Az osztályfőnöki munka jellemzői

Kedves Olvasóink!

Ebben az interjúban osztályfőnökünket, Módis Tamás tanár bácsit fogjuk megkérdezni munkájának egy szeletéről, az osztályfőnökségről. Olvassák szeretettel a vele készült beszélgetést!

 

Miért választották meg osztályfőnöknek Tamás bácsit több esetben már?

Én 18. éve vagyok már az iskolában, mindig voltam osztályfőnök, soha nem volt olyan évem, hogy ne lett volna saját osztályom. Ez egy megtisztelő feladat számomra, hisz jelentheti a bizalmat, amit érzek is az irányomba. Ha arra irányul a kérdés, hogy miért pont én lettem a ti osztályfőnökötök, az ugye azért, mert Bea nénivel jó baráti viszonyban vagyunk, évek óta ismerjük egymást, s igazából ő kért meg két-három évvel ezelőtt, hogy ha majd feljöttök ötödikbe, akkor legyek már az osztályfőnökötök. Nagy örömömre sikerült megvalósítani, láttam, hogy ez egy jó kis osztály, egy összetartó csapat. Bea néni sok energiát fektetett bele Tünde nénivel, illetve a többi tanító nénivel, úgyhogy én nagy örömmel vállaltam el ezt a nemes feladatot. Mindemellett Magdi néninek is szeretném megköszönni, aki felsős igazgatóhelyettesként engedélyezte ezt.  

Még milyen gondolatai, véleményei voltak ezzel az osztállyal kapcsolatban, mielőtt osztályfőnökünk lett?

Mivel tudtam, hogy ti lesztek az osztályom, én már amikor felmentem megnézni benneteket, nézelődtem, hogy kitől mire számíthatok, tehát figyelgettem: ki az, aki jobb tanuló vagy gyengébb tanuló, jobban viselkedik, kevésbé jól viselkedik, voltak előzetes tapasztalataim. Nagyon örültem neki, nagy örömmel vállaltam el ezt a feladatot, és szerintem az eddigi közel másfél év az tényleg jó is volt, most ugye az elmúlt egy-két hétben egyszer- kétszer felkaptam a vizet, de ez szerintem természetes, a sok öröm mellett vannak nehezebb pillanatok is, de megbirkózunk mindennel.

Most mit gondol az osztályról?

Most már elég sok idő eltelt, én úgy gondolom, hogy mint személyiség mindenkit megismertem. Nemcsak arra törekszem, hogy mindenki minél jobb tanuló legyen, mert az elsősorban nem rajtam múlik, ebben az esetben fontos szerepe van a családi háttérnek és az akaratnak is. Hanem legfőképp arra, hogy egy jó közösség legyen az osztály. Hogy szeressetek járni az iskolába. Nyilván az csak vágyálom, hogy mindenki mindenkivel jóban legyen, mert kisebb konfliktusok  mindenhol előfordulnak, de én azt szeretném ha nagyon jó közösség lenne, aktívak lennének a tagok a különféle programokban, osztályközösségben, versenyeken, minden rendezvényen, és arra vágyom, hogy ballagás után tényleg olyan dolgokat halljak vissza, hogy mindenki megtalálta a helyét az életben, elérte a célját, szeretném ha mindenkiből jó ember lenne. Tehát nem csak a tananyag átadása a lényeges, én elsősorban olyan embert szeretnék faragni belőletek, akik megállják a helyüket a nagybetűs életben. Azt nem tudom elérni, hogy mindenki négyes meg ötös legyen, mert vannak gyengébb képességű gyerekek is, viszont azt szeretném, hogy 10 év múlva azt halljam vissza, mondjuk Néző Annáról, meg Kovács Petráról, hogy elérték a céljukat, esetleg jó újságírók lettetek, ha netán ezzel szeretnétek foglalkozni. Mindenki érjen el sikereket azon a területen, amely felé elindul. Jó lenne, ha senki nem menne el rossz irányba a ballagás után sem, hanem becsületes lenne, lenne egy jó munkahelye, megvalósítaná  céljait. Ez legalább annyira fontos, mint a tanulás.

Mik voltak a negatív és a pozitív csalódásai az eddigiek során a 6.b osztállyal kapcsolatban?

Kezdem a pozitívval. Pozitív csalódás ugye az öröm, én úgy gondolom, hogy ebben az osztályban nagyon sok olyan gyerek van, akivel lehet jól dolgozni, aki nagyon tehetséges sok mindenben, nem csak a tanulásban, hanem mondjuk művészeti területen. Akkor ugye ti is itt vagytok a szakkörön, tavaly is nagyon sok gyerek járt versenyekre, nagyon sokan a sportban ügyesek, többen a rajzolásban, vannak akik matematikából nagyon jók, és tényleg azt látom, hogy az osztály egy magja, több, mint a fele, sőt jóval több gyerek összetart, segíti a másikat. Igazi gyerekek vagytok, bár néha kezdem érezni, amire így mindig kitérek, hogy ez a facebook-os  világ egy kicsit kezd beszippantani néhány tanulót, aminek nem feltétlenül örülök, de bízom benne, hogy ezek a gyerekek sem fognak elmenni rossz irányba. Ami negatív: igazából engem egy dolog zavar, hogy egy-két gyerekkel kapcsolatban egyre több panaszt hallok most már bizonyos órákról, van pár gyerek, akikkel szigorúbban kell fellépni. Erre nagyon oda fogok figyelni, mert nem szeretem, ha valaki kezdi elvetni a sulykot, és nem tudja, hol a határ a viccelődés, meg a komoly dolgok között.

