Interjú Rékával

Kedves Olvasók!

Ez az interjú különleges lesz, mivel egy 21 éves egyetemista lánnyal, Ozsváth Rékával beszélgetek az életéről, régebbi Rákóczi-s éveiről. A koronavírus miatt nem nagyon járhat szórakozni, 10-től tovább nem maradhat sehol. Itthon tanul a vizsgákra. Vajon, hogy viseli? Most kiderül. Olvassák szeretettel az alábbi interjút!

Milyenek voltak az általános iskolás éveid?

Az általános éveim nagyon változatosak voltak, mivel felső tagozatban 3 osztályfőnököm volt. A legjobb éveim a 7-8.-os éveim voltak, mivel akkor nagyon szerettem az osztályfőnökömet, aki Helmeczi Katalin tanárnő volt. Az osztály is nagyon jó volt, nagyon szerettem őket, ott ismertem meg a barátnőmet Szabinát, akivel mai napig jóban vagyok. Nagyon élveztem azokat az éveket, a tanulási átlagom is fejlődött nagyon sokban. 

Szerinted miben változott meg a mostani tanítás általánosban?

Az online térben látom, hogy az unokatestvérem, vagyis te mennyit tanulsz, szerintem nagyon sok mindent várnak el a diákoktól. Én úgy emlékszem, hogy nem tanultam ennyit általános iskolában, lehet, hogy már megszoktam, hogy sokkal többet kell tanulni és sokkal többet várnak el tőlem. Viszont szerintem a kisgyerekeknek még nem kéne ennyit tanulni. Igazából csak ennyi rálátásom van a mostani tanításra az általános iskolában.

Gyakran vágysz vissza a suliba?

A könnyű feladatok miatt visszavágyok, illetve, hogy itt volt, közel a lakhelyemhez. Nagyon egyszerűek voltak a feladatok, nyilván mostani ésszel könnyebben meg lehet oldani őket. A barátaimmal jobban tudtam tartani a kapcsolatot, eljártunk focizni, fagyizni, most meg mivel nagyobbak vagyunk, kevesebb időt tudunk egymásra szánni. Hiányoznak a Mikulás bulik, melyeket nagyrészt Tamás bácsi szervezett, illetve a Magdi nénivel töltött fociedzések is nagyon hiányoznak.

Mióta focizol, miért kezdted el egyáltalán?

Körülbelül 7 éve focizok, igaz, hogy már nem járok versenyszerűen meccsekre, de edzésekre néha el szoktam menni. A barátaimmal is nagyon sokat szoktunk focizni, amikor még megengedte ez a vírushelyzet, szinte minden hétvégén jártunk, 5 órákat fociztunk egy nap a sportpályán. Van egy fiútestvérem, aki nagyon szeretett focizni, így én is beleszerettem ebbe a sportba, nagyon sokat fociztunk itthon. Egyszer volt a lányoknak fociedzésük s az edző hívott, hogy játsszak én is és így kezdődött el az egész.

Milyen szenvedélyeket tapasztalsz a sportban, mit szeretsz benne?

A mindennapos feszültséget, a stresszt le tudom vezetni a sportban, ki tudok benne kapcsolódni. A csapatom nagyon jó szellemiségű, illetve az emberek nagyon kedvesek, összetartóak, nagyon jól el tudok velük beszélgetni. Nekem egy lelki feltöltődést ad a foci és nagyon boldog tudok lenni edzések után, ha valami sikerül. Visszagondolva a meccses éveimre, nagyon jól esett mindig, amikor nyertünk.

Meddig tervezed a focizást, van valami nagyobb célod vele?

Nagyobb célom nem nagyon van vele, csak hobbiként űzöm, barátaimmal szoktunk eljárni focizni, ha van rá idő és ha a helyzet is engedi.

Milyen voltál gimnazistaként, milyen éveket éltél meg akkor?

Gimnazistaként én nagyon „stréber” voltam, mindig a tanulás volt az első, alig mentem bulizni, alig mentem a barátaimmal bárhova, mindig a tanulást helyeztem előtérbe. Ez kicsit unalmassá tette a gimnazista éveimet, viszont már végzősként sokkal lazább voltam, jobban élveztem az egészet. Kár, hogy ilyen későn jöttem rá erre, hogy nem a tanulást kellett volna előtérbe helyezni. Egyébként az osztályom nagyon jó volt, senkit nem csúfoltunk, összetartottunk. Én elég jól éltem meg a gimnazista éveimet, sok barátot szereztem, akik még most is mellettem vannak és segítjük egymást. Tehát nagyon jó volt gimnazistaként a Csokonaiba járni.

Mik voltak a céljaid akkor és mik most?

A céljaim nagyon változtak, óriási célokat tűztem ki magam elé, de amikor megtudtam, hogy mennyit kéne hozzá tanulni meg miket kéne csinálni, lemondtam róluk és kerestem egy sokkal reálisabb célt, amit éppen el akarok érni. Most az a célom, hogy megcsináljam a diplomát jövőre és megcsináljam a nyelvvizsgát. 

Hogyan érzed magadat egyetemistaként?

