Az örök gyermek, a „lázadó” pacifista

Nem mindennapi személyiség. Bár általában munkája miatt a nehézségekkel szembesül, ez sosem látszik rajta. Mindig segítőkész, együttműködő, lelkes, laza. Nem lehet kihozni a sodrából.  A gyerekek, kollégák szeretik közvetlenségéért, segítőkészségéért, barátságosságáért. Erőteljes karakter, aki fiatal kora ellenére hamar belekóstolt a nagybetűs életbe, s nagyon korán jelentős tapasztalatokkal vértezte fel magát. Ki nem állhatja az erőszakot, mindig a békés megoldásokat keresi. Sokoldalú, kreatív személyiség számos érdeklődési körrel. Nagyon helyesen- nem hagyja távolodni magától gyermeki énjét-mindemellett felelősségteljes, komoly felnőtt, akinek a humor a lételeme. Remek barát, mindig lehet rá számítani. Céltudatos nő, akinek komoly tervei, céljai vannak az életben. Imádnivaló figura: laza, kissé extravagáns csaj, óriási szívvel.

Kedves Olvasóink!
Vendégszoba rovatunk novemberi vendége Kovács Judit, iskolánk munkatársa, belső gondozója. Az alábbi interjúban vele beszélgettem munkáról, gyerekkorról, hobbiról, életről, célokról és számos érdekes dologról. Fogadják szeretettel a vele készült beszélgetést!

Nem érzed olykor kifejezetted megterhelőnek, lehangolónak a munkádat?

Az iskolában végzett munkám csak annyira megterhelő, mint bármilyen más munka. Ha valamit szeretsz, akkor bizonyos értelemben feltöltődés és öröm is. Persze emberekkel dolgozni sosem könnyű, mint ahogy a rengeteg adminisztráció is lehet lélekölő. A belső gondozói munkában az a jó, hogy vegyíti a kettőt, így kompenzálja egymást a két  tevékenység.

Csak azért kérdezem, mert belső gondozóként általában problémákkal szembesül az ember. Mi az, amit szeretsz ebben a tevékenységben?

Igen, ez egyrészt igaz, hiszen általában szülők, gyerekek problémáiban vagy a pedagógusok munkájában kell segítenem. Mindig sok türelmet igényel ez a tevékenység, empátiát, kitartást. Sokszor nyomozónak érzem magam, mikor információkat kell megtudnom vagy problémák végére járni. Van, hogy gyerekekkel kell dolgozni, máskor pedagógusokkal, a jelzőrendszer tagjaival. Azt szeretem, hogy ilyen változatos, és mindig találok benne kihívást.
 
Ha alkalomadtán nehezebb, mi vagy mik segítenek átlendülni a holtponton?
 
Vannak megterhelőbb esetek. Amikor gyakorlatilag egy iskolán belüli szociális munka folyik. Nehéz sorsokkal találkozom, amikor nem tudok segíteni, vagy nem találom meg a hangot egy gyermekkel. Ezekben az esetekben természetesen szakmai értelemben az esetmegbeszélések segítenek, ahol az ügyben érintett kollégákkal, szakemberekkel együtt dolgozom. Máskor pedig csak egy baráti beszélgetés vagy egy nagy alvás is elég, hogy újból teljes bedobással tegyem a dolgom.

Hivatásodnak érzed a jelenlegi munkádat egyébként?
 
Szociálpedagógus vagyok, tehát gyermekekkel, fiatal felnőttekkel és családjaikkal végzett szociális munka a végzettségem szerinti feladatom. Ezt részben lefedi az iskolai munkám, így igen. Sokat kell még tanulnom róla, de szívből csinálom. Egyre jobban bele tudom vinni a személyiségem, a humorom. A cél, hogy tudják ki vagyok, miért vagyok az iskolában, és mivel fordulhatnak hozzám a diákok.

Megosztanád a Suliblog olvasóival, hogyan, mikor kerültél iskolánkba?

A helyi, hajdúsámsoni családsegítőben dolgoztam, határozott idejű szerződéssel. Kondorné Tóth Mónika szólt arról, hogy lesz egy üres státusz a tanév elejétől, és jelentkezhetnék belső gondozónak az iskolába. Jó szakembernek tartom Mónikát, és szerettem volna vele dolgozni.
Jelentkeztem az állásra, és ahogy mondani szokták, a többi már csak történelem.

