Epilógus

2018. június 29. Megosztás Facebook-on Epilógus

Június utolsó hetében a tavalyi évhez hasonlóan ismét Bujdosó Tibor igazgató urat kértem egy kis évértékelésre, aki örömmel vette felkérésemet. Szívesen értékelte a mögöttünk hagyott iskolai évet, s lelkesen tájékoztatott a jövő kihívásairól, megoldandó feladatairól is. Kérem fogadják szeretettel a 2017-2018-as tanév utolsó interjúját! Köszönöm egész éves megtisztelő figyelmüket!

 

Igazán szép látványt nyújtott a tanévzáró ünnepségen iskolánk aulája. Több mint
száz gyerek vehette át Öntől az év során szerzett megérdemelt, kitűnő bizonyítványát
és egyéb elismeréseket. Mit érez ilyenkor egy vezető, amikor azzal szembesül, hogy
az általa irányított intézményben ennyi kiemelkedő tudású, szorgalmas gyerek tanul?
Hogyan lehetne ezt szavakba önteni?

Valóban nem könnyű megfogalmazni ilyenkor érzéseinket, benyomásainkat. Talán, ha
két szóba próbálnám sűríteni, büszkeség és felelősség. Nagyon nagy büszkeség volt
látni ezt a sok, kedves diákot, akik láthatóan maguk is nagyon nagy megtiszteltetésnek
élték meg megkülönböztetett figyelmünket. A tanév közben rengeteg megoldandó
feladattal, problémával szembesül egy vezető, igazán akkor találkozom a diákokkal,
amikor valamilyen fegyelmi problémát követnek el. Jó azért rádöbbenni, hogy nem a
probléma, baj van a túlsúlyban, nagyon sok szorgalmas, tisztelettudó, jó magatartású
diák jár iskolánkba. Fontos ezt tudatosítani nap mint nap, hogy semmiképp se érezzük
eredménytelennek munkánkat. Ha általánosan minősítjük az intézményünket a
problémák alapján, lemondóan gondolkozunk tevékenységünk értelméről, hasznáról.
Nagyot hibázunk, hiszen lemondunk arról is, hogy erőfeszítéseket tegyünk azokért, akik
hálásak ezért. Egyébként olyan tanulóknál, akiknél nem ilyen látványosak az
eredmények, nem jelenti azt, hogy nincs hatása munkánknak, egy elvetett magnál sem
látjuk azonnal az eredményeket.
A felelősséget pedig azért említettem, mert nagy feladatunk, hogy minden feltételt meg
tudjunk ahhoz adni, hogy tehetséges diákjaink teljes mértékben kibontakozhassanak,
a lehető legtöbbet meg tudjunk adni számukra nyolc éven keresztül. Közben azon
gondolkoztam, nagyon nagy feladatunk, hogy ezek a mosolygós alsósok ne veszítsék
el motiváltságukat, ezt a jó teljesítményt az előttük álló években is tudják megtartani.
Annak is nagyon örültem, hogy a vártnál sokkal nagyobb érdeklődést mutattak a
szülők, jelenlétükkel is kifejezték az esemény jelentőségét.

Évzáró ünnepség

Ön szerint mi az üzenete egy ilyen eseménynek, gesztusnak a gyengébb
képességű, kevésbé motivált gyerekek számára?

