Páratlan páros

2016. december 15. Megosztás Facebook-on Páratlan páros

Belevághatunk, felkészültetek a legrosszabbra? :)
Sándorné Ildikó: Természetesen, vágjunk bele :)
Oroszné Magdika: Kezdhetjük, mindenre készen állunk :)

- Csak a vak nem látja mennyire jó barátnők vagytok. Fel tudnátok-e idézni néhány gondolatban, hogy mikor mélyült el igazán a barátságotok?
O.M: A munkahelyen mélyült el, más viszonyban nem nagyon voltak közös dolgaink, pedig fizikailag is közel vagyunk egymáshoz, egy utcában lakunk .A Itt jöttünk rá, milyen jól ki tudjuk egészíteni egymást, és hamar megtapasztaltuk, hogy nagyon jól tudunk együtt harmonikusan dolgozni. Az első közös kihívás a Comenius 2000 minőségbiztosítás kapcsán valósult meg, bekerültünk a támogató szervezetbe, s nagyon sok olyan dolgot csináltunk, ami elmélyítette a kapcsolatunkat. Később helyettesként is próbáltunk összedolgozni, igyekeztünk az alsó, felső tagozatot összehangolni. Végül pedig, amikor Ildikó igazgató lett, s felkért helyettesnek, szintén nagyon sokat beszélgettünk, és így mélyült folyamatosan a kapcsolat.
S.I:.A  minőségbiztosítás során jöttünk rá, hogy egymás gondolatait kívülről ismerjük, teljes mértékben  egymásra voltunk  hangolva. Mielőtt felkértem helyettesnek, már akkor tudtam, hogy Magdival mindenképpen szeretnék együtt dolgozni. Nagyon jó döntés volt, de a TÁMOP-os pályázat is nagyon jól összehozott bennünket. Mindemellett nemcsak a munka területén fűződött szorosabbra a viszony, bálokra is mentünk együtt, s folyamatosan szélesedett a paletta. Nem járunk családilag össze egyébként, de mindenben tudjuk egymást támogatni.

Ha számos jó tulajdonságaitok közül egyet-egyet kellene kiemelni, Magdikáról az óriási empatikus készség, Ildikóról a határozottság és az állandó optimizmus jut elsőként eszembe. De van-e olyan tulajdonság, amit picit irigyeltek a másiktól, szívesen átvennétek tőle?
O.M: Ildikó sokkal határozottabb, ha döntést hoz, sokkal hamarabb történik, teljes mellszélességgel melléáll, bennem lassabban érlelődik meg a döntés. Amikor azonban rászánom magam a feladatra, akkor már nagyon jól tudok érvelni bármi mellett, de az elején soha nem vagyok ennyire magabiztos.
S.I: A magabiztosság csapdákat is rejthet. Magdika mindig meg akarja oldani a problémákat mindenféle konfliktus, sérülés nélkül.  Vannak nehezebb esetek a tantestületben, mindig úgy formálja a helyzeteket, hogy mindenki jól jöjjön ki belőle, ne bántson meg senkit. Ez mindenképp irigylésre méltó.  Sokat erősödött határozottság terén, de én is változtam, nem megyek már annyira fejjel a falnak. Jobban átgondolom a dolgokat mielőtt cselekszem, sokat segített ebben Magdi és Kádárné  Anna is.


Barátok közt

Ildikó több évig igazgatóként navigálta az iskolát, jelenleg mindketten helyettesként álltok helyt a mindennapok viharában. Milyennek látjátok jelenleg az oktatás helyzetét , ha lenne egy varázspálcátok s egy dolgot ki lehetne emelni, mit változtatnátok meg legsürgősebben?
S.I:Mindenképpen a pedagógusok biztonságát emelném ki először,el kell érni, hogy a munkájuk ne nagy feszültséggel társuljon. Sok teher hárul a pedagógusokra. Figyelmet kell fordítani a szemléletformálásra, nyitni kell, változni. Tréningeket, játékos személyiségformálásokat kellene szervezni, s elérni, hogy mindenki örömmel tevékenykedjen.
O.M: A tanárokat feltétlenül erősíteni kellene a szerepükben. Sokkal jobban le kellene tisztítani a feladatköröket, kinek mi a feladata. A társadalom elvárja, hogy segítsünk a családi problémák megoldásában is, de ami most van ez túlzás. Pontosan szabályozni kellene az elvégzendő feladatokat.

