Az igazság mecénása

2019. május 03. Megosztás Facebook-on Az igazság mecénása

Kezdjük egy kis barkochbával.

Humor. Egyenesség. Sportszeretet. Következetesség. Tisztelet. Becsület. Határozottság. Közvetlenség.

Ki lehet ő?

Hát persze, hogy a Kórász Sanyi.

Elnézést.
                                             
A kórászsanyi.

Nyugodjanak meg a kedves olvasók, nem felejtettem el helyesen írni, tisztában vagyok a nagy-és kisbetűk használatának a jelentőségével.

Sőt.

Magyartanárként igyekszem nagy hangsúlyt fektetni arra, hogy tanítványaimat a választékos, igényes kommunikáció és írás szeretetére neveljem.

Eme esetben teljesen másról van szó. Nem arról, hogy Sanyi barátom árulást követett volna el, mint Nemecsek Ernő a Pál utcai fiúkban, s ezért írtam csupa kisbetűvel a nevét a Suliblog felületére.

Ahogyan a kis Nemecsek, úgy ő sem követett el semmiféle vétséget.

A kisbetűs írásmód azért van, mert jólesett így leírni: úgy, amilyen ő maga: lazán, csípőből.

Ha valaki ránéz a névre az Óperenciás-tengeren innen, Hajdúsámsonon túl, kapásból tudja, kiről van szó.

Hogy csak egy emberre gondolhatok.

A kórászsanyira.

Igazi karakter, utánozhatatlan figura.

Egyéniség.  A legnemesebb fajtából. Két éve került intézményünkbe, s közvetlen stílusával, humorával, következetességével hamar belopta magát mindenki szívébe.

Egyszerű és nagyszerű.

Óriási jelenség. Következetes, az az ember, aki még tudja mi a tisztelet, a becsület, az emberség. Nem mellékesen élen jár abban, hogy ezt viszont megköveteli tanítványaitól is. Ő még abban a korban nőtt fel, amikor ezen tulajdonságok fontosnak számítottak.

Sokszor érzi azt, hogy fejjel megy a falnak, de egy percig sem csügged. Határozottan hisz elveiben, értékrendjében, nem hagyja letéríteni magát az útról. Ötven fölött is szívesen képzi magát. Eszméletlenül jó humora van, ezen tulajdonsága is segít neki abban, hogy könnyebben lépjen túl a nehezebb helyzeteken.
Fiatalos, lendületes gondolkodásmód jellemzi. Sportos, kitartó, az egészséges életmód híve. Testnevelés órákon is a mozgás, a sport szeretetét sulykolja kitartóan tanítványaiba.

Szerető férj, imádja a családját. Tűzbe tenné a kezét értük.


Barátként sem utolsó. Önzetlen, segítőkész, bármit megtenne azokért, akikkel erősen bizalmas kapcsolatot alakított ki.
Nincsenek nagy elvárásai, minden apróságnak felhőtlenül tud örülni. Nem vágyik nagy dolgokra, ebből is látszik, hogy egy végtelenül szerethető, tisztességtudó ember.

Minden helyzetben vállalja igazát, megingathatatlanul kitart értékrendje, hitvallása mellett. És utálja, ha hülyének nézik.

Ez is adja a bukéját. Egyenes, humoros és rendkívül gerinces.
A régi kor terméke. Klónozni kellene a hozzá hasonlót, s nem csak a tanári pályára.

A nagybetűs élet minden területére.

Kedves Olvasóink!

Vendégszoba rovatunk vendége ezúttal nem más, mint Kórász Sándor testnevelőtanár, iskolánk megbecsült pedagógusa. Április végén vele készítettem egy tartalmas interjút, melyben a rá jellemző rugalmas, laza, közvetlen stílusban beszélt mindarról, ami az életében igazán fontos. Sportról, munkáról, családról és még számos érdekes dologról. Fogadják szeretettel!

Jó emberismerőként, ami elsőként szimpatikus volt benned az a humor, lazaság, közvetlenség, nyitottság. Ahogyan a gyerekek és a kollegák felé fordultál. Mindig ilyen vagy az élet minden területén?
- Azt gondolom, ilyen vagyok, ilyen az alaptermészetem, de őszinte leszek: tudok komoly is lenni. Sőt azt gondolom, több olyan helyzet van, amikor inkább túlspirázom a helyzetet, ahelyett hogy könnyedén átlépnék rajta.

