Tündérsziget

2017. január 18. Tündérsziget

Van egy hely, ahová mindig jóleső érzés lemenni. Egy hely, ahol a megfáradt pedagógust, a finom falatra vágyó diákot, felnőttet és külsős vendéget mindig remek harapnivalók és kedves szavak várják. Úton az interjúhelyszín felé már messziről friss, gőzölgő kávé és frissen sült fornetti illata csapja meg az orromat. Az ablak mögött sugárzó mosoly, szívélyes fogadtatás és mindig remek hangulat fogad.

Tündérsziget.

Egy hely, ahonnan árad a pozitív energia: reggel, szünetekben, órák után.

Büfés Peti. Hajdúsámsoni fogalom. Nincs, aki ne ismerné. Ő a sziget „főura”. „ Úrnője” a kedves feleség: Éva. Mögöttük a polcokon a „ szigetlakók ”: cukorkák, szendvicsek, csokoládék, finomabbnál finomabb falatok sorakoznak. Ezúttal Péterrel és Évával beszélgettem kezdetekről, célokról, munkáról, családról, tiszteletről, varázsszavakról és számos érdekes dologról.

Hogy álltok a matekkal?
Péter: Igyekszünk, Tamás, de miért kérdezed?

Kíváncsi lennék, hogy az elmúlt több mint két évtized alatt hány fornettis pogácsát sütöttetek meg?
Péter: Nagyon jó kérdés, erre nem voltunk felkészülve :)
Éva: Hűha, fogalmam sincs, valószínűleg már több milliós nagyságrendű tételről van szó.

Az elmúlt években nagy népszerűségre tettetek szert az itteni dolgozók és az itt vásárló tanulók körében. Mi a titok? Mi vonzza az iskola diákjait és felnőttjeit mindig vissza hozzátok?
Péter: Van egy gyönyörű feleségem, aki mindig mosolyog. A megfelelő kiszolgálás véleményem szerint nagyon fontos. Mindemellett a megnyerő személyiség, hozzánk úgy jönnek a gyerekek, hogy édességet kapnak, vagyis rossz emberek nem lehetünk, ezért máshogy viszonyulnak hozzánk, mint némelyik pedagógushoz akár.
Éva: Úgy gondolom, minden gyereket egyformán kezelünk. A felnőtteket szintén, legyen az pedagógus, karbantartó vagy takarító néni. Ugyanolyan lelkesedéssel és színvonalon szolgáljuk ki az elsős gyereket, mint a nyolcadikost. Ezt szerintem látják az ide érkező emberek és pozitívumként értékelik.


elbűvölő mosoly: a széles vevőkör titka

Peti, mesélnél az olvasóknak a városba kerülésetek történetéről? Mikor és hogyan kerültetek intézményünkbe?
Péter: Több mint húsz éve, hogy itt vagyok, 1996-ban kerültem ide. A testvéremnek édesség nagykereskedése van, ő szólt, hogy az egyik ismerősétől nem venném-e át ezt a büfét ,örömmel igent mondtam, így kerültem ide.

Véleményetek szerint milyen személyiségjegyekkel kell rendelkeznie ma egy kereskedelemben dolgozó embernek, mik a legfontosabb dolgok?
Péter: Nagyon fontos az árubőség, a korrekt, barátságos árak, naprakésznek kell lenni a termékekkel kapcsolatban.

Mi okozza ennek a munkának a nehézségét? Minek köszönhető, ha jóval fáradtabbak vagytok a kelleténél?
Éva: Nem egyszerű minden nap fél négykor kelni. Talán a nehézség az, hogy néha némelyik gyerek nyers, nem igazán tiszteletteljes modorát elég nehéz kezelni, főleg úgy, hogy próbálunk mindenkivel kedvesek lenni.