Első éveimben nagyon jól éreztem magam, akkor még jelenléti oktatás volt, akkor ki tudtuk élvezni, hogy milyen laza az egyetem, nem kellett tanulni nap mint nap úgy, ahogy az általánosban, gimnáziumban. Megtanultuk, hogy lenne szorgalmi időszak, illetve van egy vizsgaidőszak, amikor tanulni kell, be kell járni vizsgákra. A tanárok is sokkal másabbak, furcsa, hogy magáznak minket. Igazából jól érzem magamat egyetemistaként, viszont ez az online oktatás nagyon keresztbe vágta az egyetemista éveimet, így nagyon rossz. Nagyon sok beadandót kérnek, kevés a gyakorlat, mivel nagyon nehezen lehet ezt megoldani, pedig ez orientált szak lenne. A tanárok nagyrészt segítőkészek, viszont így online oktatásban nem nagyon tudják átadni ezt a segítőkészséget.

Mit tanulsz most?

Most óvodapedagógusnak tanulok.

Egész életedben ez lesz a munkád vagy ez még csak egy kiindulópont?

Most perpillanat ez csak kiindulópontnak érzem, viszont gyakorlataim során nagyon megszerettem a gyerekeket, nagyon jó velük foglalkozni, dolgozni és úgy gondolom, ha jó munkát végzek velük kiskorukban, értékes felnőtté válhatnak. Így a társadalom értékes pontjának érezhetem magamat óvodapedagógusként :)

Hogy éled át azt, hogy be vagy zárva, 10-től tovább nem maradhatsz sehol, nem járhatsz buliba?

Az elején nagyon rosszul éltem meg a bezártságot, mivel az elején ki sem lehetett menni az utcákra, most már ez hálistennek csökkent, a nyár is szabad volt, szeptembertől ismért beléphettünk az egyetem kapuján. Pár hónap múlva egyre nehezebben éltem meg, hogy otthon kellett lennem, alig tudtam találkozni a barátaimmal.

Mivel foglalod le magadat, ha unatkozol?

Most, hogy beadandókat kell írnom a vizsgaidőszak közeledtével, tanulni kell a vizsgákra is, így ha unatkozom, alszok. Viszont ha tényleg nem csinálok semmit, akkor átjövök unokatestvéremékhez, vagyis hozzátok és megnézzük az Exatlont, illetve trambulinozunk, kint töltjük a friss levegőn az időnket, motorozunk, focizunk együtt, illetve találkozok barátnőmmel. Most hétvégén is voltunk együtt kirándulni. Szoktam sorozatokat nézni, meg filmeket.

Van-e kedvenc időtöltésed? 

Sokféle időtöltés van, amit szeretek, mint például a barátaimmal együtt lenni, illetve focizni velük, hogyha lehet meg ilyesmik.

Mik azok a dolgok, amiket nem nagyon szeretsz a tanulásban, mik azok, amiket annál inkább?

Nem azt mondom, hogy nem szeretem, csak nagyon sokat várnak el tőlünk például énekből. Szeretek énekelni, csak itt nagyon nehéz dalokról van szó, ezeket nagyon nehéz megtanulni, előadni, úgy, hogy tényleg jó jegyet kapjunk rá. Ezt nagyon sokszor gyakorolni kell, illetve furulyával és metalofonnal is elő kell adni ezeket a dalokat. Azt sem szeretem, hogy a beadandókat nem nagyon magyarázzák el, hogy hogyan kéne megírni csak közölnek velünk néhány információt és azt csinálunk, amit akarunk. Vannak olyan tantárgyak, amelyek a gyerekekhez kapcsolódnak, például a pszichológia, a gyermeklélektan vagy a kommunikáció, ezek érdekelnek nagyon, mivel láthatom, hogy a gyerekek hogyan fejlődnek. Ezeket szeretem.

Hogyan viszonyulsz a gyerekekhez, mit tapasztalsz velük kapcsolatban?

Szerintem a gyerekekkel jó viszonyt ápolok, el tudok velük játszani, illetve jól tudom kezelni a haragos szituációkat is. Nagyon sok mindent tanulunk erről az egyetemen és ezeket nagyon szeretném a gyakorlat során is alkalmazni.

Mik a terveid?

A terveim elsősorban, hogy megszerezzem a diplomámat, a nyelvvizsgát, ami számomra nagyon nehéz, mert nem nagyon van nyelvérzékem. Ha elvégeztem mindent, akkor elkezdek dolgozni, illetve, ha testvéremék még akkor is kint fognak dolgozni külföldön, akkor én is kimegyek hozzájuk. Ezek után szeretnék a francia nyelvvel foglalkozni, mert gimnáziumban tanultam és nekem nagyon megtetszett. Szeretnék még megtanulni egy hangszeren játszani is. 

Mi a véleményed a maszkról, az oltásról?

A maszkról az a véleményem, hogy nagyon unom hordani, főleg szemüvegesként, mivel bepárásodik és alig látok. Az oltásról az a véleményem, hogy nem szeretném beoltani magamat, de muszáj lesz,  hogy tudjak menni szórakozni, tudjak menni egyetemre, tudjak menni gyakorlatra, ezért muszáj. 

Miben reménykedsz? 

Abban reménykedek, hogy sikeresen zárom ezt az évet és hogy jó nyaram lesz. 

Köszönöm szépen a válaszaidat, az olvasóknak pedig köszönöm, hogy elolvasták az interjút! Kitartást mindenkinek!