Rendíthetetlen hátország

2017. február 03. Rendíthetetlen hátország

Közvetlenség. Nyitottság. Segítőkészség. Szenvedély. Sokoldalúság.

Talán az első gondolatok, melyek eszembe jutnak róluk. Róluk, akik a frontvonal mögött mindenféle felhajtás nélkül végzik a dolgukat. Apró pontocskáknak tűnhetnek a külső szemlélő számára az őket körülvevő gyerek - és tanárzuhatagban.

Pedig nem azok.

Nagyon nem.


Ők adják a sziklaszilárd alapot a pedagógusmunka zavartalan működéséhez. Bár nincsenek elöl a tűzvonalban, jelenlétük mégis létfontosságú a csatatéren. Legyen szó egy törött kulcsról, egy eldugult lefolyóról, egy behorpadt szekrényről vagy a megfáradt sereg élelmezéséről, az első hívó szóra ott vannak.

Tántoríthatatlanok.

Segítenek, cipekednek, szerelnek, osztogatnak.
Rájuk és társaikra igazán lehet építeni.
Nélkülük nem lehetnénk hatékonyak és eredményesek.
Fáradhatatlanok és mindig segítőkészek. Stabil hátteret nyújtanak a csatában, biztosítják a megfelelő muníciót, hogy eredményesen vívjuk meg nap mint nap a háborút.

Rendíthetetlen hátország.


A vendégszobában ezúttal Tar Lajos és Karnok Péter technikai dolgozókkal beszélgettem kihívásokról, érzésekről, sportról, szenvedélyről, talpra állásról és számos más dologról.

Lajos, a zöld vagy a piros alma az ízletesebb?
Lecsapom a magas labdát. A piros ha meg van érve , mindenképpen a piros.

Köztudott, hogy mindketten szenvedélyes sportbarátok vagytok. Péter Ferencváros iránti lelkesedése mindenki számára ismert, Lajos pedig a piros-fehér színek szenvedélyes elkötelezettje. Mikor fertőződtetek meg a piros és a zöld színekkel, a Fradi és a Loki szeretetével?
Lajos: Nekem ez egy elég érdekes történet az életemben. Régen sokat jártam Debrecenbe a Vágóhíd utcai pályára, nem voltam még akkor Loki drukker, kezdetben a Videotonnak szurkoltam. 1985-86 környékén azonban már sokat jártam Debrecen- meccsre, ekkor a csapat még az NB 2-ben játszott. Kézilabdában azonban a kezdetektől a Lokinak szurkoltam, nagyon szerettem a Csapó Erikáék generációját.
Péter: Tudom konkrétan dátum szerint, 1981. május 5-e volt, egy Ferencváros-Vasas meccs, 1:0-ra kikaptunk a Népstadionban. Onnantól rendszeresen kivittek egy baráti társasággal édesapámék. Ezt követően megfertőződtem, nem lehetett kirángatni onnan, bár az utóbbi időben a politika miatt kissé távol kerültem a meccsektől. Soha nem voltam semmilyen más drukker.

Hány országot ismertél meg így a nagy szenvedélynek köszönhetően? Hová kísérted el idegenbe is szeretett csapatodat?
Péter: Sokat. Jártam Ausztriában,Angliában, Hollandiában, Belgiumban, Szlovéniában, Horvátországban. Egyszer keletre szeretnék még mindenképpen eljutni, például Oroszországba.


Lajos, neked mi volt a legnagyobb sportélmény a Lokival kapcsolatban?Számodra melyik a felejthetetlen meccs?
Nálam inkább a kézilabdához köthető, az EHF kupadöntőket élőben izgultam végig. Ahogy korábban említettem, Csapó Erikáék  generációját nagyon szerettem, folyamatosan élőben is figyelemmel kísértem, sajnos közülük már nem mindenki él.

Péter,  mit jelent számodra ez a szó hogy fradizmus?
Az én életemben rengeteget jelent, egy szóval szenvedély. Mi, akik járunk, benne van a vérünkben, tudni akarjuk mit játszik a Fradi. Sajnáljuk a jelenlegi, helyzetet, hogy a politika ennyire átszövi szeretett klubunkat. Nem kevés anyagi ráfordítással próbáljuk a szenvedélyt fenntartani.

