Állóháború

A frontvonalak megmerevedtek. Ki tudja meddig tart még ez az állapot. A barikád egyik oldalán a Covid-19, a másikon a világ társadalmainak milliói. Hónapok óta farkasszemet néznek egymással. Az utóbbi hetekben a vírus mintha erőltetett menetbe kezdett volna. Eggyel magasabb sebességi fokozatba kapcsolt.  A védvonal mögött felsorakozók azonban egyelőre jól tartják állásaikat.
Macska-egér játék. Ki tudja meddig? S mi lesz a vége?
Remélhetőleg nem sokáig. Jó lenne, ha hamarosan visszaállna minden a normál, hétköznapi kerékvágásba. A koronavírus felbukkanása gyökeresen változtatta meg nemcsak az egész társadalom, hanem azon belül az oktatásban résztvevő minden ember életét, mindennapjait.


Tanévnyitó interjúmban iskolánk igazgatójával, Bujdosó Tibor Úrral beszélgettem a kialakult helyzetről, a nemrég véget ért digitális oktatás tapasztalatairól, a jelenlegi tanév céljairól, de szóba került a gimnáziumi képzés, s az is, hogy ebben az idegörlő helyzetben hogyan tudja csökkenteni a stresszfaktort. Igazgató Úr ismét készségesen válaszolt kérdéseimre. Fogadják szeretettel a vele készült beszélgetést!

Igazgató Úr, mint a futás szerelmesét kérdezem: mit szól az idei Spartathlon elmaradásához?
Nagyon sajnálom, hiszen egy nagyon nagy múltú versenyről van szó. Szomorú tapasztalni, hogy a jáványnak ilyen sok területen negatív hatása van. Régóta nagy érdeklődéssel figyelem a versenyt, szívesen olvasok róla cikkeket, leginkább az érdekel, hogyan szerepelnek a magyarok.

Ha a vírus elleni küzdelmet nemcsak az oktatás, hanem társadalom egészére vetítjük ki és egy maratoni futóversennyel állítjuk párhuzamba, Ön szerint a célszalagig milyen távot kell még megtennünk?
Sajnos úgy tűnik, még sok időre van szükség, hogy normalizálódjon a helyzet.. Az első hullám után reménykedtünk, hogy hamar túl leszünk az egészen, de be kellett látnunk, hogy messze van még a cél. De ahogy egy maraton közben, most is nagy jelentősége van, hogy megfelelően koncentráljunk a feladatainkra, a célbaérkezéshez fegyelemre és kitartásra van szükség.

Hiányzott már alkalmanként a gyerekzsivaj?
Igen, nagyon furcsa volt hónapokat úgy az iskolában tölteni, hogy nem voltak itt gyerekek. Örülök, hogy normál menetben zajlk most az iskolai élet, és reméljük ez így is marad a tanév végéig.

Úgy gondolom, a koronavírus felbukkanása nem mindennapi helyzetbe állította a tarsadalmat.  Az iskoláknak, oktatasban dolgozóknak, szülőknek kifejezetten nagy a felelőssége. Találta magát korábban szemben- nem feltétlenül igazgatóként- hasonlóan nehéz helyzettel?
Valóban nagyon sok szinten jelentett terhet a járvány, különösen igaz ez a pedagógusokra. A digitális oktatásra való átállás nagyon nehéz helyzet elé állította őket, egyik napról a másikra kellett megoldaniuk a digitális oktatás nem könnyű feladatát. Rengeteg többletmunkát jelentett ez számukra, például a gyerekekkel és a szülőkkel történő kommunikáció. Nagyon bátorító volt számomra látni pedagógusainkat ebben a helyzetben, nagyon nagy felelősséggel kezelték ezt az időszakot. Most is számos nehézséggel kell szembenézniük a mindennapi munkájukban, egyrészt be kell pótolni az elmaradásokat, másrészt segíteni kell a diákokat, hiszen nekik sem könnyű feldolgozni azt, ami történik. Visszagondolva: sok nehézségen, sok kihíváson vagyok már túl, de ez teljesen más, amikor nagyon sok kollégáért és tanulóért van felelősségem.

Ön szerint mi jelenti a legnagyobb kihívást ebben az embert próbáló helyzetben?
Az, hogy mennyire vagyunk képesek kizökkenni a megszokásokból, képesek vagyunk-e stabilitást találni egy bizonytalan helyzetben, és tudunk-e felelősséget vállalni egymásért.

Milyen hozadéka lehet a jövőben az oktatás területén a jelenlegi vírushelyzetnek? Milyen következtetéseket kell tudni levonni mindenképpen az oktatás minden résztvevőjének?
A megszokott munkarendben is nagyobb teret kap majd a digitális eszközök használata. Remélem a diákok megbecsülik az iskolában töltött időt, és mind ők, mind a szülők jobban értékelik a pedagógusok munkáját. Látni kell mindenkinek az otthoni tanulás, gyakorlás jelentőségét is, amiben a szülőknek nagy szerepe van.

Intézményünkben hogyan értékeli az előző tanév utolsó majdnem négy hónapjában végbement digitális oktatást?
Szerintem az adottságokhoz képest nagyszerűen végezték a munkájukat a pedagógusok és a tanulók jelentős része is pozitív meglepetést okozott. A szülők is nagyban támogatták a munkát, így összességében én eredményesnek tartom, de tisztában vagyok azzal, hogy sok minden kimaradt, amit tantermen kívüli oktatással nem lehet átadni a tanulóknak. Sajnos vannak olyan diákok, akik különböző okok miatt passzívak voltak, így ők jelentősen lemaradásba kerültek.