Miért fontos megőrizni ebben a felgyorsult világban a derűt és az optimizmust vélemenyed szerint?
- Nem tudom, hogy derűs vagyok-e vagy optimista, inkább azt mondanám ilyen vagyok, próbálom a dolgokat, ha lehet valamilyen tréfás dologgal társítani. Azt gondolom, ha tudunk valamin mosolyogni, nevetni, akkor könnyebb a hétköznapok terheit is elviselni.

50 éves korban léptél a pedagógus pályára. Előtte milyen területeken dolgoztál?
- Érdekes a helyzet, ugyanis a 90-es évek elejétől a kétezres évek közepéig a Magyar Honvédség kötelékében dolgoztam közalkalmazottként. A munkaidőbeosztásom lehetővé tette, hogy mellette több NB II-es és NB III -as csapatban futballozzak, azután a Debreceni Törvényszék alkalmazottja voltam szintén vagy 10 évig, innen volt egy másfél éves görbe az életemben egy ausztriai munkavállalás és 2017 szeptemberétől tanítok az intézményben.

Mik a legszembetűnőbb különbségek a területek között, melyik igényel több energiát?
-  A három munkahelyem közül a tanítás a legstrapásabb. Nem gondoltam volna, hogy ennyi energiát emészt fel a tanulókkal való foglalkozás, egy-egy óra megtartása.

Ha oktatási miniszter lennél, milyen változtatást eszközölnél legsürgősebben?
- Ó, ez egy nagyon szép kérdés, a legfontosabb feladatomnak tartanám a tanári pálya tekintélyének visszaállítását, megbecsültségének növelését mind erkölcsileg mind anyagilag. Nagyon fontosnak tartom a tanórai fegyelmet. Szerintem ez azért fontos, mert egy-két gyermek viselkedése felborítja a tanóra rendjét, ezáltal a többi húsz gyermek sem tud tanulni és képtelenség a tananyagot leadni. Ne lehessen bármit tenni vagy esetleg mondani büntetlenül, még akkor sem, ha ezt gyermek tette vagy esetleg a sértve érzett szülei. Kicsit fordítva ülünk a lovon, a jogokkal minden gyermek teljesen tisztában van, a kötelességekről  pedig teljesen elsikkadnak és nagyon nagy dolognak kell történni vagy nagyon sok rosszat kell tennie, hogy valamilyen szakciót kapjanak.
 Ezzel nem azt mondom, hogy vasszigornak kell lennie, de van egy határ, amit a gyermek semmilyen körülmények között nem léphet át. Ebben nagy felelőssége van a szülőknek is. Ez a helyzet egy kicsit elkeserítő számomra.
Ja, és szerintem nagyon keveset tanulnak a gyerekek, tisztelet a kivételnek!

Mit tartasz eddigi tanári munkád legnagyobb szakmai sikerének?
- Azt hiszem sikerült elfogadtatni magam a kollégákkal, amennyiben lehetőség van rá minden programon részt veszek, és nem azért, mert ezt követelik tőlem, hanem mert jól érzem magam a kollégákkal.
Ugyanez van a diákokkal is. Szakköröket tartok alsósoknak és a felsősöknek egyaránt. A focit a srácok imádják. Részt veszünk egy csomó versenyen, ahová szívesen visszük őket. Atlétikai versenyekre járunk, tehát mozgalmas életünk van, de én ezt szeretem.

Verseny után: kollegák közt

Mit tartasz a legjobb tulajdonságodnak, van-e olyan, amin esetleg ( lassan a kazetta B oldalára fordulva) változtatnál?
- Pfú, hát ez is egy szép kérdés, hát nem tudom, azt hiszem ezt mástól kellene megkérdezni. Úgy nem nagyon változtatnék semmin, ahogy a mostani gyerkőcök mondják: ennyi, ilyen vagyok.

Kicsoda Kórász Sanyi valójában? Hogyan fogalmaznád meg néhány gondolatban?
- Jelenlegi helyzetben azt mondanám, ha röviden kellene kifejteni: testnevelőtanár vagyok a hajdúsámsoni általános iskolában, egyébként teljesen hétköznapi életet élek, de van bennem némi becsvágy és mindig töröm a fejem valamin. Ez lehet a munkával vagy sporttal kapcsolatos dolog is akár.

