Emlékek sodrásában

2020. május 02. Megosztás Facebook-on Emlékek sodrásában

Az életnek sokféle arca van. Mindenki maga dönti el, hogy hogyan éli meg, miképpen tölti meg tartalommal. Mindenki maga jelöli ki az utat, hogy milyen irányt szab az életének, hogy milyen ösvényt tapos végig magának. A legfontosabb azonban az, ha itt a számvetés ideje, amikor visszatekintünk egy mögöttünk hagyott életszakaszra, nyugodt lélekkel, tiszta lelkiismerettel tegyük.
Hiszen minden tettünknek, cselekedetünknek komoly súlya van. Nem mindegy, milyen lenyomatot hagyunk magunkból az utókornak.

Egy hónappal korábbi jegyzetemben kollégáim nevében búcsúztam egy olyan kollegánktól, akiről csak a legnagyobb tisztelet és szeretet hangján beszélhetünk. Pedagógiai munkásságát mindvégig az empátia, a szeretet, az odafigyelés, az őszinteség és a gyerekcentrikusság jellemezte.
Most, hogy nyugdíjba vonult, büszkén, tiszta lelkiismerettel tekinthet tükörbe.

Biztos lehet benne, hogy az az ember fog visszatekinteni rá, akit látni szeretne.
 Mindvégig a nyílegyenes utat járta, nem lehetett letéríteni a jó, az egyenes mezsgyéről.

Csak az elismerés hangján beszélhetünk róla.

Példaképpé vált az utókor számára.

Vaskos szellemi örökséget hagyva maga után.


Kedves Olvasóink!

A karanténos időszakban sem zárjuk be a Vendégszoba ajtaját. Ebben a hónapban Egriné Nagy Éva, nemrég nyugdíjba vonult kolleganőnk mesél nekünk a kezdetekről, pályafutásról, hitvallásról, a pálya szépségéről és a jövőbeli céljairól.
Tanulságos olvasmány, fogadják szeretettel a vele készült interjút!

Hogyan kezdődött, mikor tudatosult benned először, hogy a katedrát választod életed hivatásaként?
Szinte már általános iskolás korom óta erre a pályára készültem. Nálunk otthon mindig rengeteg gyerek fordult meg. Szerettem pesztrálkodni is és a korombeliekkel is megtaláltam a hangot.

Ez volt az egyetlen munkahelyed, esetleg dolgoztál korábban máshol is?
Ez a második munkahelyem. Pályakezdőként otthon, az 1.számú Általános Iskolában helyezkedtem el, Dévaványán. Itt dolgoztam 4 évig.

Hogyan kerültél a hajdúsámsoni iskolába?
F
érjhez mentem, s mivel a férjem nem tudott Dévaványán elhelyezkedni nekem kellett munkahelyet változtatnom.

Ha össze kellene hasonlítani a 36 évvel ezelőtti állapotokat tanítás terén a mostaniakkal, mi lenne a legfőbb különbség szerinted?
A gyerekek sokkal tisztelettudóbbak, fegyelmezettebbek voltak. A szülők is érdeklődőbbek voltak. A tudás érték volt.

Mi volt az a pedagógiai hitvallás, ami végig kísérte munkásságodat?
Nehéz tisztességesnek, őszintének, becsületesnek lenni, de megéri. Ahhoz, hogy nyugodt legyen a lelkiismeretem, ezek feltétlenül fontosak.

A gyerekek rajongva szerettek, különleges kisugárzásoddal hamar lekenyerezted őket. Mi a titok? Véleményed szerint milyen személyiségjegyekkel kell rendelkeznie egy pedagógusnak a 21. században?
Nyilván elsősorban a szakmai tudás a legfontosabb. Ha egy picit is elbizonytalanodsz, a gyerekek pillanat alatt észreveszik. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy én soha sem tévedtem. Tudni kell korrigálni, esetleg be is ismerni a tévedésünket. Természetesen a gyerekek szeretete legalább ilyen fontos. A 21. században egyre empatikusabbaknak kell lennünk. Értékelnünk kell azt, hogy tanítványaink a bizalmukba fogadnak, s a ránk bízott titkaikat meg kell őriznünk.

Milyen tárgyakat tanítottál az elmúlt évtizedekben?
Magyart, oroszt és németet.

Szaktanárként, osztályfőnökként, munkaközösség-vezetőként egyaránt kimagaslóan helyt álltál. Melyikben érezted igazán legjobban magad?
Azt hiszem, hogy osztályfőnökként.

 Ha ezt a szót hallod, Hajdúsámson: mi fog leginkább eszedbe jutni róla?
Ahogy a bevezetőben említettem, négy éves tapasztalat után kerültem ebbe az iskolába. Nagyon hálás vagyok azoknak a kollegáknak, akik itt akkor fogadtak engem. Rengeteget dolgoztunk, de mindig számíthattunk egymásra. Ebben az iskolában sok jó embert ismerhettem meg. Mindig tisztelettel fordultam iskolánk minden dolgozójához, s ezt a tiszteletet kaptam tőlük is.
Mire tanított meg téged leginkább az itt eltöltött 36 esztendő?
Amit a hitvallásomban is megfogalmaztam: cselekedj mindig úgy, hogy ne kelljen szégyenkezned a tetteid miatt.

Sosem volt olyan pillanat pályafutásod alatt, amikor azt mondtad: mi a   fenét keresek én a szakmában?

Ilyen nem volt.

Mindig pedagógus szerettél volna lenni? Sosem kacérkodtál más szakma elsajátításával?

Ez a hivatásom.