Mit láttok egyébként a magyar sportban a leginkább életidegen folyamatnak, amivel nagyon nehéz azonosulni?
Lajos: Sajnos a pénz a kelleténél jobban befolyásolja a sportot, ha van pénz van csapat, ha nincs pénz nincs.
Péter: Politika. Egyértelműen durva, hogy minden szövetség élén olyan ember ül, aki politikailag kötődik. Ez életidegen. Az ő szájízükre szeretnék formálni a szövetségeket, ez így nem való a magyar sportba.

Messi vagy Ronaldo?
Lajos: Messi.
Péter: Lipcsei.


                           Péter és a fanatikus bajtársak

Remek válasz, ez tetszik!

Mindketten technikai dolgozóként tevékenykedtek ebben a hatalmas intézményben, nyugodtan állíthatom, hogy sokan ismernek, elismernek benneteket. Rengeteg munkátok van, honnan az állandó frissesség, derű, ami körbeleng benneteket?
Lajos: Nekem az iskola egy nagy családot jelentett mindig, most úgy érzem inkább egy kis család lett. Ha ide bejövök próbálom kihozni a maximumot, próbálok mindenkinek megfelelni, holott nem biztos hogy kell. A gyerekekkel is szeretek foglalkozni, nekik is nagyon szeretnék megfelelni.
Péter: Azzal nem érsz el semmit, ha búslakodsz, dolgozni csak jókedvűen szabad, nem azért jövünk, hogy szomorkodjunk, olyan felfogásban kell csinálni a dolgokat, hogy örömmel jöjjünk be nap mint nap a munkahelyünkre.

Hogyan látjátok a közvetlen környezeteteket? Milyen a kapcsolatotok a pedagógusokkal?
Péter: Remek. Úgy érzem sokan kedvelnek, vannak akikkel sokat beszélek, vannak akikkel kevésbé, de úgy gondolom, mindenkivel jó kapcsolatot ápolok.
Lajos: Az egész napomat szinte benn töltöm az iskolában. Igyekszem mindenkivel jó viszonyt ápolni. Biztos van olyan, aki engem sem szeret, de igyekszem a korrekt kapcsolat kialakítására. Vannak olyan kis csoportok, akikkel közelebbi kapcsolatot ápolok természetesen.

Éreztek- e olyat, hogy valaki nem a megfelelő tisztelettel viseltetik irántatok a munkátok miatt? Esetleg lenéz benneteket?
Lajos: Nem éreztem még ilyet korábban.
Péter: Előfordult már néha, annak ellenére, hogy az ember igyekszik jó kapcsolatot kialakítani mindenkivel. Alkalomszerűen előfordult, rendszeresen itt szerencsére nem jellemző.

Milyen tevékenységek tartoznak leginkább a munkakörötökbe?
Lajos: Reggel érkezem, a tejterméket átveszem, kihordom az alsósoknak. Az almanap a leghosszabb napom,  a gyümölcsöt is én hordom ki, szétosztom. Kora délután a napköziben vagyok a gyerekekkel.
Péter: Nekem a vízszerelés a fő profilom. Ez a tanult szakmám, de csinálok mindent ami napközben jön. Nyáron rengeteg átalakítási, felújítási munkában veszek részt, igyekszem mindennek a kivitelezésében segíteni. Sokat vagyok portaszolgálatban is.


Lajos nemrég fejeztél be egy középfokú tanfolyamot, jelenleg napköziben is tevékenykedsz.  Mennyire érzed hozzád közelállónak ezt a munkát? Olyan mint amilyennek külső szemlélőként elképzelted?
Lajos: Gyógypedagógiai asszisztens képzést végeztem, pár évvel ezelőtt. Most látok bele igazán a tanári munkába, nem egyszerű feladatok ezek. Harmincegy  gyerekkel foglalkozom, mindenkinek vannak problémái, sok közöttük a hátrányos helyzetű. Tanulási időszakban igyekeznek kibújni a kötelesség elől,  de én szeretem ezt csinálni, jobban mint a délelőtti tevékenységet.



