Fékezett habzás

Na nem…

Tessenek megnyugodni, nem avanzsáltam reklámszakemberré. Eszembe sem jutott, hogy különféle mosóporokat segítsek a vásárlók kosaraiba, nem célom, hogy tisztítószereket emeljek piedesztálra, s toljak fel a rivaldafény felé.

Takaréklángon pislákol a világ.

Még mindig itt a koronavírus. Ez a fránya kór, melyről azt hittük tavasszal, hogy benéz, s mint a jó vendég bíztunk benne, hogy egy idő után ráeszmél arra, ideje angolosan távozni.

De nem.

Az istennek se akar mozdulni. Hiába húznánk már minden erőnkkel a fejébe a kalapját.

Közénk telepedett, megkeserítve több ezer honfitársunk, s a világ számos pontján élő ember életét. Makacsul ragaszkodik a jelenléthez, nem enged, kapaszkodik vérrel-verejtékkel, s egyre inkább úgy tűnik, ő diktálja a tempót, lelkesen püföli az ütemet.

Mint Columbo: az esetlen nyomozó, aki piócaként akaszkodik a kiszemeltjére.

Egyre csak terjed, szórja haragját a levegőrészecskéken keresztül, s láthatóan jól érzi magát a bőrében.

Teszi mindezt az adventi időszak árnyékában. Amikor mindenki a szokásosnál jobban mozdulna a kelleténél. A korai sötétség, a szürke hétköznapok még jobban cselekvésre késztetik ilyenkor az embert, aki vágyik a közösségbe, a társaságba, a családtagok közelébe.

Hiszen társas lény, ez így természetes.

Ehelyett..

Ilyen sem volt még. A szituáció új helyzetet generál.

A világ lelassul.

Egyszerűen le kell lassulnia. Nincs apelláta. Karácsony ide vagy oda. Amíg ez a borzadály vígan fickándozik körülöttünk, nem ugrándozhatunk a jól megszokott módon.

Majd ha kettéharaptuk a torkát.

Hisz előbb vagy utóbb, de meg kell mutatni neki, ki az úr a háznál. Most csendesebbek az utcák, nyugodtabbak este a közterek. A közösségi élet színterei lakat alatt, mindenki azt várja, hogy minél hamarabb térjen vissza minden a rendes kerékvágásba. Az emberek, mint a kalitkába zárt madarak, mint a láncra vert kutyák várják, hogy szabaduljanak ettől az őrülettől. Ki nyugodtabban, ki hevesebben: vérmérséklettől függően.

Mindenki a nyugalomra, a problémamentes mindennapokra áhítozik.

Mindemellett élni szeretné a jól megszokott életét.

A számára kellemes mederben.

De ha már ez a helyzet adódott..

Hamarosan itt a karácsony. Egyelőre a vírus osztja a lapokat, reméljük már nem sokáig. A várakozás időszakában, ebben a faramuci helyzetben bízom benne, hogy egyre inkább teret ad magának a szeretet, a másikra történő odafigyelés. Háttérbe szorul az anyagiasság, az emberek remélhetőleg most nem fognak egymás sarkát taposva tolongani a bevásárlóközpontokban a felesleges katrancokért.

Tudom naivitás, de..

Talán több idő marad a karácsonyi időszak valódi üzenetére. Talán közelebb kerülnek egymáshoz a lelkek.  Ezért hát nyissák meg Önök is a szívüket, s ebben az időszakban ne a tárgyi, hanem a lelki javakra koncentráljanak!

Ez az év nem az, amikor az ember megkap mindent.

Most azt kell értékelni, ami idáig megadatott.

S ne csak azért, mert ilyen helyzet adódott.

Kár, hogy ilyen áron kell erre sokaknak rájönni..

Iskolánk is ünnepi díszben. Tar Lajosnak és Pinkovai Angélának köszönhetően kikerültek az ünnepi díszek, karbantartóinknak hála hamarosan az aulában pompázik a szépen feldíszített fenyőfa. Az élet nem állhat meg, lelkesen zajlik a munka az iskola falain belül, tanárok, gyerekek, technikai dolgozók részéről egyaránt.

A koronavírus árnyékában.

Viszont a kelleténél is jobban vágyunk a pihenésre, a lélek megnyugvására, arra, hogy minden visszatérjen a normális keretek közé.  

Fékezett habzású a tél is. Nincs már hó, évek óta nem látni szánkót, teljesen más a feelingje a mikulásnak.  A hóember is fából készül. Nem irigylem a mai gyerekeket. Számtalan élményből kimaradnak. Sajnos az iskolákban sem megengedettek a közösségi rendezvények, a szabadidős tevékenységek.

Amúgy is héttérbe szorultak az efféle élmények a mobiltelefonos őrületben.

Hát még most.

Hiányérzetem van. Tudom, nem vagyok ezzel egyedül. Hisz az ember másokkal együtt érzi igazán jól magát.

Szabadságra, önmegvalósításra vágyik. Nehezen tűri, ha korlátok közé van szorítva.

Pár perce tudtam meg, hogy a mosópor habja a habképző tenzidek jelenlététől szökken a magasba.…Az emberi lelkek újbóli szárba szökkenéséhez elég lenne a koronavírus távozása…

Hogy végre élhessük jól megszokott életünket.

Mindannyian.

Vírusmentesen, egészségesen.

Ennél többet jelenleg nem is kívánhatnék.

A többi szépen kiforrja magát.

De addig is….

Ez a karácsony más lesz, mint a többi. Icipicit talán nem is baj.

Itt a megnyugvás, a konzekvenciák levonásának ideje.

Borítsák fénybe a lelküket ebben a nehezebb időszakban is, koncentráljanak az igazi értékekre!

Kellemes adventi készülődést mindenkinek!