Remélem az, hogy ők is szeretnének majd legközelebb a kitüntetettek között állni. A
mostani résztvevők sem csupán kivételes tanulási képességük miatt kaptak
elismerést, egyéb kiváló teljesítményeket is értékeltük, akár közösségi munka, sport
területen elért eredményeket is díjaztunk. Az idén elindított osztályverseny mintájára,
ahol több szempont alapján hirdettünk versenyt, nemcsak a legjobb teljesítményt
nyújtó osztályok, hanem az önmagukhoz viszonyítva legnagyobb javulást elérő
közösségek is nyerhettek, szerettünk volna ilyen módon akár gyengébb képességű
tanulókat is jutalmazni. De szeretnénk minden diákunkat segíteni, hogy találják meg
azt a területet, amiben sikeresek lehetnek. Így végül is nem egy zárt közösségnek
rendeztünk ünnepséget, bárki számára adott, hogy szorgalmával eredményeket érjen
el.
Az ünnepség kapcsán tudom, hogy felmerülhet a díjazottokkal való kivételezés, ami
hátrányosan érinti a többi tanulót. Én viszont azt gondolom, hogy értékeket,
teljesítményeket el kell ismerni, fontos a méltánylás, elismerés. Ezt egészségesen kell
kezeljük. Az életben azzal szembesülünk, hogy vannak nálunk sikeresebb,
tehetségesebb emberek, ha ők elismerést kapnak, nem szabad, hogy frusztráljon
bennünket, meg kell tanulnunk méltányolni, elismerni a teljesítményeinket, értékeiket,
hiszen ez a garanciája annak, hogy a saját képességeinkhez, tudásunkhoz mérten
sikereket érjünk el.
Így semmiképp sem tartom elfogadhatónak, hogy azért nem ismerjük el a kiváló
teljesítményeket, hogy másokat ne bántsunk meg. Fontosnak tartom minden szinten az
esélyegyenlőséget, ezért is teszünk rengeteg erőfeszítést a hátrányokkal,
nehézségekkel rendelkező vagy gyengébb képességű diákunk felzárkoztatására. De
az esélyegyenlősség azt is jelenti, hogy ez a tevékenység ne érintse hátrányosan a
tehetséges, jobb háttérrel és képességgel rendelkező diákjainkat. Intézményünk
munkájában fontos helye kell hogy legyen a tehetséges tanulók oktatásának, hogy
ugyanolyan képzést kaphassanak, mint egyéb, akár „elitnek” tartott iskolákban is.

Igazgató Úr! Önnek nagy szenvedélye a terepfutás. Immár második éve, hogy vezeti
Hajdúsámson központi általános iskoláját. Nehezebb a terep annál, amire számított,
vagy göröngyök nélküli sík felületen halad a cél felé?

A terepfutás attól szép, hogy változatos a terep, nem úgy mint egy utcai futóverseny,
ahol csak könnyen futható aszfaltos utak vannak. Nem mondom, hogy úgy érzem,
hogy könnyen kocogunk a kellemes lejtőn. Vannak emelkedők, nehezen futható
hegyek, kihívások, megoldandó feladatok, de szerintem semmivel sincs nehezebb
helyzetünk, mint más iskolákban. Egy futóversenyen úgy vagyunk, hogy ha
elrajtoltunk, nincs más feladatunk, mint megoldani azt a helyzetet, amiben vagyunk,
még ha nehéz is. Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen nagyszerű „terepen”
vagyok, ráadásul nem is egyedül, nagyszerű kollégák vesznek körül. Velük együtt
azért nem is olyan nehéz.


Szokott álmodozni vagy inkább realista típus?

Igen, úgy érzem reménységgel tudjuk tenni, amit teszünk. Felállítunk terveket, célokat,
olykor talán álomnak tűnnek, nem is látjuk teljesen a megoldást, de mégis reménységgel
belekapaszkodunk. Természetesen mindeközben, helyesen kell értelmezzük
körülményeinket, lehetőségeinket, hogy álmainkból reális célok és megoldások
bontakozzanak ki.


Mivel lenne elégedett mondjuk 3 év múlva? Milyennek szeretné látni az intézményt,
az itt zajló munkát, ha mondjuk 5 év igazgatóság után visszatekint? Mivel lenne
elégedett?