                Lajos a mosolygós gyerekek és almák körében


Milyen álmaitok voltak gyerekként? Hogy érzitek,felnőttként megtaláltátok helyeteket az életben?Mi az ami megvalósult gyerekkori álmaitokból?
Péter: Én azt hittem annak idején, ha elmész dolgozni, minden van. Ez nem igaz. Nem volt különösebben nagy álmom, sokat befolyásolt a pályaválasztásban, hogy színtévesztő vagyok. Konkrétan régen mozdonyvezető szerettem volna lenni.
Lajos: Mindig volt egy álmom, gyerekként  óvóbácsi szerettem volna lenni. Amikor óvodába jártam, csinos óvónénik voltak körülöttem, s arra gondoltam, ha felnövök, udvarolhatok ezeknek a csinos óvónéniknek.

Mi az, ami igazán boldoggá tesz benneteket az életben?
Lajos: A lányom nagyon boldoggá tesz, édesanyám, a feleségem. Fő az egészség, legyen egészségem.
Péter: Egyértelműen a család. Ha ők boldogulnak, én is boldog vagyok.

                                       Péter szeme fényei

Mennyire tartjátok színesnek, változatosnak az itt zajló programokat?
Péter:Véleményem szerint sok minden van az iskolában,nagyon széles a repertoár programok tekintetében. Nagyon jó irányba haladunk, kellemesen csalódtam a fenntartóinkban. Színesítik a programot, nagyon sokat fordítanak az iskolára, a gyerekek javát szolgálják.
Lajos: Az önkormányzat fenntartása idején sok volt a gond, nagyon sokat fejlődött az iskola, mióta egyházi fenntartó van. Megfelelően hozzáértő vezetők végzik a feladatukat, igyekeznek színessé tenni a gyerekek és a pedagógusok, a dolgozók mindennapjait az intézményben.

Péter a közelmúltban súlyos tragédia ért, egy felelőtlen gyereknek köszönhetően egy csúnya tűzesetben elveszítettétek otthonotokat. Néhány év elteltével milyen beszélni erről a tragédiáról?Mi az, ami tartotta benned a lelket a nehéz időkben?
Péter: Az első pillanatban az efféle szörnyűséget nagyon nehéz felfogni. A család. A családomnak nem lett baja, ez a legfontosabb, pedig sajnos lehetett volna. Péter fiam a szobában aludt, mikor a katasztrófa megtörtént. Negyven után a srácaimért csinálok mindent. A gyerekeknek pedig azt kell látni, hogy apa vidám, nem csügged, akkor is csinálja a dolgát, ha legszívesebben ordítana a fájdalomtól. Nem lehet feladni, mert ha feladjuk, megtörünk, nincs megoldva semmi sem.


Mire tanított meg legfőképp ez a nehéz időszak?
Sajnos a magyar bürokrácia nevetséges. Aki kezdte már újra, tudja milyen a nulláról mindent újra kezdeni. Mindenkinek van valamilyen személyes tragédiája, legyen anyagi vagy lelki eredetű. Én azt hittem, senki nem foglalkozik velem, de a tűzeset megmutatta kire lehet számítani, kire nem. Hajdúsámson lakossága maximálisan kitette szívét-lelkét, azonnal kiderült, kire lehet számítani és kire nem.


Lajos neked mi volt az eddigi legnagyobb csapás az életedben?
2001 júniusa szörnyű emlékképként él bennem. Édesapámat Martinkán egy erdőtűzben találtam összeégve. Szörnyű látvány volt. Négy éve meghalt a testvérem, szintén nehezen tudtam feldolgozni.


Lajos, üde színfoltja vagy a közösségnek, rendszeresen szerepelsz nőnapi műsorokban, év végi ünnepségeken, rendezvényeken. A humor szerves része az életednek. Miért tartod fontosnak a közvetlenség közvetítését a kollégák felé?
Lajos: Szeretek szerepelni, jó hogy van, akivel szerepelhetek. Nőnapkor megtiszteljük hölgytársainkat, ha DÖK rendezvény van,akkor pedig  szeretem szórakoztatni a gyerekeket. Ha a gyerekek boldogok, nekem ez már tökéletes.