Gyerekfejjel mi járt a munkával kapcsolatban a fejetekben? Mivel szerettetek volna foglalkozni felnőttként?
S.I.: Engem hatéves korom óta a gyerektanítás motivált.
O.M: Bennem is motoszkált tudat alatt a tanítás, de érdekelt a varrás és a divattervezés is.



Ildikó és a hangszer: a máig tartó vonzalom

Milyen lurkónak kell elképzelni benneteket? Ti voltatok a tanárok szeme fényei vagy benne voltatok a huncutságokban is?
S.I: Igazi jó gyerek voltam,  soha semmilyen kihágást nem csináltam.  Imádtam tanulni, kedveltem a tanáraimat, nagyon szerettem az általános és a középiskolát is, mindenben tevékenyen részt vettem, legyen az szakkör vagy verseny. Harmadikos koromban önálló anyák napját szerveztem, a zseniális szervezőkészség végigkíséri egész életemet.  Nagyon szerethető gyerek voltam. A nővérem volt inkább az igazi rosszcsont.
O. M: Szabálytisztelő gyerek voltam, igyekeztem mindenkinek megfelelni. Gyerekként próbáltam mindenbe „belekóstolni, versenyekre, szakkörökre jártam. A legtöbb pozitív élményem a tanórán kívüli tevékenységekhez kapcsolódik. Nem voltunk elit osztály egyébként, de közösségként parádésak. Még rajtitkárként is funkcionáltam. A legszembetűnőbb egyébként a mai dolgokhoz viszonyítva az volt, hogy abban az időben a közösségek jóval összetartóbbak voltak.

Köztudott, hogy mindketten imádtok a konyhában sürögni-forogni, Ildikó habos-mákos süteménye messze földön híres, de ha a jojófánkot említem, arról is elsősorban ő jut mindenkinek az eszébe. Magdika, ha jók az informátoraim, téged pedig a lekváros sütivel lehet könnyen lekenyerezni. A sütés-főzés szeretete honnan jött nálatok? Családi örökség esetleg?
S.I: Én úgy mentem férjhez, hogy nem tudtam főzni, még az első paprikás krumplimban is a férjem segédkezett. Három fiúval élek együtt, nagyon szerettek enni. Egyre többször próbálgattam a dolgot, és azzal szembesültünk, hogy egyre jobb ételeket készítek :)  Ez önbizalmat adott, így nagyon megszerettem a konyhában tüsténkedést. Iszonyatosan kikapcsol, nagyon leköt ez a tevékenység.
O.M: Nálam is igazából a házasságkötéshez kapcsolható ez a tevékenység. Állandóan nálunk integrálódott a férjem és az én családom is, rengeteg vendéget fogadtunk. Rájöttem, hogy a családi összetartozást rettentően elősegítik a közös étkezések. teljesen más lelke van egy saját magunk által elkészített ételnek, mintha a boltban vennénk meg valamit vagy rendelnénk. Amióta láttam, hogy nagy örömmel fogyasztják az ételeimet, jobban figyelek az ízekre is. Szeretek újabb és újabb újdonságokat kipróbálni.
 

Munka es család: sok időtöket leköti, mindketten nagyon családcentrikusak vagytok, de mindemellett mivel szeretitek még a szabadidőtöket lekötni?
S.I: Rettentően szeretek keresztrejtvényt fejteni. Ha egyet elkezdek, addig nem nyugszom, amíg teljesen meg nem fejtettem. Mostanában az „olasz módra” típusú rejtvényeket kedvelem igazán. Régebben sokat kötögettem, illetve nagyon kedvelem még az olvasást. Az emberi lélek nagyon érdekel, ezért egyre több pszichológiai témájú könyvet böngészek.
O.M: Az olvasás nálam is nagy kedvenc, számtalan olyan cikket, könyvet olvastam már, ami oktatással, neveléssel, a személyiségünk fejlesztésével kapcsolatos. Olyan olvasmányok érdekelnek leginkább, amelyek a saját személyiségemet építik. Nagyon érdekel az ezotéria, sok nézőpontból szeretem látni, megtapasztalni a világot. Ha több időm van, legfőképp az utazás pihentet, jólesik kettesben a férjemmel, vagy a családdal bebarangolni a világot :) . Az új helyek megismerése, felfedezése igazán kedvemre való, legyen az hegyvidék, tengerpart vagy város.