Milyen értékrend vezérel, van-e kiforrott életfilozófiád?
- Gyerekeimnek mindig azt mondtam: Tanulj, sportolj!

Szeptembertől újra iskolapadba ülsz. Milyen ismeretekkel bővíted szakmai tudásodat?
- Ha minden jól megy, akkor szeptemberben a Hajdúböszörményi Főiskola fejlesztő pedagógiai szakán szeretnék egy kétéves képzésen részt venni. Úgy gondolom, egyre több a problémás gyermek és ott tanulhatok olyan dolgokat, technikákat, amelyekkel segíteni tudok és a pályám során is segít megoldani bizonyos szituációkat.

Az élet szeretete, a zsiványság ott pislákol a szemedben. Te milyen gyerek voltál anno? Égedelem?
- Most a tanítványaim ne figyeljenek: nekem minden évben volt osztályfőnöki figyelmeztetőm. Azt azért gyorsan hozzá teszem, hogy sokkal kisebb dolgokért kaptam, mint manapság. Elég mozgékony gyerek voltam, imádtam a tesit és a focit. A legtöbb esetben ezeknek a tulajdonságaimnak köszönhettem az intőt, de  hozzáteszem: nem voltam tiszteletlen soha.

Gyerekként milyen célokat tűztél ki magadnak? Mi valósult meg ezekből?
- Lehet hihetetlenül hangzik, de én futballista szerettem volna lenni, a szó szoros értelmében. 14 éves koromban, ha a szüleim nem unszoltak volna, akkor még az érettségiig sem jutottam volna el. Így utólag nagyon hálás vagyok nekik. Rengeteg időt töltöttem a focipályán. Talán ennek is volt köszönhető, hogy 14 évesen bekerültem az akkori DMVSC ificsapatába. Akkoriban olyan gyerekek rúgták a bőrt, mint a Plókai fivérek vagy Vancsa Gyuri, hogy csak a legismertebbeket mondjam. Ezekből mi valósult meg? Futballista nem lettem, de elvégeztem két főiskolát. Igaz kellene egy nyelvvizsga, de ami késik nem múlik. A sportnak viszont nagyon sokat köszönhetek.

Van-e bármiféle hiányerzeted eddigi életeddel kapcsolatban?
- Igen ezt elmondtam már sok helyen, ha vissza tudnám forgatni az idő kerekét, akkor sokkal többet lennék a gyerekkori gyerekeimmel és nagyon de nagyon sokat tanulnék, mellette fociznék.

Büszke, szerető férj és odaadó, jó apa vagy. Bemutatnád a Suliblog olvasóinak a családodat?
- Feleségem a hajdúsámsoni óvodában dolgozik óvonóként, és nagyon szereti amit csinál. Az elsőszülött gyermekemet Balázsnak hívják, ő Nyíregyházán testnevelőtanár edzői szakon végzett, most Ausztriában dolgozik. Kicsi Henrietta leányom jelenleg a Debreceni Egyetemen tanul,  Erasmus ösztöndíjjal Németországban képzi magát.

Mit jelentenek ők a számodra?
- Hát, ha kilépnének az életemből egyik napról a másikra, az megviselne nagyon.

Fontos szerepet játszik életedben a sport, az egészséges életmód. Hogyan kerültél vele szorosabb kapcsolatba?
- Mint már mondtam, én mióta az eszemet tudom mindig fociztam, szaladgáltam sokat játszottam, szerintem akkoriban nehéz volt leültetni, hogy suli után esetleg még tanuljak is. Rengeteget futottam. Csak úgy minden ok nélkül, a boltba esetleg az osztálytársaimhoz játszani, mindenfelé. Szakközépiskolában még mezei futóversenyt is nyertem 3000 m-en.  Szerintem ebből kifolyólag nekem eszembe sem jutott, hogy esetleg matek-kémia szakon tanuljak a fősulin.