Talán legfontosabb, hogy három év múlva is jól érezzék magukat iskolánkban diákjaink
és kollégáink egyaránt. Emellett bízom benne, hogy mostani célkitűzéseink közül már
sok megvalósul, még jobb lesz az iskolai fegyelem, még jobb lesz a tanulmányi
eredményünk, környezetünk is elismerően szól pedagógusaink munkájáról.
Szeretném, ha nyugodt szívvel elmondhatnám, hogy amit vezetői programomban
megígértem, azt sikerült megvalósítani. Egy olyan iskolát képzelek el, ahol modern
körülmények között tanulnak a diákok, az új kihívásokhoz alkalmazkodó
módszerekkel, amit ők maguk is szívesen fogadnak. Az iskolák felé tornyosuló egyre
nagyobb kihívások ellenére is biztos vagyok, hogy tudunk fejlődni előre.
Közösségünkben megvan az ehhez szükséges képesség és erő. Szeretném, ha
egyre tartalmasabb, színesebb iskolai élet folyna itt, sok-sok programmal, szakkörrel,
rendezvénnyel, amelyeken szívesen vesznek részt a tanulók. Bízom benne, hogy
akkor már a gimnáziumi és szakképzés is sikeresen zajlik majd.

Van-e konkrét Bujdosó-terv? Ha igen, hogyan tudná röviden szavakba önteni?

Van, amiben semmi titok sincs, teljesen nyílttá tettem vezetői programomban.
Tulajdonképpen a tervem az, hogy lehetőségeimhez, képességeimhez mérten a
legjobb feltételeket biztosítsam az intézmény működéséhez. Értékeljük mindig
helyesen, reálisan helyzetünket, és találjuk meg a legoptimálisabb megoldásokat.
Fontosnak tartom, hogy kiszámítható, határozott irányvonalat tudjak mutatni kollégáim
számára, de, hogy ez sose legyen elrugaszkodott, irreális, szeretem, sőt
elkerülhetetlennek tartom, hogy döntéseimet közösen hozzam meg vezetőtársaimmal.
Célom az, hogy terveim teljes mértékben legyenek összhangban az intézménnyel,
illetve az abban tanulók és dolgozók érdekeivel, azok legjavát szolgálják.
Természetesen nem mindenki és nem azonnal tud azonosulni elképzeléseinkkel.
Feladatomnak tartom mások tiszta érdekek, motívumok mentén való meggyőzését,
hogy világosan lássák a döntéseink hátterét, körülményeit, hogy helyesen
értelmezhessék azokat. Alapvetőnek tartom a szabadságot, amit a döntésekben is
tiszteletben kell tartani. Intézményünk szakmai munkájában is akkor tud valaki
leghatékonyabban részt venni, ha szabadon dönt az intézmény szűkebb és bővebb
vezetése által átgondolt, helyesnek vélt, jól megvizsgált célkitűzések mellett.
Különösen így van ez új programok, módszerek. bevezetése esetén, nyilván
megjelenik a kollektív felelősség kérdése is, feltételezzük az alapvető nyitottságot a
kollégák részéről az intézmény érdekében. Természetesen egy ekkora intézménynél
vannak olyan döntések, amelyeket kötelező érvényűként meg kell hozni.
Összességében a tervem az, hogy megpróbálom nyitottan figyelni, értelmezni
iskolánkat és annak környezetét, és keresni, kutatni melyik irány a legjobb számunkra.
Ez alapján készítünk rövid és hosszú távú terveket. Kollégáim megszokhatták, hogy
nagyon határozottan beszélek céljainkról, nagyon sokszor fogalmazom meg azokat.
De nagyon gyakran elemezzük elvégzett feladatainkat, számba vesszük azok
megvalósulását, a tapasztalatokat beépítjük az újabb tervezési folyamatokba, így
remélem mindenki előtt nyilvánvaló, hogy nem ötletszerűen, véletlenszerűen, hanem
nagyon tudatosan tervezzük, szervezzük munkánkat.


Rengeteg energiát fordítanak arra, hogy az itt tanuló gyerekek, s az itt dolgozó
pedagógusok igazán komfortos környezetben tanulhassanak, dolgozzanak.
Nyugodtan nevezhetjük iskolánkat esztétikus, minden igényt kielégítő, 21.századi
oktatási intézménynek. Ebben az évben milyen fejlesztések, újítások valósultak meg
iskolánkban?