Meghitt családi körben

Nem titok, hogy az egészséges életmód hívei is vagytok, Ildikó például rendszeresen korán kel és tornával kezdi a napot. Van e olyan sportág ami különösen közel áll hozzatok?

S.I:. Rendszeresen nem sportolok, de a torna nagyon jólesik. Őszintén szólva a sport nincs rám nagy hatással, a Forma-1 az, amit szeretek megnézni a televízióban, illetve ha világesemények vannak, mondjuk olimpia, vagy világbajnokság, azokat igyekszem nyomon követni. Mindemellett szeretek kerékpározni, autóval szinte nem is közlekedem.
O.M: A sport nálam is kissé háttérbe szorul. Régebben szerettem futni, tollaslabdázni, s többször az iskolába is visszajártam korábban aerobic foglalkozásokra. A kerékpár nálam is viszi a prímet, boltba, mindenhová azzal járunk.

Van-e olyan zegzuga az országnak, ahová mindenképpen szeretnétek eljutni de még nem voltatok, vagy külföldön olyan idegen kultúra, amit mindenképpen szeretnétek megismerni?
S.I: A magam részéről nagyon szeretem hazánkat, gyönyörű tájaink, vidékeink vannak. Nagy vágyam, hogy az életben legalább egyszer eljuthassak Csíkszeredára. Addig nem szeretnék meghalni, amíg oda valahogyan el nem jutottam.
O.M. A legközelebbi úticélom Szeged, hamarosan oda látogatnék. Nagy hatással van rám Erdély is, illetve Kárpátalja, de oda sajnos a jelenlegi ukrán helyzet miatt nehezen tudnék most eljutni. Olaszországban nagyon érdekel Toszkána még, gyönyörű, szabad vidék, csodálatos épületekkel. Teljesen más az emberek életritmusa ott, nyugodtak, gondtalanul élvezik a napsütést.


Távol a világ zajától

Mik azok az emberi tulajdonságok, amit nagyon nehezen tudtok tolerálni? Könnyen tudtok megbocsátani, vagy előfordul, hogy sokáig magatokban tartjátok a haragot valaki iránt?

S.I:..Ha valaki alaptalanul az ember mivoltomban sért, azt nagyon nehezen tudom elfogadni .Ha jogtalanul gázol az emberi méltóságomba valaki, nehezen tudom megbocsátani. Az ilyen embert kerülöm, egyébként megbocsátó típus vagyok. Nincs bennem különben harag és ez nagyon jó, nem jó haragudni. Ha konfliktusom van valakivel, próbálom rendezni, ez így jó, nem vagyok haragtartó. Amennyiben megjátsszák magukat az emberek előttem, azt sem szeretem.
O.M: Igyekszem minél hamarabb felszámolni a haragot, mert meggyőződésem hogy ezzel saját magam betegítem. Legbosszantóbb az, ha azzal élnek vissza, hogy tudják milyen értékrendem van és ezzel manipulálnak. A sunyiságot nagyon nem szeretem.

Az ember folyamatosan fejlődik, mindig újabb és újabb célokat tűz ki maga elé. Nektek mik a legközelebbi céljaitok az elkövetkezendő 50-60 évben? :)
S.I: A középtávú célom mindenképp az, hogy megérjem a közelgő nyugdíjat egészségben, addigra szülessenek még unokáim , akikkel foglalkozhatok. Szeretném nyugodtan élni az életet. Minden nap azzal szembesülök, hogy az élet milyen gyorsan elrepül. Szeretném mindig úgy megélni a napokat, hogy jól érzem magam, s ezt mindenkinek javaslom. A mának kell élni. Rengeteget kell foglalkozni saját magunkkal... Sok ember feláldozza magát másért, de több időt kell fordítani magunkra, mert a szervezet előbb vagy utóbb, de benyújtja a számlát.
O.M: Arra nagyon törekszem, hogy minden napot lelkileg tisztán kezdjek, bízzak magamban, hogy ott legyen az a lélekjelenlét, aminek köszönhetően a döntéseimet a legjobban hozhatom meg minden áldott napon.