Korábban dolgoztál az Agórában, illetve a családsegítőben is. Mennyivel másabb az itteni munka számodra?
 
Szakmai karrierem eleje szintén Hajdúsámsonhoz köt, itt kezdtem terápiás segítőként szenvedélybetegekkel foglalkozni a Szivárványházban. Nagyon szerettem, de egy projekt keretében vettek fel, ami lejárt, így kerültem az Agórához .Az Agóra egy nagy "játszótér", kevesebb felelősséggel, vagyis inkább más jellegű felelősséggel. Ott tárgyi értékekre, és magukra a látogatókra vigyáztunk. Fiatalok közt dolgoztam, imádtam.
Ki mondhatja el, hogy Tesla tekercsen - ami egy digitális zongorával egybekötve szólaltat meg dallamokat - eljátszhatta a Tavaszi szelet közönség előtt?! Vagy egy mobil (hordozható) planetáriumban csillagászati filmeket vetíthet? Egyszer még egy NCIS-es, nyomozós témájú nyári táborban is játszhattam az "áldozatot", akinek az ügyét felgörgették a gyerekek. Én örülök, hogy ezekben részem lehetett.
A családsegítőben kapott lehetőséggel viszont visszatértem a szakmámhoz. Sokan nem tudják, főleg akinek nem akad dolga velünk, hogy milyen munkát végzünk ott. Összefoglalva: egyfajta útmutatást adunk azoknak az embereknek, akik hozzánk fordulnak. Ez lehet tanácsadás, ügyintézés, különböző segélyek, támogatások megigénylése, adományok kiosztása, közvetítés más intézményekhez, stb. De ez a könnyebbik része. A nehezebb az, hogy sok család jelzések miatt kerül a családsegítő látókörébe, és kötelesek együttműködni velünk. Ezen jelzések mögött sokszor tényleges veszélyeztetés áll, ahol azon kell dolgoznunk, hogy a gyermek a családban nőhessen fel, és  közös erővel megszüntessük azt a körülményt, ami miatt jeleztek számunkra. Ezek lehetnek anyagi, lakhatási, családi - kapcsolati, óvodai -iskolai problémák, de előfordulnak sajnos súlyosabbak is, pl. bántalmazás. Más emberek sorsáról dönteni, változást elérni nem könnyű. Bár a kollégáimat nagyon szerettem, de a munka lelkileg nagyon megterhelő volt, és ezért éltem a váltás lehetőségével.

Beváltak a számítasaid? Hogyan érzed magad a munkahelyeden? Milyen kapcsolatot sikerült kialakítani a kollégáiddal?
 
Jól alkalmazkodom, korábban több beugrós munkám volt nagyvállalatoknál, ahol napok alatt kellett vállalati rendszerek kezelését megtanulni, így tudtam, hogy itt is menni fog az adminisztrációs rész. Ugyanakkor megvan a feladaimban a szociális munka is- így igen, azt kaptam, amit vártam.
Nagyon sokan dolgozunk az iskolában, de azt hiszem, néhány emberről elmondhatom, hogy barátok is vagyunk, ami óriási hajtóerő.
Azt hiszem, a többiek sem panaszkodnának rám, igyekszem mindenkivel segítőkész, kedves lenni.

Gyerekként Kovács Judit csinált olyan dolgokat, amiért anno belső gondozóhoz vitték volna? Ha igen, mit?

Ez jó...borzasztó lázadó voltam, de csak külsőben és gondolkodásban. Sosem voltam tiszteletlen a tanáraimmal, nem lógtam, nem voltak konfliktusaim. Úgyhogy nem, sose lett volna dolgom az iroda dolgozóival.

Milyen gyerek voltál abban az időben, a kilencvenes években? Miben volt jobb vagy rosszabb anno gyereknek lenni?
 
