú Edit nénivel

Kedves olvasóink!

A mai interjúban Kormányné Kalácska Edit tanító nénit szeretném bemutatni Önöknek kicsit közelebbről. Fogok vele beszélgetni munkáról, családról és sok más érdekes dologról. Tartsanak velünk!

Mik az Ön hobbijai, mit szokott csinálni szabadidejében?

Családanyaként én sem büszkélkedhetek sok szabadidővel, de azt az időt igyekszem aktív pihenéssel a tölteni. Tavasztól egészen a hideg beálltáig szívesen kertészkedek, gondozom a kerti növényeimet, a virágokat. Kikapcsolódás számomra a közös játék a gyerekeimmel, kisállataimmal.

Mi az a dolog, ami nélkül nem tudná elképzelni az életét?

Nekem az életfeltételek közé tartozik a kávé. Anélkül nem tudom elképzelni a létezésemet. Az idő múlásával úgy érzem a szemüveg lesz a következő, ami nélkülözhetetlenné fog válni az életemben. 

Mennyi időt szokott tölteni családjával, mik a kedvenc családi programjai?

Lehetőség szerint a szabadidőmet a családommal töltöm. Míg kisebbek voltak a gyermekeim, többet jártunk kirándulni, barangolni a természetben. Az iskola, a tanulás mellett erre kevesebb lehetőségünk van. A dolgos hétköznapokon ragaszkodom hozzá, hogy este a vacsoránál együtt üljön a család az asztalhoz és meg tudjuk beszélni a napi eseményeket, programjainkat. A hétvége, a házi munka mellett csakis a családé. 

Szokott TV-t nézni, ha igen mi a kedvenc filmje vagy sorozata?

Nem tartozok az állandóan tévézők közé. Inkább vígjátékokat szeretek nézni, ami közben teljesen kikapcsolhatom az agyam. 

Ön testnevelő tanár is, szokott sportolni? Ha igen, mit?

Egészen kicsi, óvodás koromban kezdtem el sportolni. Több sportágat kipróbáltam. Kezdtem a ritmikus sportgimnasztikával, majd a magasságom miatt az iskolai kosárlabdacsapat tagja voltam. Utána átpártoltam a röplabdához. Egy pár évig teniszeztem is. Sajnos főiskolás koromban az élet úgy hozta, hogy a mindennapos sportról le kellett mondanom. Most örülök, ha a napi teendők mellett időm jut egy kis kutyasétáltatásra.

Mit csinálna, ha nem tanár lenne?

Ez egy nagyon jó kérdés. Amikor ezen elgondolkozok, mindig a tanításhoz jutok vissza. 
Nagyon szeretek a családi ünnepekre tortákat készíteni, ezért sok-sok évvel ezelőtt felmerült bennem, hogy cukrász leszek. Aztán amilyen gyorsan jött az ötlet, olyan gyorsan el is vetettem. Inkább hobbiból sütögetek.
Szeretem a hivatásom, ezért szerintem én már ezen a pályán maradok. De soha nem lehet tudni, mit hoz az élet.

Az iskolában milyen tanuló volt, hogy ment az iskola?

Nem a kitűnő tanulók táborába tartoztam, de jó tanuló voltam. 

Miből jött rá, hogy tanár szeretne lenni?

Első osztályos voltam, amikor először közöltem a szüleimmel, hogy tanító néni leszek. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki az iskolába kerülve, a tanító nénit csodálva ez szeretne lenni felnőtt korában. A szüleim baráti körében sok nálam fiatalabb gyerek volt, akikkel mindig megtaláltam a közös hangot, szeretettel gondoskodtam róluk. Ahogy teltek az iskolás évek, egyre jobban erősödött bennem a gondolat, hogy gyerekek nevelésével, alsó tagozatosok tanításával szeretnék foglalkozni.

Honnan jött, hogy ezeket a szakokat választja?

A sport a mindennapjaim része volt. Az iskolában a testnevelés mindig a kedvenc tantárgyam volt, mint a gyerekek többségének, ezért a testnevelés szak nem volt kérdéses. A tanítói végzettséghez pedig az összes alsó tagozatos tantárgy tanítása hozzátartozik.

A szülei vagy testvérei támogatták ebben a szakmában?

A családomban több pedagógus van, ezért a szüleim nem lepődtek meg azon, hogy a gimnázium után a tanítóképzőbe jelentkeztem. Mindenki támogatott és segített ebben az elképzelésemben.

Mennyire nehéz ez a munka?

Minden munkának, így ennek is megvan a maga nehézsége, de a szépsége is. Azt látni, ahogy egy kis óvodás az iskolába kerülve a segítségemmel tanul meg írni, olvasni, számolni és akár tanulmányi versenyen vesz részt, feledteti a nehézségeket. 

A koronavírus miatt tavaly és idén is bezártak az iskolák. Mit gondol a digitális oktatásról? 

Szerintem senkinek nem volt jó ez a helyzet. Nehéz úgy új ismeretet átadni a gyerekeknek, hogy nem látom őket. A tanteremben a tekintetükből látom, ha nem értenek valamit, és akkor egy másik módon magyarázom el a feladatot. A szülőkre is hatalmas teher nehezedett az otthoni munkavégzés mellett. Az osztálytársak, barátok hiánya, ami a legjobban megviselte a gyerekeket. Olyan közös élmények maradtak ki az életükből, amit nem lehet pótolni. 

Úgy tudom, Önnek van egy osztálya, mit tapasztalt rajtuk?

A tavalyi év tapasztalataiból tanulva, idén rugalmasabban ment az átállás a digitális oktatásra. Igyekeztünk minél változatosabban, akár mobiltelefonon elérhető interaktív feladatokon keresztül tanítani őket. Olyan mennyiségű feladatokat adtunk, amit önállóan, szülői segítség nélkül meg tudtak oldani, ha akartak. Visszatérve az iskolába azt láttam, hogy sokkal önállóbbak lettek, sokat komolyodtak. Sajnálom, hogy negyedikesek és már nem tudunk sok közös programot szervezni. 

Önnek is vannak gyerekei, ők hogy bírták?

Ők is nagyon nehezen bírták, főleg úgy, hogy ők már november óta otthon voltak. Nagy kihívás volt ilyen körülmények között az érettségire felkészülni. Örülnek, hogy újra szervezhetnek osztályprogramokat.

Véget ért ez a nehéz tanév. Milyen tervei vannak a nyárra?

Csakis pihenéssel szeretném tölteni a nyarat. Magyarország sok szép természeti kincsben és látványosságokban gazdag. Jó lenne a családommal ezek közül minél több helyre eljutni, és a távoli családtagjaimmal végre találkozni. Az elmaradt baráti beszélgetéseket, kávézásokat pótolni.

Ha egy kívánsága lenne, mi lenne az?

Gyerekkoromban mindig mosolyogtam, mikor nagyszüleim azt mondták, hogy a legfontosabb a szeretet és az egészség. Ha csak az elmúlt hónapokat nézzük, mennyire igazuk volt!
Én mindenkinek szeretettel jó egészséget és sok szeretetet kívánok.

Köszönöm szépen, hogy válaszolt kérdéseimre és további szép napot kívánok!

Remélem még találkozunk!