"Fény vagy te is, lobogj hát" - kiégés helyett

Ahogy korábban több alkalommal is tudósítottunk róla, elindult az irodalomterápia módszerének bevezetése intézményünkben. A bevezetésből természetesen nem maradhatnak ki a pedagógusok sem. Ennek két oka is van. Az egyik, hogy a tanárok számára talán sosem volt még ennyire fontos a kiégés megelőzése, mint ebben az extra nehézségekkel terhelt iskolakezdésben. Nemcsak én vallom, hogy a megelőzésben az irodalomterápia nagy segítség lehet, hanem tanulmányok és előzetes tapasztalatok is bizonyítják. A másik ok, hogy az irodalomterápia hatására fejlődik a kliensek kommunikációs és konfliktuskezelő képessége, formálódik kérdéskultúrájuk, empátiájuk fokozódik. Hiszem, hogy az irodalomterápia elkötelezettebbé teszi résztvevőit az olvasóvá nevelés ügye iránt is. A szövegekkel való munka során azok feldolgozásának módszertana is bővül, miközben kreatív feladatok egész tárházából meríthetnek, amelyeket akár a tanóráik anyagára is átdolgozhatnak.

Ezen előzetes megfontolások után indítottam útjára a "Fény vagy te is, lobogj hát" - kiégés helyett fantázianevet viselő irodalomterápiás csoportomat intézményünk pedagógusai számára. A lehetőséggel hatan éltek. Velük meg is kezdtem a közös munkát. Először szeptember 20-án ültünk össze egy nulladik alkalomra bevezetésnek, ahol a személyiség zártságával és nyitottságával, a fókusz áthelyezésének módjaival foglalkoztunk egy vers és egy gyakorlat segítségével.

Ezt követte pénteken, október negyedikén a hirdetett első alkalmunk, ahol kétségeinket, nehézségeinket, a másoktól és önmagunktól felénk irányuló elvárásokat jártuk körül és tártuk fel, miközben összevetettük tapasztalatainkat és megoldási utakat kerestünk. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy remek csoport képződött, a tagok a foglalkozásnak nyíltságukkal, őszinte megosztásaikkal és gondolatgazdagságukkal adtak mélységet. A szépívű folyamatot egy kártyafeladat vezette be, majd egy versről való beszélgetés után egy hosszabb kártyagyakorlat adta meg csúcsát és levezetését.

A foglalkozás ezen kezdeti szakaszában is megjelent az egyetemesség érzése, a tagok mély kapcsolódása egymáshoz és önmagukhoz, a megható őszinteség szépsége, amely horgonyként segíthet át bennünket a következő napok kihívásain.

Ilyen erős indulás után nagyon várom, hogy a következő alkalommal folytathassuk a megkezdett munkát.