Jelentős futballmúlttal rendelkezel, mindig is a pengés játékosok közé tartoztál. Mit adott számodra ez a játék, mely eredményeidre vagy a legbüszkébb?
- A lokis múltamra szívesen emlékszem, az a húsz év amit a futballberkekben töltöttem el, nagyon sok szép emléket adott. Sok csapattársammal ma is tartom a kapcsolatot. Ebben az időszakban volt minden, bajnokság nyerésétől a kiesésig. Játszottam Szegeden és Hajdúnánáson NB II-ben, Derecskén, Hajdúszoboszlón, Hajdúböszörményben, Hajdúnánáson a kiesés után NB III- ban. Megye I. osztályban több csapatban, aztán Hajdúsámsonban fejeztem be a pályafutásomat, illetve akkor végeztem a Nyíregyházi Főiskolán is.

Hajdúnánás NB II.

Milyen hatást váltott ki belőled az a sajnálatos térdsérülés, melynek köszönhetően abba kellett hagynod?
- Ezt nem felejtem el sohasem: Hosszúpályiban játszottunk, a jobb lábamat elhúzták, a bal ennek következtében befelé bebicsaklott. Az elülső keresztszalag sajnos el is szakadt. Ez jelentette a labdarúgó karrierem végét. A lelki oldalát nem taglalom, mert hetekbe telt, amíg elfogadtam, hogy egy olyan dolog ért véget, amit előtte több mint egy évtizedig szerettem és csináltam.

Az asztalitenisz sem idegen tőled, jól játszod a játékot. Legalább akkora szenvedély?
- Ez még gyermekkoromban ragadt rám. A  nyári szünetekben rengeteg időnk volt, nem voltak olyan kütyük mint most és rengeteget szaladgáltunk, fogócskáztunk, bújócskáztunk. Ezek mellett kedvenc időtöltésünk a kultúrházban az asztalitenisz volt. Ahol délutánonként sok gyerek jött össze. Gömbérzékem lehet jobb volt az átlagnál, és talán itt ragadt rám a mostani tudás.

Nemrég a Rákóczi-emlékfutáson mindkettőnk maradandó élményekkel gazdagodott: mikor megkérdezték tőlem, mit adott ez a rendezvény, két dolgot emeltem ki: elsőként az élményt, a kohéziós, csapatösszetartó erőt, a teljesítményt, másrészt azt, hogy Kórász Sanyira büszke vagyok, mert fájós térdekkel is teljesítette az etapjait és egy pillanatig sem nyávogott. Neked mit adott ez a két nap?
- Az biztos, hogy csapatépítésnek sem volt utolsó. Igaz nem sok időt töltöttünk együtt, mégis ez alatt az idő alatt is a résztvevők között kialakult egy bizonyos összetartozás érzés. Az, hogy mindenki egy cél érdekében tevékenykedett, buzdította a másikat ez összekovácsolt bennünket. Szerintem szuper dolog volt. Még egy dolgot kiemelnék, ahogy fogadtak bennünket Hajdúsámsonban az valahogy nagyon felemelő volt. Nagyon jó érzés volt. Nagyon sajnáltam volna, ha kimaradok belőle. Azt azért hozzátenném, hogy nem tudtam olyan gyorsan és annyit futni, mint te, vagy még jó páran a csapatból, de az elején megbeszéltük, hogy én ennyire vagyok képes, ha így jó megyek.  Szerencsére a szervezők bevettek a csapatba, felejthetetlen emlék.

Voltál már padlón az életben? Ha igen, hogyan sikerült talpra állni?
- Anyagilag vagy lelkileg kérdezed, egyébként mind a kettőre az a válaszom, hogy igen, de mindig van valami, ami kimozdít a lejtő aljáról és elindít felfelé. Mint legtöbb embernek, nekem is vannak rossz és rosszabb, nem, nem, nem. Rossz után mindig történik valami, ami után jobb napok következnek, és ezután nagyobb elánnal vetem bele magam a viselt dolgaimba .

A nehezebb helyzetekben mindig sokat jelentenek a barátok. Mit jelent számodra ez a szó :barátság?
- Hú, a barátság szó számomra egy hogy is mondjam: nagyon nagy jelentőségű valami, én régi vágású ember vagyok. A barátaim szó szerint számíthatnak rám mindenben. Ebbe beletartozik szó szerint minden, és akit annak nevezek arra én is számíthassak! Nincsenek sokan. Nálam elkülönül a haver, a jó ismerős és a barát kategória. Az első kettővel is nagyon jól elvagyok, nagyon jól érzem magam velük, ők azért férnek oda, de a barát az barát.   