Mivel lehet Tamás bácsit kihozni a sodrából?

Én mindig azzal kezdem, ha megkapok egy osztályt, hogy én próbálok mindig úgy viselkedni mindenkivel, ahogy az az adott személy velem viselkedik. Nem szeretem magamat különösképpen ismételgetni, aki ismer, az tudja: ha tanulni kell, akkor nincs melléduma. Első a munka, viszont én nagyon szívesen viccelődök a gyerekekkel, fontosnak tartom a jó hangulatot órán és a mindennapokban egyaránt. Szünetben is ha bárki odajön hozzám, senkit nem szoktam a gondjaival elhajtani, szeretek magam körül egy jó hangulatot kialakítani. Nem szeretem a rugalmatlanságot, ha nem érezzük jól magukat a teremben. Ha valamit öt-hat alkalommal kell elismételnem, azt nem szeretem, illetve azt sem, ha valaki feszegeti a határokat. A viselkedés területére gondolok.

Mi az aminek Tamás bácsi nagyon tud örülni, mi szerez Önnek örömet az osztályfőnöki munkában?

Én világéletemben szerettem volna osztályfőnök lenni, ti vagytok az 5. osztályom, már itt az elmúlt 18. tanévben. Amit szeretek benne az az, hogy jó egy ilyen közösséghez tartozni, tehát van egy kis csapat, akikkel közelebbi viszonyt lehet kialakítani. Minden osztályban ahol tanítok, minden gyerekre ugyanúgy odafigyelek, senkivel nem szoktam kivételezni, de  mindenkihez a saját osztálya kicsit közelebb áll. Ezt én sem tagadhatom. Annak örülök, ha jó jegyeket kaptok. Illetve az összetartásnak, a segítőkészségnek, annak, ha jól érzitek magatokat.

Melyek azok az élmények, amiket szívesen átélne még egyszer az osztállyal?

Én nagyon jól éreztem magam minden osztályrendezvényen, amiket szerveztünk. Tavaly a mikulás buli nagyon jól sikerült, a farsang szintén, a tábor is szerintem, akik először jöttek, úgy gondolom jól érezték magukat. Nagyon örülök a versenyeknek, örülök annak, hogy népszerűek vagytok a blogon, innentől már  Petra is, nagyon sokan olvassák a cikkeket, ezek azok, amiknek én tudok örülni. Sok programot szerveztünk a korizáson át a moziig és még sorolhatnám, aztán sajnos a vírushelyzet közbeszólt, az osztálykirándulás kimaradását nagyon sajnálom.  Nagyon nehéz egyet kiemelni, nekünk az a siker, ha a tanulók boldogulnak, jól érzik magukat, jó jegyeket kapnak. De ha valaki pozitív irányba elmozdulna viselkedésben azok közül a gyerekek közül, akikre már utaltam, annak nagyon tudnék örülni. Az okozná a legnagyobb örömet mostanában.

Mi az, amit nem szeret a tanításban?

Ez egy nagyon jó kérdés. Megmondom nektek őszintén, hogy amikor én elkezdtem tanítani, úgy gondoltam, hogy tanárként fogok nyugdíjba menni. Nekem ez a hivatásom. Próbálom a legjobb tudásom szerint végezni a munkámat, viszont az elmúlt két-három évben megtapasztaltam olyan dolgokat is, amit mondjuk öt -hat évvel ezelőtt nem gondoltam volna. És ezek nem feltétlenül pozitív események. Ha most valaki megkérdezne engem arról, hogy én biztos, hogy tanárként fogok nyugdíjba menni, már ebben nem lennék olyan biztos. Szeretem a munkámat, de biztos vagyok benne, hogy a tanításon túl is van élet és néha kipróbálnám magam szívesen más területen is. Mondjuk a médiában vagy a sportban. Más településen tanítani viszont nem szeretnék. Tehát értek az elmúlt években a rengeteg pozitív élmény mellett negatív dolgok is(nem veletek kapcsolatban), amik lerakódnak az emberben. Nagyon szeretem a gyerekeket, nagyon szeretek tanítani, de mivel a tanároknak a megbecsültsége sem társadalmi szinten sem fizetésben nagyon nem megfelelő, jelenleg azt gondolom, hogy nem biztos, hogy mondjuk 10 év múlva is tanítani fogok. Remélem hamarosan elindul egy pozitív változás minden téren, s ez akkor változhat.

Köszönjük szépen a válaszait, szép napot kívánunk mindenkinek!