Milyennek látjátok az itt vásárló gyerekek többségét?
Éva: A nagy többséget mindenképpen pozitívnak. Büszkék vagyunk arra, hogy a többség azért tisztelettudó, olyan gyerekek is köszönnek nekünk, akik sajnos a pedagógusnak is nem minden esetben. Használják a „varázsszavakat” (kérem szépen, köszönöm szépen), és nagyon sok olyan dolgot megosztanak velünk, amiket nem biztos, hogy akár a tanároknak is elmondanak. Erre nagyon büszkék vagyunk.
Péter: Volt olyan napunk, amikor a „varázsszavakkal" próbáltuk motiválni a gyerekeket, és szerencsére sok esetben megvolt az eredménye. Aki használta őket az adott nap, kapott egy cukorkát, s ezáltal szerencsére sokan megtanulták a helyes magatartásformákat a büfében.

Egyébként legyen szó akár felnőttről, akár gyerekről, mi az az emberi tulajdonság, amit nagyon nehezen toleráltok?
Éva: Számomra a tiszteletlenség, ha valaki nem adja meg az alapvető tiszteletet. Legyen szó köszönésről, akármiről, elég a legkisebb dolgokra gondolni.

Mi a legjobban fogyó terméketek?
Éva: Melegszendvics, francia pirítós, meleg ételek.

Ha más munkakörben kellene dolgoznotok, mit éreznétek közelállónak a személyiségetekhez?
Éva: Könnyű a válasz: virágkötészet, lakberendezés, rendezvényszervezés.
Péter: Régen vezettem vendéglátóhelyet, nagy vágyam volt, hogy legyen egy saját vendéglátóhelyem, egy hangulatos hely, ahol az emberek jól érzik magukat. Egy kisebb étterem vezetését szívesen bevállalnám, nagy igény van a hangulatos, jó helyekre a mai világban.

Munkából hazaérve kellemes hangulatú családi fészek, és két tündéri lány vár benneteket. Mesélnétek egy keveset a lányaitokról az olvasóknak?
Éva: a gyerekekkel délután én vagyok többet, Petinek sokat kell munkaügyben rohangálnia. Két lányunk van: egy 19 és egy 14 éves, mindkettő végzős. A nagyobbik a Tóth Árpád Gimnázium tanulója, a kisebbik a Bocskai István Általános Iskolába jár. Okosak, szépek és nagyon jól tanulnak :)



                                 Együtt a boldog család

Milyennek szeretnétek látni őket szülőként néhány év múlva?
Péter: A legfontosabb, hogy boldog, egészséges emberek legyenek, boldog párkapcsolatban éljenek.

Milyen diáknak kellett elképzelni Pinczés Pétert a középiskolában?
Péter: Nem voltam egy mintadiák, gyakran választottam a középutat. Benne voltam a csibészségekben, de erőteljesen működött a betyárbecsület bennem.

Hogyan ismerkedtetek meg egymással? Szerelem volt első látásra?
Péter: Katona voltam, határőrként szolgáltam, s egy alkalommal hazajöttem Debrecenbe. 27 éve történt, még megvolt a Vigadó nevű szórakozóhely. Egy barátommal elhatároztuk, hogy elmegyünk szórakozni, megnézni milyen lányok járnak erre a helyre. Éva ott táncolt, tátott szájjal néztem, és gondolkodtam merjek-e odamenni, vagy nem :)
Éva: Nem is nagyon mert a közelembe jönni :)
Péter: Végül odamentem, beszélgettünk, találkozgattunk és szépen kialakult minden.

Mit tartotok egyébként egy jól működő, boldog, hosszú kapcsolat alappilléreinek? Mitől működik jól egy család a mai világban?
Éva: A legfontosabb véleményem szerint a tolerancia, ha az ember nem tolerálja a másikat, akkor minden nehezen működik. Legyen szeretet, tudjunk mindent megbeszélni, ne legyen hazudozás.
Péter: Annyival egészíteném ki, hogy valóban ki kell beszélni a gondokat, bajokat, nagyon sokat kell beszélgetni.