Barátok közt

Könnyen megbocsátasz vagy cipeled a puttonyban sokáig a haragodat?
- Könnyen megbocsátok, de ahogy a mondás is mondja, nem felejtek. Pontosabban úgy fogalmaznék, ami számomra nagy horderejű azt nem feledem, a többire meg lehet egy hét múlva nem is emlékszem már.

Lételemed a humor, könnyen megtalálod a közös hangot tanítványaiddal is. Mi az, amit nehezen viselsz el?
- Amit nehezen viselek az a tiszteletlenség. Ez vonatkozik gyerekre és felnőttre egyaránt. Úgy gondolom, én mindenkinek megadom a tiszteletet és ezt el is várom. A felnőttek részéről azért ilyet lényegesen kevesebbet tapasztalok, ez azért ritka. Egyébként szeretem azokat a gyerekeket, akikkel lehet poénkodni, lehet humorizálni. Szerintem addig míg egy bizonyos határon belül van ez a dolog, nincs vele baj. Az hozzáteszem, ezt csak az okos gyerekekkel lehet.

Hamar befogadtak a kollegáid, máris fontos szereped van a közösségépítésben. Miért tartod fontosnak, hogy pozitív kohézió vegyen körül?
- A jó közösségnek egy munkahelyen óriási jelentősége van. Nagyon nehéz olyan munkahelyen dolgozni, ahol rossz a munkahelyi légkör.  Nem is tudsz szerintem úgy teljesíteni, ha nem érzed jól magad ott. Gondolj bele, nap mint nap együtt kell töltened a napod nagy részét esetleg olyan emberekkel, akikkel rossz a viszonyod!? Az egy horror! Egyébként próbálok mindenkivel jó viszonyt ápolni, a konfliktusokat elkerülni, a humor ebben is segít. Ez nekem úgy gondolom, többé-kevésbé sikerül. Nem gondolom, hogy van olyan kolléga, aki rossz érzéssel nézne rám.

Ha nem sport vagy barátok, mivel tudsz legkönnyebben kikapcsolódni?
- Őszinte leszek. Ahogy halad előre a kor, a szabadidőm elsősorban a családomé. Utána jöhetnek a barátok és a többi. Az is hozzátartozik, ahogy a gyermekeim felnőttek, már nem biztos, hogy a szabadidejük minden percét velem képzelik eltölteni, ezért fontos, hogy ami marad, azt velük töltsem. Bevallom, nem mindig volt így. Amennyiben a családnak más programja van, nekem pedig semmi, akkor szívesen nézek filmeket.

30 éves baráti találkozó

Filmekben, zenében milyen irányzat áll leginkább közel hozzád?
- A filmek közül a horroron kívül mindent megnézek, csak jó film legyen. A történelmi és kosztümös filmeket elsősorban, akció- trillerek közül pedig azokat, amelyekben van valami csavar a nyomozás során. Vagy egy parádés bankrablás, amely kivitelezhetetlen a civil életben, de a filmen olyan jól néz ki.
- Romantikus filmek közül a „Szerelmünk lapjai” című minden évben előkerül, illetve„Hachiko a leghűségesebb barát” Richard Gere főszereplésével.
- Könyvek közül Dallos Sándor: Munkácsy -életét bemutató Aranyecset című könyvet emelném ki, bár az könyvolvasásra mostanában kevesebb időm van.

Tinédzserkorban milyen poszterek díszítették otthon leginkább a faladat?
- Nem voltam nagy poszteres, nekem érdekes módon nem is nagyon volt. Pedig nagy divat volt valóban. Az Ifjúsági Magazin középső oldalán lévő poszter általában mindig a nővéremé volt. Talán ezért.

Hegyvidék vagy tengerpart?
- Inkább mediterrán beállítottságú vagyok, a meleget jobban szeretem. Az ausztriai hegyvidékes területnek is megvan a maga szépsége, varázsa, azt is csodálattal nézem. Imádom a sok bővizű patakot, hegyet-völgyet, de …..inkább a meleg.

Szőke, barna, vörös vagy fekete?
- Feleségem is olvassa: csak a szőke.

