Életre hangolva..

Micsoda szólam, szól lám hozzád
egy többfokú skálán, s indul
útnak  azon a klaviatúrán, mely
életre hívja a némán toporgót…

Hangvillával válogat a lehangolt
élethangzók közül, kiknek  ő
igazán örül, senkit sem kerül el
inkább csak körül ölel bennünket.

Ki ezt a művet kottázta,
színesebb traktusokkal
próbálta kiiktatni azt az
ádáz zörejt, mely befogadóra lelt…

Fél hangnyira vagy csak az
élettől, sajnos van, aki igazán
fél ettől, pedig ez is a lélektől
való pezsdítő szerenád.

Felhangzott egy szikra, mely
majdnem haragra gyújtotta
azt az áriát, mi lassacskán
egy betetőzött mániát szül.

Eme szikra épít újra szikla-
szilárd ritmust tebenned, mely
hatására ismét örömöd lelheted,
ebben a káprázatos életben.

Félreértett hangzók, mint
ragadozók tekeregnek össze,
s vissza, s vezetnek túlon túlra
a bárgyú hangsúlyokra.

Félresiklott dallamok sikíthatnak
most nagyot, mert óriási visszhangot
kevertek az oktávok, melyekre
azt szoktátok mondani: „ez nekem magas!”

Még ha okot is találtok, hogy végképp
távolságot tartsatok, az élet vonalrendszerétől,
azért azon töprengjetek el többször, mi
lesz, ha a szürke magányba egymagatok szöktök…?

Írta: Borsos Tamás