Van- e példaképetek, ha igen ki, és miért?
S.I: Igazából ezen még nem sokat gondolkodtam, mikor kijöttem ide főiskolásként gyakorlatra, akkor éreztem azt, hogy az egyik tanár nénihez nagyon szeretnék hasonlítani. Egyébként konkrétan nem tudnék senkit megnevezni.
O.M: Akivel személyiséget cserélnék, olyan nincs. Böjte Csabát nagyon szeretem, az a fajta nyitottság, elfogadás nekem nagyon tiszta es példaértékű, amit ő csinál.

Ha felhívnám a jelenlegi főnökötöket, mint mondana szerintetek rólatok?
O.M: Reményeim szerint azt, hogy megbízható vagyok, lehet rám számítani, hatékonyan, önállóan képes vagyok munkát végezni.
S.I:Hasonlóképpen gondolom, tudom, hogy elismeri az eddigi munkásságomat, tisztában van az értékeimmel, ha bármit kér, a lehető leghatékonyabban próbálom elkészíteni, ezáltal őt segíteni.

Mi az a három szó, ami leginkább jellemez benneteket?
S.I: Empátia, megbízhatóság, határozottság.
O.M: Időt kérek (nevet) tolerancia, nem találom a szót, rugalmasság, át tudom tervezni a napomat barmikor. Ösztönösen reagálok és nagyon jók a női megérzéseim.

Ha egy mesehős bőrébe bújhatnátok ki lenne és miért?
S.I:Nehéz kérdés, de talán Kissifur lennék. Ő minden helyzetben feltalálja magát, és nagyon jó a humora.
O.M: Törppapa. Ő szívesen lennék, sokszor hasonló szerepkörben érzem magam, rajta igazán érződik, hogy mindenkit úgy fogad el igazából, amilyen.

Tegyük fel, hogy egymilliárdot nyernétek a lottón. Mi lenne a legfontosabb feladatotok, ha nagy mennyiségű pénz szakadna a nyakatokba?
S.I: Biztos hogy csinálnék egy magániskolát, elvinném innen azokat a tanárokat, akikről tudom, hogy nagyon jól megállnák a helyüket. Ez nekem régi álmom, egy a gondom, hogy nem lottózom :).
O.M: Olyan dolgokat tanulnék még, ami kifejezetten érdekel, rengeteget utaznék, s minden bizonnyal karitatív tevékenységet is folytatnék. Meggyőződésem, hogy azért születünk valahová, hogy az ott élő emberekkel dolgunk van.

Villámhárítókat előkészíteni, jönnek a rövid kérdések :) Ha hajótörést szenvednétek egy lakatlan szigeten, mi lenne az a két dolog az ételen-ital kívül, amit mindenképpen szeretnétek magatoknál tudni?
S.I: Személyek is lehetnek? Én mindenképpen a családomat, a gyerekeimet, a férjemet.
O.M: Laptop, mobilinternet,  mert így mindent meg tudnék könnyen  rendelni.

Hisztek e sorsszerűségben?
S.I: Igen, mindenképpen, sokszor visszaigazol.
O.M: Maximálisan, én is úgy gondolom, az emberi utaknak mindig értelme van.

Van-e szerencseszámotok, ha igen, melyik az?
S.I: 3
O.M: 11.

Okostelefon vagy” buta”?
S.I: Most okos van, de sajnos nem tudom kihasználni minden funkcióját:
O.M: Nekem mind a kettő van, de én sem tudok mindent használni rajta.

Férfiben magas, alacsony, szőke vagy barna?
S.I: Magas, lehet kicsit mackós. Tőlem semmiképp ne legyen alacsonyabb.
O.M: Elsősorban nem külső alapján ítélek, várom a kezdeményezést és a szimpátia dönti el a dolgot, de én sem szeretem, ha a férfi nálam alacsonyabb.

Sátor vagy kőház?
S.I: Kőház.
O.M: Egyértelműen kőház.

Van-e valamilyen babonás szokásotok? Ha igen, akkor mi?
S.I: Szeretem hangosan kimondani a dolgokat önmagam megerősítésére.
O.M: Nincs.

Magdika, Ildikó! Köszönöm a beszélgetést, további sokszínű, boldogságban, egészségben gazdag életet kívánok nektek, s gondozzátok továbbra is a barátságotokat!
Mi is köszönjük az interjút!
 

Módis Tamás
blogszerkesztő

Kapcsolódó képgaléria