Mi a jól működő házasság titka? Milyen az ideális nő számodra?
- A feleségemnek sokat köszönhetek: kibírta a fiatalkorú focis időszakaimat, és ha lelkileg padlón voltam, mindig mellettem volt. Most pedig elviseli és tolerálja a szeszélyeimet. 

Ha kívánhatnál egy dolgot, jelenleg mi lenne az első helyen?
- Egészség. A  többit megvesszük. Ezen nem gondolkodom sokat.

Hogyan, milyennek szeretnéd látni magad 10 év múlva?
- Mindenképpen szeretnék még 10 év múlva is fiatalos maradni. Nem tudom, fog -e sikerülni, mert egyre több helyen érzem, hogy ez 10 évvel ezelőtt nem így működött.

Mire vagy legbüszkébb eddigi életedben?
- A családomra és amit velük együtt elértünk és átéltünk. Ebben volt jó és rossz, de ez így kerek.

Van-e a bakancslistádon olyan dolog, amit nagyon szeretnél, ha teljesülne?
- Van és nem is olyan elérhetetlen, tehát nagy esély van rá. Repülővel a tengerpartra.

Otthonosan mozogsz a konyhában? A bogrács körül tanúsíthatom, hogy igen. Van valamiféle kedvenc specialitásod?
- Valóban szeretek a konyhában alkotni. Érdekes módon ez nálam a negyvenes éveimnek a közepén alakult ki, nem tudom miért és mi okból, de egyszer kedvet kaptam hozzá és azóta rendszeresen alkotgatok és a feleségem hagyja. Sőt, azt kell mondjam, a családom néha még meg is dicsér, ez inspirál. Egyébként megcsinálok mindent amit kinézek a neten, és úgy gondolom, a család szívesen fogyasztja. Ezért kedvenc nincs, inkább van amit többször csinálok.


Kedvenc számod, évszakod, ételed, italod?
- Amikor fociztam, mindig a 7-es mezt húztam magamra. Évszakom a nyár, ételem rántott valami, mindegy mi, csak panírozva legyen. Italom pedig a jó házi pálinka.

A feleséged mivel tud leginkább levenni a lábadról?
- Hát ez nem is egy konkrét dolog, inkább azzal, hogy 29 éve mellettem van.

Mi a közeljövő legfontosabb célja számodra?
- Lehet közhelyesnek hangzik, de szeretnék a suliban egy elfogadott, jó pedagógus lenni. Van egy-két tervem, szeretném ha azok megvalósulnának. Illetve szeretném, ha otthon a családomban mindenki jól érezné magát abban amit csinál és egészséges lenne.

Miben hiszel leginkább?
- Edzőim mérkőzés utáni nyilatkozatai után szabadon: A „kemény kitartó munkában”

Hiszel a sorsszerűségben? Babonás vagy?
-  Konkrétan nem, de biztos lenni kell valaminek, mert amikor néha szorult helyzetben voltam, vagyok és általában ilyenkor mindenki fohászkodik így én is (lásd a fősulin mikor nem tanultál meg a húsz tételből csak ötöt és sikerül belehúzni, s ez csak egy dolog) és az a dolog bejön, pedig kevés esélye van. Akkor mindig elgondolkozom a felsőbb hatalom jelenlétén.

Mit tanácsolnál pedagógusként a mostani gyerekgenerációnak legfőbb útravalóul az élethez?
- Tanulni, tanulni, tanulni.

Kedvenc szavad?
- Nem tudom, ezt más valaki jobban tudná.

Csapatod?
- Nem csapat, de imádom a palit: Cristiano Ronaldo.

Ha rendelkezhetnél egy különleges képességgel, mire vágynál leginkább?
- Nem tudom, nem lehetne három?


Miért jó ma hajdúsámsoni tanárnak lenni?
- Ez megint furcsán fog hangzani, de szeretek itt dolgozni, jó a közösség. Mondanám, hogy a gyerekeket lehet formálni, alakítgatni, nevelgetni, de maradjunk annyiban: jó a csapat.

Sándor! Köszönöm az interjút, további jó egészséget, sok szakmai sikert kívánok a munkahelyeden, a magánéletben pedig sok boldogságot!


A cikket írta:

Módis Tamás

magyar nyelv és irodalom, kommunikáció