Mit kedveltek a leginkább a másikban? Mi a legszeretnivalóbb a párotokban? Ha egy dolgot kellene kiemelni, mi lenne az?
Péter: Jól főz Éva:) Férfiasan bevallom, ő a család motorja. Egy fáradhatatlan, huszonnégy órán át pörgő, imádnivaló nő :)
Éva: A humora nagyon jó Petinek, nagy szükség van rá a mai világban.

Nyűgjei vannak Petinek?
Éva: Nehezen lép túl a gondokon, pedig a mindennapi egyszerű gondokat el kell engedni. Amit nem mi irányítunk, nem rajtunk múlik, azokat a dolgokat muszáj könnyen elengedni.

Nagyon sokszor megfigyelhető a büfében, hogy milyen hangulatos dekorációk díszítik s otthon nálatok is magával ragadó az a hangulat, ami a lakásban uralkodik. Éva mikor jöttél rá arra, hogy ennyire kreatív vagy és egy ilyen értékes kincs birtokosa is egyben?
Éva: Hárman vagyunk testvérek, mindhárman kreatívak vagyunk, igazából nem tudom honnan jött ez a dolog. Az egyik fiútestvérem mestercukrász, többszörös országos bajnok, az öcsém pedig fúr-farag. Először a magam szórakoztatására készítettem ezt-azt, aztán másoktól jöttek a pozitív visszajelzések, felkérések, hogy készítsek egy virágboxot vagy adventi koszorút és igazából így indult. Látták barátok, ismerősök, s egyre többen rendeltek ezekből a saját készítésű tárgyakból, díszekből.
 


Ez itt a reklám helye :) gyönyörű dísztárgyak

Anyaként mit tekintesz a legfontosabb küldetésednek?
Éva: Legyenek a gyerekek boldogak, egészségesek, igyekszünk affelé terelni őket, hogy tanuljanak minél tovább, szerezzenek diplomát, ismerjenek idegen nyelvet. Nagyon fontos az is, hogy ebben a felgyorsult világban tudjanak emberek maradni.

Peti, hogy állsz a főzéssel, mennyire mozogsz otthonosan a konyhában?
Péter: Őszintén szólva évente körülbelül háromszor kap el a főzés lendülete, a vágy, de általában Éva besegít. Halászlevet nagyon szeretek készíteni édesanyám receptje alapján, illetve a pörköltöt is, lásd az évzáró focis záróbulit :)
Éva: Annyival kiegészíteném, hogy a lelkesedés általában tíz percig tart, és nekem egy nap konyhatakarítással utána :)

Mennyire osztjátok meg egymás közt az otthoni teendőket?
Péter: Keveset vagyok otthon főleg Éva vezeti a háztartást, porszívózni viszont nagyon szeretek. Én intézem az áruval kapcsolatos dolgokat, könyvelést, kávéautomatát, Éva pedig az otthoni tennivalókat.

Mi az a téma, amiről a legkevésbé szerettek beszélni, annyira idegesít benneteket?
Éva: Én az értelmetlen siránkozásokat nem bírom, amikor folyamatosan zúdul a panaszáradat. A rosszindulat, a szándékos fajtából nagyon ki tud hozni a sodromból.

Péter, akárcsak nálam, a te életedben is fontos szerepet játszik a sport. Mik azok a sportágak, amik igazán fontosak az életedben?
Péter: Elsőként a labdarúgást kell, hogy említsem. Gyerekkoromban versenyszerűen kosárlabdáztam, diákolimpiai ezüstéremig jutottam, mellette párhuzamosan futballoztam. A kosárlabda a későbbi időkben sajnos fokozatosan elmaradozott.
 


Peti és a lelkes csapat

Miért kezdtél el edzeni?
Péter: Tíz éve letettem végleg a cigarettát, tudtam, hogy hajlamos vagyok a hízásra, ezért kezdtem el. Elsőként a futással próbálkoztam, mióta kondiparkok épülnek, szeretem őket látogatni és a friss levegőn erősíteni.

