Esti áhítat

Épp hűs eső mosta tisztára az utcát,
mikor az autók lágy, sárga fénybe vonták.
A lehullt levelek barna mozaikján
lépve éreztem: az ősz egy érzést hint rám.
Bódult lelkemre langyos áhítat szitált,
nem elmondtam, hanem megéltem az imát,
mert az utca lassan békés templommá vált,
a sofőrök a másikat nem dudálták,
csak az eső mormolta halk zsoltárait,
mint szerzetes, ki minden földivel szakít.
Egy csodába léptem, s torpantam meg rögtön,
kisöprődött belőlem minden ős ösztön.
Egy megszentelt percben valósan és tisztán
átélhettem a mindenség igaz titkát -
amely mindent működtet: a szent szeretet.
És kimondtam, mint egy imát, a nevedet.

Írta: Dr. Szabóné Kozma Zsuzsa