Örülök, hogy ilyen szép lett az iskolánk. Jól esik ezt hallani idelátogató vendégeinktől,
nagyon büszkék vagyunk hallani a méltató szavakat. Remélem diákjaink is jól érzik
magukat itt, hiszen beruházásaink leginkább őket és pedagógusainkat szolgálják.
Néhány példa a legutóbbi munkálatokról: a tanévet megelőzően jelentős változások
történtek az iskola folyosóján, ezek közül leglátványosabb a modern dekoráció. Egyes
tantermek teljes felújítása mellett a tanári helyiségekben is több átalakítást végeztünk
pedagógusaink kényelme érdekében. Elkészült a játékszobánk, gyakorlati oktatásra
tettük alkalmassá egyik termünket. Jelentős fejlesztés történt az iskola informatikai
hálózatában, számos informatikai, hang -és vizuáltechnikai eszközt is vásároltunk. Év
közben padokat helyeztünk el a folyosón, kicseréltünk sok öltözőszekrényt.

Egy, a számos remekül felszerelt terem közül

Sokszor hangoztatta, hogy a fejlődés töretlen kell, hogy legyen. Milyen újítások
várhatóak a 2018-2019-es tanévben?

Leglátványosabb változások újra a folyosókon és a tantermekben lesznek majd,
hiszen folytatjuk ezek korszerűsítését. Látva az igényeket szeretnénk nagyon sok
ülőalkalmatosságot elhelyezni, hogy kulturáltan tartózkodhassanak a diákok a
szünetekben a tantermek előtt. Folytatódnak a dekorációs munkák is, új köntösbe
öltöztetjük az első emeleti étkezőt. Remélem a diákok örömmel veszik majd birtokba
az olvasósarkokat, és szívesen tartózkodnak majd a megújult büfében is.
A szakmai munkában is szeretnénk tovább fejlődni, különösen fontosnak tartjuk
diákjaink érdeklődésének felkeltését, olyan módszereket szeretnénk alkalmazni,
amelyek jól igazodnak tanulóink képességeihez, igényeihez.

Iskolánk a megye egyik legnagyobb lélekszámú általános iskolája. Milyen
tulajdonságok birtokában kell lennie annak, hogy valaki egy ekkora intézményt
igazgasson?

Szerintem legfontosabb a feladatmegosztás, nagyszerű bizalmi viszony kialakítása a
vezetőtársakkal, hogy közösen hordozhassuk a terheket. Fontosnak tartom emellett a
rendszerszemléletet, a hatékony struktúra kialakítását. Emellett nem mellékes a nagy
munkabírás, a terhelhetőség.


Volt olyan nap az elmúlt tanévben, amikor nyugodt szívvel kijelenthette:
unatkozom?

Nem emlékszem ilyenre. Azért annak ellenére, hogy nem könnyű feladat az
intézményvezetés, rengeteg kellemes élmény, öröm is kapcsolódik
mindennapjainkhoz.


Jó volt hallani az évzárón, ahogy percekig sorolta tanulóink kiemelkedő
versenyeredményeit. Ez egyfajta visszaigazolás az Ön részére a színvonalas szakmai
munkára is egyúttal?

Természetesen ez csak egy része szakmai munkánk eredményességének, de
fontosnak és nagy örömnek tartom, hogy kollégáim áldozatos munkájának ilyen szép
gyümölcsei lettek. Ezek a szép eredmények is igazolják, hogy mennyire
versenyképesek diákjaink más iskolák diákjaival összehasonlítva. Év elején
szorgalmaztuk diákjaink versenyeken való részvételét, és valóban
nagyon sok helyre eljutottak, s nem csak ott voltak, de nagyon szép eredményeket is
értek el. Emellett sok egyéb területen is érzékeljük szakmai munkánk hatékonyságát,
eredményeit. Különösen örülünk annak is, hogy több országos mérés is bizonyította
diákjaink felkészültségét.


Azért nálunk sem minden fenékig tejfel. Néhány tanuló még mindig bojkottálja a
házirend betartását, szükségesnek tartja-e szigorúbb szankciók bevezetését velük
szemben?