Mennyire jellemzi a folyamatos innováció, megujulás a tantestületet? Könnyen lépest tartanak a pedagógusok a 21.sz. technikai vívmányaival?
Egy tavaly zajlott, külsősök által végzett vizsgálat megállapítása szerint nagyon innovatív a tantestületünk, ez megmutatkozott a digitális oktatás során is. Természetesen nem mindenki rendelkezik ugyanolyan nyitottsággal, ismerettel a digitális eszközök használata iránt, de igyekszünk a jövőben nagyobb teret adni az ilyen jellegű képzéseknek.

Ön szerint lehetséges, hogy a jövőben ismételten át kelljen állni erre a munkaformára? Mármint a digitális oktatásra.
A jelenlegi szabályozás szerint minden intézményre vonatkozóan nem várható a digitális oktatás elrendelése, ez abban az esetben következhet be, ha valahol megjelenik a fertőzés. A munkarend módosításáról minden esetben az Oktatási Hivatal dönt.

Megfelelőnek tartja-e mindazon intézkedéseket, amelyet központilag betartandónak jelöltek ki minden oktatási intézményben?
Az iskoláknak eljuttatott ajánlások olyan intézkedéseket fogalmaznak meg, amelyek alkalmasak lehetnek a tömeges fertőzések elkerülésére, de  a kulcs a szabályok következetes betartásában van. Jó látni kollégáink, tanulóink megértését, együttműködését, reméljük sikerül elkerülnünk a fertőzést.

Ebben a nehéz időszakban mit tekint az előttünk álló tanév legfontosabb feladatainak, kitűzendő céljainak?
A legfontosabb, hogy sikerüljön biztonságos környezetet biztosítani kollágáinknak, tanulóinknak, hogy mindenki egészséges maradjon. De emellett fontosnak érzem, hogy alkalmazkodjunk a körülményekhez és koncentráljunk legfontosabb feladatunkra, a színvonalas oktató-nevelő munkára. Szeretném, ha sikerülne mindenkit egy kicsit a problémák felé emelni, próbáljunk megfelelő alkalmazkodással egy sikeres tanévet megvalósítani.

Ha előremehetnénk gondolatban a tanév végéig és visszatekinthetne: egy év távlatából mivel lenne igazán elégedett igazgatóként és maganemberként?
Leginkább azzal, hogy mindenki egészséges az iskolában, és jó hangulatban telnek a mindennapjaink, de természetesen fontos a munkatervben meghatározott célkitűzések megvalósítása is. Azt szeretném, ha a tanulók egyre inkább értékelnék a feléjük irányuló munkát, és képességeikhez mérten a lehető legjobban fejlődnének. Személyesen, igazgatóként és magánemberként is mindig az a legfontosabb, hogy hasznos legyek környezetem számára, célkitűzéseimet jó lelkiismerettel, szorgalmasan valósítsam meg.

Néhány napja beindult az oktatás a város igazán impozáns, gyönyörű gimnáziumi épületében is. Mit jelenthet ez a beruházás Hajdúsámson életében?
Ahogy többen is megfogalmazták a tanévnyitó ünnepségen, egy város akkor igazán város, ha van középfokú oktatási intézménye.  Reményeink szerint a gimnázium nagy mértékben hozzájárul a város fejlődéséhez, ha helyben tanulnak a fiatalok talán nagyobb eséllyel maradnak itt a későbbiekben. Az épületben található közösségi tér alkalmas városi programok színvonalas lebonyolítására is, bízom benne, hogy ez is hozzájárul a település közösségi és kultúrális életének színesítéséhez.

Tervezik-e a következő tanévtől új tagozatok, tanszakok beindítását, ha igen: mik lennének ezek?
Elsősorban a szakképzési kínálat bővítésében gondolkodunk, terveink szerint szakács, pincér, cukrász, panziós-fogadós és kertész szakmákra is jelentkezhetnek majd a nyolcadikos tanulók a 2021/22-es tanévre. Folyamatosan erősíteni szeretnénk a gimnáziumi képzés színvonalát is, bízom benne, hogy a környező településekről is egyre többen jelentkeznek majd.

Miért büszke arra, hogy ennek a nagy hagyományokkal bíró, színes, jelentős múlttal rendelkező intézménynek az igazgatója lehet?
Elsősorban azért, mert nagyszerű emberekkel dolgozhatok együtt, akik nagyon elkötelezettek célkitűzéseink elérésében. Megtiszteltetésnek érzem, hogy ennek a közösségnek a tagja lehetek, és együtt folytathatjuk azt a munkát, aminek alapjait az előző generációktól örököltük.

Mit kívánna összességében a jövőre nézve iskolánk diákjainak, dolgozóinak és a település lakóinak?
Kívánom azt, hogy mindenki megelégedett, sikeres ember legyen, képviseljenek értéket környezetükben. Szeretném, ha Hajdúsámson egy pezsgő kisváros lenne, ahol fontos a közösséghez való tartozás, és adott minden lehetőség az emberek boldogulásához.

A nehéz hétköznapok után még mindig a futás segít legtöbbet a feszültség levezetésében?
Igen, változatlanul szeretek futni, különösen szép környezetben. A természetben való mozgás nagyon felüdít, de közben jó alkalom nyílik arra is, hogy átgondoljam mindazt ami foglalkoztat, az aktuális tennivalókat, feladatokat. Nagyon sok jó ötlet jutott már eszembe futás közben, úgyhogy nagyon sok haszna van.

Köszönöm a beszélgetést, egészségben és a kitűzendő célok elérésében gazdag eredményes új tanévet kívánok mindannyiunknak!

Módis Tamás