Jaj, egészen más és mégis majdnem ugyanolyan.
A mobilok csak középiskolás koromban terjedtek el, azután ugyanúgy nem lehetett tőlünk elvenni, mint most a mai gyerekektől sem. Számítógépünk is csak felsőben lett, de az a világ nagyon magával ragadott.
Kevesebb technikai eszközünk volt, egész nap az utcán játszottunk a szomszédokkal. Azt hiszem kicsit ártatlanabbak és naivabbak voltunk. Mi a játszótéren gyűltünk össze, nem a plázákban. De alapvetően ugyanolyanok voltak a gyerekek, csak más "felületeken" éltük az életünket.
De mondhatnám ezt is:  „Régebben más volt,
                                        A 90-es években mindenki táncolt, és micsoda tánc volt.
                                        Adtuk a szépet, melír a hajban break: ez volt a lényeg.
                                        Még most sem érted…”
Azt hiszem Majkának az alábbi dalrészletben frappánsan sikerült összefoglalnia a lényeget…
                                        
Ha rajtad múlna, hogyan oldanád meg ezt a számos problémát, ami a gyerekeket a mindennapokban körülveszi?
 
Ha az iskolai problémákra gondolsz, akkor valahogy közelíteni kellene a tanárok/ szülők, és a gyerekek nézőpontjait. A srácok azt hiszik, hogy a felnőttek az iskolával és a szabályokkal csak az ő életüket akarják megkeseríteni. Nem látják még ezek hasznát. "Kit érdekel, az még soká lesz, amikor ezek kelleni fognak".
A problémáikkal egymást keresik meg, nem minket, akik ezért is vagyunk ott, hogy segítsünk - pedagógusok, belső gondozók, stb. Ezen kell változtatni. Ha egy tanárral van gondja a diáknak, kérjen tőlem segítséget, segíthetek közvetíteni kettejük között. Ha egy másik gyerekkel, akkor beszéljünk erről, nézzük meg mi a konfliktus igazi oka.
Sokszor nem hiszik el, hogy valódi segítséget kaphatnak tőlünk, pedig azon dolgozom, hogy elfogadjanak, megismerjenek, higgyenek a felnőttekben és együtt kitaláljuk, hogy lehetne jobb az iskola számukra.

Mit tartasz a legjobb, legkövetendőbb tulajdonságaidnak?
 
Egy pontig nagyon türelmes vagyok. Az érzelmi intelligenciám, és az empátia mindenképp ilyen. Tisztelet, elfogadás, lojalitás, minden, ami egy segítő foglalkozáshoz kell.

Melyik tulajdonságodtól szabadulnál? Miért?

Kicsit haragtartóbb vagyok, mint régen. Nem vagyok elég kitartó, és néha borzasztóan naiv vagyok.

Állandóan nyugalmat, kiegyensúlyozottságot sugárzol olyan helyzetekben is, amikor már másnak a vérnyomása a plafont verdesné. Mindig ilyen vagy az élet minden területén?
 
Minden ember találkozik hétköznapi helyzetekben is konfliktusokkal, akár boltban, moziban, stb. Ezeket is elég higgadtan kezelem. Ha esetleg rossz napon talál meg egy nehéz szituáció, én is ki tudok jönni a sodromból, de hamar lenyugszom. Az igazságtalanság, és a tisztelet hiánya azért fel tud zaklatni.
Erről mindig az jut az eszembe, amit Szinetár Dóra színésznő mondott :" Az ember arra haragszik legjobban, akit szeret", na ezzel én is így vagyok.

Mi az ars poéticád? Van-e olyan hitvallásod, aminek a mentén éled az életedet?

Erre a Terminátorból szoktam idézni: "Nincs végzet, csak, ha magad is bevégzed!" Vagy a Star Wars-ból: "Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld".
Ez nagyjából azt jelenti, hogy a sorsra bízom magam, de teszek azért, hogy az a sors azért a lehető legjobb irányba haladjon. Legalábbis igyekszem.

Ha egy napig politikus lennél és plakátkampányt folytathatnál, mire hívnád fel leginkább a figyelmet?
 