Szerintem kellően átgondolt a házirendünk, jelenlegi formájában megfelelően
meghatározza az elvárható iskolai viselkedés kereteit. Ez nagyon fontos volt, hogy
mindenki világosan tisztában legyen a feléjük támasztott elvárásokkal. Ami most
leginkább feladatunk, hogy ne adjuk fel azt az elkezdett munkát, hogy megpróbáljuk
rávenni tanulóinkat a szabálykövető magatartásra, ami azért nem megy egyik napról
a másikra. Természetesen felelősségünk a szabályok betartatása, a fegyelmező
intézkedések következetes, szigorú alkalmazása, ebben vannak lehetőségeink,
amivel mindannyian élni kell közösségünk érdekében. Önmagában a szigorítás nem
jelent teljes megoldást.


Hogyan lehetne még szigorúbban fellépni a közösséget bomlasztó, a házirendet
betartani nem hajlandó gyerekek ellen?

Ahogy említettem az egységesség, következetesség a kulcs ebben. Nem
feledkezhetünk el viszont arról sem, hogy fontos értelmezni is bizonyos esetekben a
tanulók viselkedését, adott esetben fegyelmezetlenségét. Lehetőségeink szerint olyan
segítséget kell adni a diákoknak, amivel a negatív viselkedésüket képessé válnak
megváltoztatni. Pedagógia munkánkban elkerülhetetlen olyan irányba elmozdulnunk,
amivel felkeltjük tanulóink érdeklődését, rávesszük őket az együttműködésre. Nem
véletlenül foglalkozunk jelenleg új programok, módszerek bevezetésével,
tanulmányozásával. Emellett én nagyon fontosnak tartom a pozitív értékek
elismerését, fegyelmezett diákjaink példaként való állítását. Minél inkább középpontba
állítjuk a pozitív példákat, minél többet beszélünk róla, bízom benne, hogy annál
jobban válik ez általánossá, és ezzel együtt szorul vissza a negatív viselkedés.


Mit tekint a következő tanév legnagyobb kihívásának, megoldandó feladatának?

Ha röviden szeretném megfogalmazni, hogy meg tudjuk tartani azt a lendületet, amivel
hozzákezdtünk célkitűzéseink megvalósításához. De konkretizálva egy-két dolgot,
nagy erőfeszítéseket szeretnénk tenni a lemorzsolódás csökkentésére, a tanulmányi
átlagok javítására, illetve nagyobb figyelmet szeretnénk fordítani a jó képességű,
együttműködő diákjainkra. Szeretnénk megtalálni annak módját, hogy ne legyen
semmilyen tényező, ami a velük való foglalkozást akadályozná.


Vannak-e jelenleg olyan pályázati lehetőségek elbírálás alatt, amelyek a
közeljövőben sok örömet okoznak az itt tanulóknak, dolgozóknak? Ha igen, mik ezek?

A napokban kaptuk a jó hírt, hogy két ötnapos utat is nyertünk a Határtalanul
pályázaton, így két csoportunk is öt napos utazáson vehet részt Erdély legszebb
tájain.
Nyertünk egy pályázatot jelentős informatikai fejlesztésre is, eszközbeszerzések mellett, egy
informatikai tanterem kialakítása is megvalósul majd ebből.


A tanév folyamán iskolánkban szebbnél szebb megemlékezéseket láthattunk a
különböző ünnepnapokon. Önre melyik tette ezek közül a legnagyobb hatást? Melyik
az az ünnep, amely Önnek kiemelkedik a többi közül, s miért?

Nagyon nehéz különbséget tenni, hiszen valóban minden egyes ünnepség,
rendezvény nagy élmény volt újra. Hangulata, jelentősége miatt azért a karácsonyt
emelném ki.
Különösen mindig jó látni amikor sok gyerek szerepel a műsorokban. Szeretném
kiemelni a kicsinyek kórusát, nagyszerű színfoltjai voltak a műsorainknak.


Karácsonyi ünnepség

Nyugodtan mondhatom, hogy ilyen színes programkavalkáddal, ami itt megvalósul
minden tanévben, egyik- másik iskola sem büszkélkedhet. Emeljünk ki egyet-kettőt,
ami Ön szerint kuriózumnak számít intézményünkben.