                                       Lajos az örökös showman

Mindkettőtöknek szép családja van, boldog apukák vagytok. Milyennek szeretnétek 10 év múlva a gyerekeiteket látni?
Péter: Legyen biztos munkahelyük és jöjjenek be a számításaik. Remélem mindannyian meg fognak tudni állni a lábukon. Legyen stabil anyagi helyzetük, én is tudjam őket segíteni, makkegészségesek legyenek.
Lajos: Anasztázia 14 éves. Nagyon szeretném, ha Hajdúböszörményben az óvónőképzőben végezné tanulmányait. Nem szeretném, ha kereskedő vagy varrónő legyen. Örülnék neki, ha a gyerekek közt mozogna, nagyon szeretné a gyerekeket. Találjon egy olyan megbízható férjet, aki szereti, tiszteli.

Mindannyian nagy tisztelői vagyunk a női nemnek, náluk jobban már csak a női igent szeretjük. Milyen számotokra egy igazi nő, mitől nő egy nő?
Lajos: Okos legyen, szép,a magas nőket kifejezetten kedvelem. Nagyon fontos, hogy egy nő legyen talpraesett, határozott, mozogjon otthonosan a konyhában, szeressen sütni-főzni .Értse a poént, legyen humora és legyen naprakész minden dologban.
Péter: Társ legyen. Nem a külsőségeket tartom fontosnak. A gyerekeknek jó anyja legyen, nekem párom legyen, lehessen vele megbeszélni mindent.


                    A karbantartók gyöngye és az igazi nő

Mivel töltitek legszívesebben a szabadidőtöket?
Lajos: Sajnos nagyon kevés van. Legtöbbet vagy foci vagy kézilabdanézéssel töltöm, nyáron nagyon szeretek kertészkedéssel foglakozni.
Péter: Meccsre járás egyértelműen, már amikor beengednek bennünket.:)

Hisztek-e az igaz barátságban, mitől barát egy igazi barát?
Lajos: Igen. Hiszek, de valahol sokat megjárom a barátaimmal. Sokat csalódtam már. Az igaz barát olyan mint te, akivel meg lehet beszélni a problémákat és nem szúrjuk hátba egymást.
Péter: Igaz barátom nincs. Megpróbálok mindenkit egyforma mércével mérni. Van akivel megbeszélek mindent, de a rohanás miatt kevés idő van igazán ápolni a kapcsolatot úgy, ahogyan szeretném .Sajnos előfordulhat, hogy az igazbarát valamilyen szituációban hátba fog szúrni. Nem hiszek benne sajnos. Egymásra utaltság van, igaz barátság szerintem nincs.


Elfogadó személyiségnek tartjátok magatokat vagy szerettek konfrontálódni?
Péter: Nekem az a bajom, hogy mindenkinek a szemébe mondom az igazat és ez nem mindenkinek tetszik. A tűzeset óta kicsit zárkózott vagyok, nem nagyon keresem a társaságot.
Lajos: Sok emberrel szeretek beszélgetni. Egy bajom van nekem is, hogy megmondom a véleményemet és ez sokaknak nem tetszik.


Mitől válik véleményetek szerint egyéniséggé, igazi karakterré valaki?
Péter: Legyen egyedi stílusa. Ne másoljon mást,ahogy említetted igazi karakter legyen. Utánozhatatlan.
Lajos: Egyetértek Péterrel, jó volt látni nemrég intézményünkben a Tar fivéreket, azt hogy mennyi mindent tettek azért, hogy elérjék a céljaikat, ők igazi karakterek, nagyon szimpatikusak számomra.

Ha lehetne egy kívánságotok, mit kívánnátok ebben a pillanatban?
Lajos? Száz évig éljek egészségesen.
Péter. Ne legyen banki tartozásom, ez iszonyatos teher.


Mindkettőtöknek karakteres véleménye van a jelenlegi állapotokról a közéletben. Szerintetek jó irányba tart jelenleg az ország? Min változtatnátok?
Lajos: Nem stadionépítésre, hanem az egészségügyre fordítanám azt a rengeteg pénzt.
Péter: Gyerekszegénység felszámolása, aki ellenük erőszakos bűncselekményt követ el, nagyon kőkeményen büntetném. Nem kapnak sajnos az efféle bűnösök komoly büntetést, én tényleges életfogytiglannal sújtanám őket. A gyerekek negyven százalékának sajnos üres az asztala, ez borzasztó.