Egymás elfogadására. Annyifélék vagyunk, és nincs értelme ideológiákat gyártani, hogy ki miért jobb a másiknál, kit miért nem kellene elfogadnunk. Ha betartod a törvényeket, a szabályokat, amik fontosak egy közösség működéséhez, nem bántasz másokat a viselkedéseddel vagy gondolkodásoddal, akkor teljesen mindegy miben hiszel, kit szeretsz, és hogy nézel ki. Ne az határozza meg, hogy egy közösség elfogad-e, hogy hány tetoválásod van,kutyás vagy-e vagy macskás, és sorolhatnám, de komolyra fordítva, ne az alakja, a bőrszíne, a vallása, stb. alapján ítéljünk meg valakit, próbáljuk lehámozni a sztereotípiákat és az előítéleteket. Jó ember? Hasznos a társadalomban? Segít másoknak? Tiszteli a környezetét? Elvégzi a dolgát? Ha igen, akkor igyekezz elfogadni úgy, ahogy van. Sokszor ez nehéz, még nekem is.
 
Igazán tehetséges vagy a versírásban, de mindamellett kreatív embernek is ismerlek. Honnan az írói véna, milyen jellegű írásaid születtek eddig?
 
Meglep, hogy erről tudsz. Kamaszkoromban elég lázadó voltam. Az iskolában leginkább a történelem és az irodalom fogott meg. Imádtam József Attilát például.  Ő egy punk volt a maga korában, közel éreztem magamhoz. Szerettem volna kifejezni a lázadásomat valamilyen konstruktívabb módon, nem csak a külsőmmel. A versekben az összes csapongó gondolatom összefoglalhattam, így kezdődött. Szabad versekkel.
Aztán ez valahogy abbamaradt, évekig nem írtam. Csak most az iskolában, Szabóné Kozma Zsuzsa hatására vettem elő a régi verseimet, olvastam fel belőlük, és mivel tetszett a hallgatóimnak, eldöntöttem, hogy tanulni fogok a versírásról, hogy igazán jó verseket írhassak. Ezt a kreatív versírás szakkörön meg is tehetem több diákkal és kollégával együtt.

Miben érzed magad még kifejezetten tehetségesnek?
 
Vannak helyzetek, amikor igazán kreatív vagyok. De ez teljesen kiszámíthatatlan, spontán ötlettől vezérelve alakítok át ruhákat, ékszereket.
Ahhoz képest, hogy nem tanultam, egész jó fodrász vagyok, erre az egész családom hajkoronája, és persze a sajátom a bizonyíték. Magam vágom, festem. Azt hiszem technikai dolgokban nem vagyok rossz, a telefonokhoz elég jól értek, sok ilyen témájú videót nézek.

A mindennapok nehéz feladatai mellett anyaként is nap mint nap helyt kell állnod. Könnyen összeegyeztethető a két feladat? Mit jelent számodra a gyermeked?
 
Mivel a szüleimmel élünk, ezért így igen.  Egyedülálló szülőként nevelem, ezért így tudunk csak boldogulni, így viszont egész jól. Emma 7.-es, nagylány, igazán önálló.
Főiskolásként, szinte gyerekként vállaltam egy babát, ami önmagában nem volt egyszerű, de azt hiszem összeértünk. Én igyekszem felnőni vele. Néha komolyabb mint én, angolból pedig fényévekkel jobb. Baráti a viszonyunk, de persze a tisztelet itt is nagyon fontos, azt elvárom tőle is. Amire nagyon büszke vagyok, hogy olyan segítőkész és érzékeny az emberi dolgokra, mint én. Amikor idegeneknek, kérés nélkül is segít, ha azt látja, hogy szükség van rá, akkor nagyon büszke vagyok. És úgy egyébként is.
Mi ketten a világ ellen...ezt jelenti nekem :)

Van-e valamiféle önkifejezési formád?
 
A versírás, a másikat nem kell magyarázni, azt hiszem, hogy csak rám kell nézni. Az írás mellett a lázadást is folytattam, legyen az egy szokatlan hajszín, póló, piercing, stb. Ezekkel fejezem ki, hogy nem akarok unalmas lenni, nem akarok teljesen felnőni, azt akarom, hogy észre vegyenek, és nem baj, ha nem tetszik, de fogadjanak el így.

Úgy tudom a videójátékok nagy szerelmese vagy. Ilyenkor teljesen előjön gyermeki éned, amikor játszol?
 
Fogalmazhatunk így. Ez egy borzasztó jó kikapcsolódási forma számomra. Megnyugtat, ugyanakkor rengeteg dolgot fejleszt is a játék. Alapvetően stratégiai, nyílt világban játszható, akciójátékok kötnek le, ahol küldetéseken vezet át a történet. Itt is, mint a filmeknél a fantasy, sci-fi téma a kedvencem, de szívesen bújok jó ügyért harcoló katonák bőrébe is.