Kiemelném a Rákóczi-hetet, amikor is rengeteg programot kínálunk diákjainknak. A
diákönkormányzati napunk, különösen a hagyományos gyaloglás miatt is nagyon
egyedi esemény. Vagy említhetem a honvédelmi akadályversenyünket is.


Vannak-e újabb tervek a közeljövőben ezen a téren?

Igen, több sporteseményt is szeretnénk rendezni, például jó lenne megvalósítani a
Rákóczi - futást, amikor is Rákóczi szülőhelyéről, Borsiból futnának a tanárok és diákok
váltóban iskolánkig. Szeretnénk kirándulásokat is szervezni lakókörnyezetünk
felfedezésére, hiszen nagyon szép helyek vannak városunk környezetében. Sokkal
több vetélkedőt, versenyt is szeretnénk majd lebonyolítani a jövőben.


Az egyik legnagyobb cél a tanévben az iskolabusz megvásárlása volt. Ez a jármű
jelentősen megkönnyíti majd a gyerekek utaztatását, versenyekre szállítását. Bízott az
elejétől fogva abban, hogy ez a cél még idén megvalósulhat? Mi az üzenete Ön szerint
ennek a remek lehetőségnek?

Igen, teljesen meg voltam győződve, hogy sikerülnie kell. Bíztam abban, hogy sokan
megértik, hogy olyan dolgot tudnak támogatni, amiből rengeteget profitálunk majd.
Nagyon örülök, hogy ilyen jól haladt minden, és hogy ilyen hamar sikerült találni egy
minden tekintetben megfelelő buszt. A legfontosabb üzenet számomra, hogy jó
célokért képesek összefogni, és ez nagy támogatást ad munkánkhoz.

A szép iskolabusz és a köszöntő gyerekek

Az önkormányzat és az iskola együttműködése ebben az évben is remeknek
mondható volt. Ön hogyan jellemezné Hajdúsámsonban az intézmények kapcsolatát?

Mindent megteszünk a jó kapcsolatok ápolására, meggyőződésem, hogy egy
intézmény csak jó partneri viszonyokkal lehet eredményes. Közösek a céljaink, ezért
örülök, hogy konstruktívnak mondható az intézményekkel való kapcsolatunk.


Miért ajánlja minden kedves szülőnek azt, hogy a következő tanévben ebbe az
intézménybe írassa be a gyermekeit?

Véleményem szerint ez az intézmény alkalmas arra, hogy nyolc év alatt olyan tudást
szerezzenek, ami alkalmassá teszi őket későbbi céljaik megvalósítására, hiszen
törekszünk szakmai munkánk magas szintű végzésére. Emellett ebben az iskolában,
hagyományainkból is adódóan, nagyon tudatosan történik a klasszikus értékek
felvállalása, közvetítése, hiszen ez rendkívül fontos manapság. Ne felejtkezzünk el a
már említett színes iskolai életről sem.


Milyen irányultságú osztályok indulnak iskolánkban a 2018-19-es tanévben?

Négy irányultsággal indul elsős osztályunk, az „egészségőr” az egészség- és
környezettudatos életmódról, a „barátunk a természet” a természet felfedezéséről szól.
Lesz informatika-robotika, a negyedik osztály pedig a méltán híres hejőkeresztúri
modellt alkalmazza majd.


Nagyon szépen halad egy másik nagy terv, a gimnázium megépülése is. Reális az
elképzelés, miszerint a 2019-2020-as tanévben már gimnázium is működhet
Hajdúsámsonban?

Igen reális, hiszen már most elindítottuk az ehhez szükséges engedélyeztetési
folyamatokat. Elkezdődött az építkezés is, három ütemben valósul meg a tizenkét
tantermes intézmény felépítése. Terveink szerint az első évben még a jelenlegi
intézmény ad helyet a középfokú oktatásnak, az új épületbe 2020-ban költözünk.


Lehet-e előzetesen tudni valamit arról, hogy milyen tagozatok indulnak majd a
középfokú oktatási intézményben?