Három év után átvetted tőlem az iskola felnőtt tanári csapatának az irányítását. Mit tartasz ebben a feladatban a legnagyobb kihívásnak?
Péter: Nem könnyű, ameddig lehetett, nem akartam átvenni. Embert igénylő. Ami tetszik, hogy jól érezzük magunkat, létszámilag megvagyunk, jó mérkőzéseket játszunk egymás között.

Éva, hogyan szoktál még kikapcsolódni a kreatívkodás mellett? Mik a főbb hobbijaid?
Éva: A hobbim a gyerekeim, a velük töltött idő, emellett szeretek kerékpározni, zumbázni is járok. Kedvelem a futást, a szaunát és olvasást csak arra kevés időm van. Nyáron rendszeresen járunk könyvtárba, amikor több a szabadidőnk.

Gyakran utaztok a családdal? Mik a legkedveltebb úticéljaitok?
Éva: Mint már említettem, hárman vagyunk testvérek, velük nagyon szoros a kapcsolatunk, havonta egyszer a családok összejönnek, elmegyünk, túrázunk, beszélgetünk egy jót, ez maximális kikapcsolódás, ennél több nem is kell szerintem. Távoli cél, hogy repülőre tudjunk ülni, s úgy jussunk el egy szép helyre.


Túrázás közben, vidáman

Mit jelent számotokra a mi iskolánk? Máshol is üzemeltettek büfét, de miben egyedi a mi intézményünk? Miért szeretitek?
Péter: Sámson a szívem közepe, nagyon szeretem. Az egyszerű gyerekek nagyon közel állnak hozzám, a csibészségük, szabályosan hiányoznak, ha nincsenek.

Mi alapján kötöttök barátságot legfőképp? Mik a legfőbb szempontok?
Péter: Minél idősebb vagy, barátot kevesebbet keresel, főleg ismerőseink vannak, de én kivételt teszek ezügyben. Az én barátom legyen egyenes ember, szavahihető, s ne legyen kétszínű.

Evezzünk más vizekre, villámkérdések következnek egymással kapcsolatban.

Mi Peti kedvenc autómárkája?
Éva: Szerintem neki nincs ilyen.
Éva kedvenc virága?
Péter: Nagyon sok van, nem tudnék egyet kiemelni.
Peti kedvenc illata?
Éva: Nincs ilyen, ez biztos.
Éva kedvenc filmje?
Péter: Határozottan a Mamma mia.
Peti kedvenc focicsapata?
Éva: Régen a Loki volt, ma már nem tudom.
Éva horoszkópja?
Peti: Bak.
Peti kedvenc színe?
Éva: Nincs, azt veszi föl, amit én veszek neki, legyen a kék :)
Éva kedvenc országa?
Peti: Görögország.
Mitől fél Peti a legjobban?
Éva: Betegségtől, hogy valami baj történik a családdal.
Mivel lehet Évát a legkönnyebben levenni a lábáról?
Peti: Nagyon érzékeny, főleg virággal.
Ha egy különleges képességet birtokolhatnátok, mi lenne az?
Éva: Elintézném, hogy ne legyen senki a családban beteg, éljünk kilencven évig.
Peti: Egy meseszép szigetre elvinni, teleportálni a családot.
Kedvenc zenekara, irányzata Petinek?
Éva: Eros Ramazotti.
Peti: Évának az Abba.
Ha újraélhetnétek életetek egyik legmeghatározóbb pillanatát mi lenne az?
A gyerekek születése, és minél többet találkozzanak a nagyszüleikkel.

Peti, Éva: Nagyon sok örömöt kívánok nektek a munkátokban a későbbiekben is, sok sikert nektek és gyerekeiteknek, céljaitok, céljaik megvalósulásában!
Köszönöm az interjút!
 

Módis Tamás
blogszerkesztő

Kapcsolódó képgaléria


Publikálta: Tamás Módis