Mivel tudsz a fárasztó munkanapok után kikapcsolódni?
 
A videójátékra minden nap jut időm, ezen kívül a filmek, sorozatok rajongója vagyok. Ma már olyan minőségű sorozatok vannak az interneten, mint amilyen minőségű csak egy nagy költségvetésű mozifilm lehetett azelőtt. Illetve a mai kor emberének az internet, a youtube az új tv. Ott szoktam a kedvenc videósaim tartalmait megnézni.

Milyen hatással van rád a koronavirus-járvány? Hogyan látod, mikor lehet vége megnyugtatóan a dolognak?
 
Az elején nagyon megviselt a bizonytalanság. Aztán úgy döntöttem, hogy a félelem nem tarthat vissza, a szabályok betartása mellett élni szeretném az életem, amennyire csak lehet. Ha lesz oltás, vagy az emberek elfogadják, hogy ezen túl kell esni, nem lehet megúszni a járványt, akkor együtt tudunk majd élni vele.

Van-e férfiideálod? Ha igen, milyen tulajdonságokkal legyen felvértezve az a férfi?
 
Barna haj, barna szem, vékony testalkat. Egyéb tulajdonságokat órákig tudnám sorolni, talán néhány: stabil jellem, céltudat, egyenesség, kitartás.
 
Mozi vagy színház?

Mozi.
 
Hegyvidék vagy tengerpart?

Hegyvidék.
 
Van-e kedvenc könyved? Ha igen, miért az?

Stephen King Tortúra. Zseniális, lebilincselő, hátborzongató.
 
Mi számodra a legszebb szó a világon?

Szeretlek. De kinek nem?!
 
Mennyire vagy haragtartó? Van második esélye annak, aki egyszer eljátszotta a bizalmadat?

Igen, sajnos egyre inkább haragtartó vagyok, de nálam mindig van második esély, néha harmadik is.

Milyennek tudnál elképzelni egy tökéletes napot?

Munkán kívül introvertált személyiség vagyok, úgyhogy legalább 8 óra egyedül, videójátékkal, bekuckózva.

Ha nem a jelenlegi munkádat végeznéd, mivel foglalkoznál legszívesebben?

Ebben olyan vagyok, mint egy gyerek. Hol egy tetováló szalonban lennék recepciós, hol állatkertben gondozó. Valami könnyedebb munkakörben szívesen dolgoznék, de csak akkor, ha nem lehetnék többé segítő.

Mi az az emberi tulajdonság, amit képtelen vagy elviselni?
 
Árulás, gyávaság, hazug jellem, agresszió, túlzott panaszkodás. És, ha valaki nem tiszteli a másik tulajdonát, szabadságát, alapvető jogait.

Híres sportoló vagy befutott énekes lennél szívesebben?

Na ezen sose gondolkodtam, talán énekes.

Milyen viszonyban vagy a sporttal? Űzöl szabadidődben valamilyen sportágat?

Felnőttként kezdtem edzeni, de csak itthon, súlyzókkal. Két hónapja hagytam abba, mint a diétát is. Kicsit pihentetem.

Szeretsz utazni? Ha lenne rá lehetőség, hová utaznál el legszívesebben?

Nagyon. Pár éve kezdtem el külföldre is utazgatni, de belföldön is szívesen kirándulok. Legjobban Japán vonz a kultúrája miatt, aztán Amerika: a lehetőségek hazája.  

Van-e valamiféle bakancslistád? Ha igen, mi szerepel rajta az első helyen?

Az előbb említett Japán út, mondjuk 10 éven belül.
 
Ott tartasz jelenleg az életben, ahol mondjuk 10-15 évvel ezelőtt elképzelted?
 
Nem nagyon tudtam elképzelni magam ennyi idősen. Azt tudtam, hogy nem vágyom nagy családra, de azt gondoltam, talán saját otthonom lesz. Komoly érett felnőttnek képzeltem magam, de rá kellett jönnöm, hogy jó értelemben véve - nem komolyodtam meg túlságosan.
 
Könnyen teremtesz kapcsolatot emberekkel: Mit jelent számodra ez a szó: barátság? Sok igaz barátod van?
 