Lesz általános gimnáziumi osztály, és lesz szakképzés is különféle formákban.
Egyrészt olyan szakokat tervezünk, amelyeket évek óta szívesen választanak végzős
diákjaink. Másrészt figyelembe szeretnénk venni a munkaerőpiaci igényeket, sőt
együttműködéseket is kötünk a közelben található, sok munkaerőt igénylő cégekkel.


Van-e valami miatt hiányérzet Önben a mögöttünk hagyott tanévben? Ha igen, mi
az?

igazi hiányérzet nincs. Természetesen nem tudtunk mindent teljes mértékben
megvalósítani, úgy ahogy terveztük, de összességében úgy érzem körülményeinkhez,
lehetőségeinkhez képest mindent megtettünk, hogy sikeres évet zárjunk.


Igazgató úr hogyan piheni ki a mögöttünk hagyott tanév fáradalmait?

Szeretnék sokat sportolni, kirándulni. Családommal először néhány napot a Mátrában
töltünk, majd pedig augusztusban, az általunk nagyon kedvelt helyre, a Magas-Tátrába
utazunk.


Figyelemmel kíséri a labdarúgó -világbajnokság eseményeit? Ha igen, kinek
szurkol, miért?

Igen, bár alapvetően nem tartom magam nagy focirajongónak, de a világbajnokság
mégiscsak különleges esemény. Természetesen a braziloknak szurkolok.


Köztudottan mélyen hívő, vallásos ember. Vezetőként miben hisz leginkább?

Hiszek abban, hogy ha azt tesszük, amit feladatunk az életünkben, ahhoz megkapjuk
azt a képességet, és azt az erőt, amivel sikeresek lehetünk, ha mindezt kellő alázattal,
tisztességgel végezzük.


Voltak-e már nehezebb pillanatok, amikor úgy érezte, hogy elég volt? Ha igen mi
okozta, mi segítette az átlendülésben?

Nehezebb pillanatok akadnak, de nem vagyok az a feladós típus, igazán nem is
nagyon emlékszem olyan versenyre a több száz közül, amit nem fejeztem volna be,
pedig ott is akadtak azért holtpontok. A nehéz pillanatokban igazán az érdekel, hogy
találjam meg a megoldást. Nagyon sokat jelent, hogy nagyszerű kollégák vesznek
körük, akik nagyon sokat segítenek a döntésekben.


A vezetőként eltöltött két esztendőben melyik volt a könnyebb év, miért?

Nem nagyon tudnék különbséget tenni, mindkét évben voltak kihívások, váratlan
tennivalók, úgy látom manapság a könnyű évek kevésbé jellemzőek az iskolákra, nagy
terhek nehezednek az ott dolgozókra.

Szereti a kávét? Mióta igazgató, megnőtt a napi adagja?

Igen, bár csak azóta vagyok rendszeres kávéfogyasztó, amióta itt dolgozom, A
kollégáimmal való együtt kávézás élménye ugyanis magával ragadott. Az elmúlt két
évben nem fogyasztottam többet.


Gondolom a családja mindenben támogatja a hétköznapokban, az év minden
napján. Hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a rengeteg munka és az otthoni
tennivalók útvesztőjében?

Sokat segítenek a családtagok, az ő támogatásuk, helytállásuk nélkül azért nem lenne
egyszerű ilyen feladatot végezni. Vannak helyzetek, időszakok amikor az iskolai
dolgokon kívül nehéz másra időt szakítani, de azért igyekszem helytállni otthon, illetve
egyéb feladataimban is. Természetesen szükség van a kikapcsolódásra is, amit
leginkább a sport jelent számomra.


Szereti a kihívásokat? Mit tekint a legnagyobb kihívásnak ebben a munkakörben?

