Egy hét költészet

2025. április 9-16-ig tartottuk meg a Költészet hetét, immár 7. éve. A programok, versenyek körében idén is elég széles volt a kínálat. Csapatversenyek és olyan programok lettek meghirdetve, amelyeken a részvétellel pontokat gyűjthettek a tanulók az osztályuknak, és ezen a pontgyűjtő versenyen nyerhettek az osztályok. Ezek között a versenyek között szerepelt versmásoló és -illusztráló verseny, Versnyomozó verseny, haikuíró verseny, Vers e testen elnevezésű kreatív versviselő verseny, illetve verses posztok versenye a facebookon. A témahetet olyan kísérő programok színesítették, mint egy kötetbemutató a városi könyvtárban, valamint a Vidd be órákra a költészetet! felhívás, melynek keretében bármilyen tantárgyi tanórán találkozhattak a diákok versekhez kötődő feladattal. Tanáraink ezen a területen is kreatívak és nyitottak voltak, így a költészet megjelent ének, történelem, matematika, nyelvtan, osztályfőnöki, vizuális kultúra és technika órán is.

A pontgyűjtő verseny eredményét az év végi iskolagyűlésen fogjuk kihirdetni. Gratulálok minden résztvevőnek, mivel már az élmény, a részvétel is nyeremény.

A visszajelzések alapján a programoknak nagy sikere volt tanulóink körében, ezt pedig a statisztika is alátámasztja. Tehát következzen a 7. Költészet hete a számok tükrében. A Versmásoló és -illusztráló versenyre 33 pályamunka érkezett be, ezek jó része digitális kiállítás keretében megtekinthető galériánkban. A Vers e testen elnevezésű verseny napján 130 diák és több pedagógus viselt verset magán. Tíz osztály, vagyis 173 tanuló találkozott költészettel egyéb tanórákon, öt osztály kétszer is. A Haikuíró versenyre 143 pályaművet alkottak a diákok. A Facebookra és az Instagramra pedig 63 verses poszt került ki a költészet napján.

Miért örülünk mi ennek annyira? Egyáltalán miért van szükség költészet hetére, versekkel kapcsolatos programokra, magára a költészetre a mindennapokban? Mert a költészet, a vers igazán különleges hatással lehet ránk. Ezt a hatást Dragomán György szavai írják le a legszemléletesebben:

„semmi a világon úgy meg nem éri a ráfordított időt, mint a vers, mert ez alatt a két perc alatt megváltozhat az életed, ha hagyod, hogy a szöveg megérintsen, ha megfelelő pillanatban és lelkiállapotban talál el, valósággal átprogramozza az agyad, jobban, mint bármilyen drog vagy bármilyen gyógyszer, kiránt a valóságból, felráz, magadhoz térít, egy pillanatra átröppent valaki másnak az agyába, egy villanásnyira másként fogsz gondolkozni, olyat látsz és érzel, amit egyénként sosem láttál és éreztél volna, és utána ez az élmény is veled marad, úgy fogsz emlékezni a pillanatra, ahogy egyébként nem emlékeznél rá. Gazdagabb leszel, mert a vers a mindennapi megvilágosodás eszköze, sokszor olyasmire ismersz rá általa, amit mindig is éreztél, csak éppen nem tudtál soha rendesen megfogalmazni. Ne mondjátok, hogy nem értitek, elég, ha elolvassátok, nem elemezni kell, elég odafigyelni rá, hagyni, hogy működjön, hogy hasson. A vers olyan, mint a káromkodás, vagy az imádság, vagy az átok, vagy a jó zene, akkor is veled van, amikor meztelenül állsz és szembe kell nézned a halállal, a születéssel, a bánattal, az örömmel, a szerelemmel. A vers az önreflexió legjobb eszköze, segít abban, hogy megértsd a saját érzelmeidet, segít abban, hogy megtudd, hogy ki vagy.”

Kívánunk mindenkinek sok-sok ilyen segítő, átformáló, feltöltő és megerősítő találkozást a versekkel!