Régen sok barátom volt, társasági ember voltam. Aztán  pár éve volt egy szakítás, ami elég rosszul érintett. Akkor úgy éreztem nem mindenki tud mellettem állni egy ilyen negatív élethelyzetben, s elkezdtem megválogatni magam mellett az embereket. Most már csak 4-5 embert vallok barátomnak.
Egyébként magamnak való vagyok, vastag páncéllal magam körül, így nehezen ismerkedem.

Ha sorozat, mi számodra a favorit?
 
Jaj, ha én ezt elkezdem, akkor sose lesz vége....A Trónok harca volt az első nem tv-s sorozatélményem, amit ugye szinte mindenki már online nézett. Ezután sorban fedeztem fel a különböző szolgáltatók sorozatait : A szolgálólány meséje, You, See, The Witcher, 13 okom volt, The Morning Show, The Punisher, Daredevil, The Mandalorian, The 100...reggelig tudnám sorolni. Klasszikus tv sorozatból a Két pasi meg egy kicsi a best.

Igazán humoros, rugalmas embernek ismerlek, aki nem rágódik sokat a problémákon. Mit jelent számodra a humor?
 
Nálam ez egy alappillér. Elvárom másoktól is ezt a remek tulajdonságot, ahhoz, hogy valakit megkedveljek, az kell, hogy legyen humora. Tényleg, a férfiideálnál ezt kihagytam.
Szerintem az életet csak humorral lehet túlélni. Problémákat, konfliktusokat nem is tudnék jobban és könnyebben megoldani, mint humorral.

Mennyire mozogsz otthonosan a konyhában? Mi az az étel, aminek az elkészítésében verhetetlen vagy?
 
Vegetáriánus vagyok, így mindent hús nélkül készítek. Az egyszerű, gyors dolgokat szeretem, nem köt le a főzés.
 
Van-e valamiféle hóbortod, babonád? Ha igen, mi az?
 
Nem igazán. Már a fekete macskát sem szoktam kikerülni.

Melyik országban élnél szíved szerint a legszívesebben?
 
Természetesen Magyarországon. Sok szép ország van, ahol talán sok dolog jobb is, de szeretek itt élni, ez a hazám.

A gyermekeden kívül mi okozza számodra a legnagyobb büszkeséget az életben?
 
Ha megdicsérik a munkám vagy valamilyen alkotásom.

Ha lehetne egy szuperképességed, mivel ruhaznád fel legszívesebben magad?
 
Időutazás. Az elég menő lenne.

Ha egy mondatban kellene meghatározni: kicsoda Kovács Judit valójában, mit válaszolnál?
 
Egy örök gyermek, lázadó pacifista.

Mi az a cél az életedben, ami jelenleg a leginkább mozgat?
 
Jó lenne, ha meg tudnék élni abból a munkából, amit szeretek. Ez mondjuk nem rajtam múlik. Azt hiszem, csak élvezni szeretném az életet, azt szeretném, hogy utazhassak, a testvéremmel és leendő családjával, Emmával minél több időt tölthessek, minél gondtalanabbul.

Van olyan dolog az életedben, amiről soha nem lennél képes lemondani? Ha igen, mi az?
 
Van egy-két rossz szokásom, de mondom inkább a süteményeket.
 
Hatással van rád mások véleménye, vagy mindig a saját megérzéseid után mész?
 
Mondjuk úgy, hogy nagyon kell szeressem azt, akinek a véleménye miatt  megváltoztatom a sajátomat.

Honnan jött ez az extravagáns hajszín?
 
He, he. Sokat gondolkodtam, hogy mikor voltam a legboldogabb életemben. Rájöttem akkor, amikor mertem önmagam lenni, lázadni, punk-rockerként élni. Amikor fiatalon anya lettem, konszolidálódtam, hogy beilleszkedjek a mások által elvárt családanya képbe, de most eljött az én időm. Ez vagyok én, újra.

Ha mondjuk öt év múlva újra beszélgetnénk, mit említenél meg nekem a legszívesebben, ami végtelen örömmel töltene el?

Azt, hogy a testvéremnek szép családja lett, és én is találtam egy remek társat.
 

Köszönöm a beszélgetést, sok sikert kívánok a jövőben céljaid megvalósításához!