Igen, szeretem, hiszen ezek biztosítják, hogy megőrizzük képességünket a folyamatos
fejlődésre. Ha bátran szembe nézünk a kihívásokkal, megfelelő módon állunk hozzá,
nagyszerű teljesítményekre lehetünk képesek.
A legnagyobb kihívás talán, az intézmény nagyságából adódóan, a megfelelő
kapcsolattartás a kollégákkal. Döntéseinkhez nagyon igényeljük a pedagógusok
véleményét, szeretnénk minél több véleményt megismerni, beépíteni. Ezt követően
viszont fontosnak tartom megismertetni döntéseink hátterét, értelmezni azokat.
Törekszünk meggyőzni a kollégáinkat, hogy feladatainkban ne végrehajtónak érezzék
magukat, hanem kapcsolatunkat az együttműködés jellemezze, kölcsönös bizalom
alapján.


A sport területén köztudottan szereti feszegetni a határait. Van-e a nyárra tervben
esetleg valamilyen különös cél, különös táv, amellyel szeretne megbirkózni?

Nyáron talán egy rövidebb terepfutó versenyen szeretnék indulni, őszre viszont jó
lenne felkészülni egy félmaratonra.


Mit tart eddigi legnagyobb eredményének az elmúlt két évben, és mi az, amit
esetleg már másképp csinálna, ha visszagondol?

Legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy nagyon sokat megértették
elképzeléseimet, látják milyen irányt képviselek, és bízom benne, hogy szándékaimat,
motívumaimat is. Örülök, hogy jó munkakapcsolatokat sikerült kialakítani
kollégáimmal. Amit másként csinálnék? Jó lett volna, ha többet tudok személyesen
találkozni, beszélni minden kollégámmal. Az idén próbáltam ebben előre lépni, hiszen
minden pedagógus órájára sikerült eljutnom. Nyilván sok olyan helyzet volt, amikből
tanultam, mindig igyekeztem mérlegelni személyes felelősségemet ezekben, ha
szükség volt rá, kész voltam változni.


Könnyeden veszi az építő kritikát, egyszerűen képes építkezni belőle?

Igyekszem. Az építő kritika, amit szeretnék magam is nyújtani másoknak, felemeli az
embert, hiszen a jó szándékú közeledés mindig előre mozdít. Abban nem csupán egy
helyzetértelmezés van, tartalmazza, vagy segít megtalálni a megoldást is.


 Van-e valamilyen életfilozófiája, ami a mindennapokban végigkíséri életét?
Legfőbb életfilozófiám a Biblia által közvetített értékrend elfogadása, illetve ennek
megjelenítése a mindennapjainkban.


Mi volt eddig igazgatósága alatt a legmaradandóbb élménye, amire azt mondaná:
" Na, már csak ezért is megérte!"

Nagyon sokszor érzem ezt szerencsére, minden olyan pillanatban, amikor tudok
segíteni kollégáimnak, akár csak egy jó szóval és látom, hogy ez tényleg segítség volt,
az nagyon jó öröm. Vagy jó átélni, ha sikerül olyan dolgokat kitalálni, amit a gyerekek,
pedagógusok örömmel használnak. Egy jól sikerült műsor után is nagyszerű érzés látni
mosolygó diájainkat.

 

Októberben Debrecen-Nagyvárad váltófutás .Megcsináljuk?

Remélem. Nemrégiben kaptunk meghívást a versenyre, amelyre tíz fős váltóval
nevezhetünk. Tudom sokan rendszeresen futnak, így bízom benne, hogy sikerül
összeállítanunk a váltót. Óriási élmény lenne együtt futni kollégáimmal.


Mit üzenne a nemrég kitört nyári szünetre a kedves szülőknek, gyerekeknek,
iskolai dolgozóknak?

Kívánok mindenkinek nagyon jó pihenést, töltsék nagyon tartalmasan a nyarat, találja
meg mindenki azt ami leginkább kikapcsolja, felüdíti!

 

Köszönöm a beszélgetést, nagyon kellemes nyarat, jó feltöltődést és pihenést kívánok Önnek is iskolánk minden dolgozója nevében! Köszönjük az iskoláért végzett erőfeszítéseit! Jó pihenést, jó feltöltődést kívánok az elkövetkezendő nyári napokra!


A cikket írta:

Módis Tamás

magyar nyelv és irodalom, kommunikáció

Kapcsolódó képgaléria