Merész szél...

A viharos szél belopódzott ablakunkon,
még csak engedélyt sem kért.
Ringatózott a fény csillárunkon,
Szívem is ring valakikért.
 
Hűvös a ház, a széllel kezet ráz
Oldalamra fordulok, a hideg kiráz.
A család apraja-nagyja fel sem veszi,
hogy a szél álmaikat kergeti!
 
Simogatja a paplant,
megemeli óvatosan a lepedőt,
Az ajtó miatta csattant ,
Elzavarom a pimasz leselkedőt!
 
Kimegy az ablakon, frisset hagy maga mögött,
most végre az udvarra költözött.
Egy nagy fa állta útját,
hömpölygött és nyögött.
 
Karikázott körbe-körbe,
Néha belenézett a víztükörbe,
lágyan érintette felszínét, újra
felkavarta a szenvedélyt.
 
Kacsintott és merészen tovább állt,
Felzúgott, robogott a magasba.
Neki nem parancsol senki más!
Ha kedve tartja, kiszalad a világba!
 
Néha vehemens, cikázik szemtelen,
olykor csupán siklik szelíden.
Bátor, s erős, hátán hordja az eget,
Ha kell, felébreszti az emberiséget!

Írta: Borsos Tamás