Ha zene, akkor Lajosnál Ákos a favorit. Mi fogott meg annak idején benne, milyen üzenetekkel bírnak a dalai a mai fiatalok részére véleményed szerint?
Lajos: 1989-ben ismerkedtem meg velük, Pesten léptek fel egy klubban. Depeche Mode rajongó voltam, úgy ismerkedtem meg a Bonanzával. Üzenetei egyértelműek, pozitív gondolatokat hordoznak.


Egy igazi fradista dobhártyáját milyen dallamok kényeztetik leginkább?
Péter: Nálam is Ákos a numero uno. Rajongói klubba jártam Gyöngyösön annak idején a szülőhelyemen. Kilencven százaléka vallási jellegű a zenéjének, az  emberek tiszteletét közvetíti,  gyakran énekel arról, hogyan kell egy párkapcsolatnak jól működnie. Sokat köszönhetek a zenéjének, ha rossz kedvem van, megnyugtatnak a dalai. Elgondolkodtatóak, mély érzelemvilággal.

Magyaros vagy más jellegű ízek állnak hozzátok közel, mik a kedvenc ételeitek?
Lajos: A magyar ételeket imádom. Legjobban anyukám savanyú töltött káposztáját, illetve a gulyásleves is nagy kedvenc. Italban a házibor és a sör.
Péter: Mindenevő vagyok, mindenféle konyhát szeretek. Főleg a magyaros dolgokat kedvelem, a francia konyhát kifejezetten nem. A palacsinta és a sztrapacska komoly kedvenc, bár utóbbi szlovák eredetű.


Péter, mi Lajos legnagyobb erénye és hibája?
Jószívű és rendkívül segítőkész, legnagyobb hibája pedig, hogy mindent elhisz, naiv.


Lajos, rákontráznál?
Hiba: Fradistának született. Petivel sok mindenben egyezünk, mindig segítettünk egymáson, tisztelem, becsülöm. Hátrányt nem tudok, annyira nem ismerem, pedig évek óta együtt dolgozunk.


Életfilozófiátok?
Péter: A család boldogsága mindenekelőtt. Becsületességre nevelni a gyerekeket.
Lali: Ugyanez számomra is. Hiszek Istenben, nem találkoztam még vele, azonban tudom, hogy valahol ott van.


Saját magatokra gondolva mik a közeljövő legfontosabb céljai?
Péter: Szeretnék pár kilótól megszabadulni, néha úgy érzem túl magasan van a második emelet.
Lajos: 2017 nekem az egészség éve lesz, ezt akarom jelentősen feljavítani, helyretenni.


A gyerekek megadják számotokra a megfelelő tiszteletet?
Lajos: Nagyon jól kijövök velük, mára sikerült elérnem, hogy közel nyolcvan százalékban tisztelnek, szót fogadnak. A maradék közel húsz százalékot is igyekszem legjobb tudásom szerint tiszteletre nevelni.
Péter: Közvetlen kapcsolatom nincs a gyerekekkel, de illedelmesen köszönnek, ha találkozunk.


Könnyen tudtok megbocsátani? Mennyire vagytok haragtartók?
Péter: Könnyen. Nem tehet arról valaki, hogy nincs megtanítva, hogyan kell viselkedni. A tűzeset okozójára sem tudtam haragudni, szerintem a mai napig nem fogta fel mit tett. A buta embernek meg kell tudni bocsátani.
Lajos: Iker jegyű vagyok, két énem van. Hamar megbocsátok, pedig néha nem biztos hogy meg kell.


Legfontosabb emberi érzelmek?
Péter: Szeretet.
Lajos: Békesség.


                                       Együtt a Tar család

A tavaszi rajt nyitányán Loki- Fradi rangadót rendeznek, meccs után vajon a piros vagy a zöld szín fog élénkebben tündökölni?
Lajos: Szerintem iksz lesz.
Péter: Úgy gondolom, a piros almát meghámozzuk:)

Lajos, Péter! Köszönöm a beszélgetést, kívánom, hogy érjétek el mindazt az életben, amik céljaitok között szerepelnek!

 

Módis Tamás
blogszerkesztő


Publikálta: Tamás Módis