36 év: Iszonyat gyorsan elrepült. Milyen érzések kavarogtak benned az      utolsó napon, mikor dolgoztál, és milyen most egy hónap távlatából a visszatekintés?

A koronavírus teljesen keresztbe húzta a számításaimat. Szerettem volna tisztességesen elköszönni, de ez az iskola bezárása miatt nem sikerült. Úgy gondolom, hogy ez pótolható. Most az a legfontosabb, hogy mindenki egészséges legyen. Egyébként köszönöm szépen, jól vagyok. Nem unatkoztam még egy percet sem.

Mi volt a legnagyobb élményed pedagógiai pályafutásod során?
Rengeteg ilyen volt. Nagyon sok rajzot, verset kaptam a gyerekektől, amiket még most is őrzök. Örülök annak, amikor a régi tanítványok megismernek az utcán. Talán az is siker, amikor az úgynevezett problémás gyerekek felnőttként köszönetet mondanak azért, hogy „értük haragudtam, nem ellenük”.

Mit tekintesz a legnagyobb szakmai sikerednek?
Azt, hogy a tanítványaim becsületes felnőttként megállják a helyüket.

Van-e valamiféle hiányérzeted bármivel kapcsolatban, ha visszatekintesz?
Nincs.

Csinálnál-e valamit másképp, ha újrakezdhetnéd munkásságodat?
Nem.

Mit tanácsolnál az ifjabb generáció tagjainak, akik a közeljövőben szeretnék ezt a hivatást választani, mire figyeljenek oda?
A szakmai felkészültség mellett sok-sok türelmet igényel ez a pálya. A gyerekek szeretete nélkül nem lehet ezt a pályát választani.

Mire vagy legbüszkébb pedagógiai pályafutásodból?
A pozitív visszajelzésekre. Pl. a közelmúltban találkoztam egy apukával az utcán, aki megköszönte, hogy kb.10 évvel ezelőtt jó irányba tereltem gyermekét. Természetesen büszke vagyok a jó tanulókra, akik megállják a helyüket.
2008-ban az iskolavezetés és a felsős tantestület az Év pedagógusának választott. Ez nagyon jó érzéssel tölt el.

Most már bevallhatod: volt kifejezetten kedvenc tanítványod, aki akaratlanul is, de a kelleténél jobban a szívedbe zártál?
Igen, voltak ilyen tanítványaim, de nem szeretném megnevezni őket. Nagyon sok tanítványom fogadott a bizalmába. Egyébként szinte mindenkit lehet szeretni valamiért.

Egy percet sem bizonytalanodtál el, amikor közelgett az utolsó nap? Nem volt benned az, hogy még csinálni szeretném?
Mindig is szerettem tanítani, de mára egy kicsit elfáradtam. Már nem vagyok olyan türelmes. Átadom a helyet a fiataloknak. Nem vagyok pótolhatatlan.

Milyen viszonyt ápoltál a kollégáiddal, munkatársaiddal?
Úgy érzem, hogy jó kapcsolatban voltunk egymással. Ha véletlenül valakit megbántottam volna, elnézést kérek tőle. Nem volt szándékos.

Mit tudsz a puttonyba tenni, hogy érzed, mit viszel magaddal tanulságként a nyugdíjas éveidre?
Imádom a családomat. Sajnos ők sokszor háttérbe szorultak a munka miatt /itt elsősorban a fiamra és a lányomra gondolok. A gyerekeim azzal vigasztalnak, hogy ők ezt egyáltalán nem ilyen tragikusan élték meg. Én azonban úgy érzem, hogy velük is többet kellett volna törődnöm. Bár az is igaz, hogy valamit mégis jól csináltunk a férjemmel, mert mindkét gyermekünkből intelligens, jó szakember lett. Magánemberként is megállják a helyüket.

Mik a legfontosabb terveid az előtted álló, még remélhetőleg nagyon hosszú időszakra?
Szeretnék minél több időt a családommal tölteni.


                               imádott unokájával

Nagyon szép családod, unokád van, jól gondolom, hogy ezután még inkább ők lesznek a középpontban?
Valóban. Élvezem a nagymama szerepet. Szeretem a közös családi összejöveteleket. Szívesen sütök, főzök, várom őket haza.

  
                                                          legnagyobb büszkeségei: férje, gyermekei párjukkal és unokája

Mi áll legelső helyen jelenleg a bakancslistádon?
Elégedett vagyok a sorsommal. Soha nem vágytam babérokra. Nincs kifejezetten a szó szoros értelmében vett bakancslistám.

Mit gondolsz, milyen irányba halad az oktatás szerte a világban?
A digitális technika fejlődésével sok minden megváltozott. Ez nagyon sok hasznos tevékenységet hozott az oktatásba. Sajnos azonban sok számomra fontos dolog háttérbe szorult. Pl. az olvasás, a szép kézírás, a szabatos fogalmazás. A helyesírás fejlesztéséről nem is beszélve.

Ha kívánhatnál egyet magadnak és az utódaidnak, mi lenne az a két dolog?
Mindenkinek jó egészséget kívánnék. Pedagógus kollégáimnak pedig több elismerést. Szerintem még mindig kevés ember látja, hogy milyen fontos ez a hivatás.

Ugye gyakran láthatunk még a jövőben a köreinkben?
Úgy gondolom, hogy igen.


Köszönöm a beszélgetést, jó egészséget, élményekkel teli, boldog nyugdíjas éveket kívánok neked szeretettel!


A cikket írta:

Módis Tamás

magyar nyelv és irodalom, kommunikáció