Borsos Tamás: Felhőfestő hős

2017. március 07. Megosztás Facebook-on

Óh! Micsoda nesz!
De ki csörtetett?
Valaki kopog s
mögöttem oson!

Hátranézek, s már látom is!
De hisz ez Ő! Árnyát megfesti,
s hahotára serkenti a búskomor
felhőt, ki  egyszer majd felnő.

No, de még ilyet, kisöreg...
Tudod mit? Együtt festjük
kékre az eget, mi mostan
fekete... okozva ezzel
minden embernek felhőtlen
örömet.

Vajon örül-e, hogy körülötte
minden felhő, eme színt öltötte
fennkölt módon magára? Árva
fénysugár vetítette reá mosolyát,
így szüntetve meg végleg, a
kopottas színek záporát!

Van még mit tenni barátom.
Menjünk tovább a határon!
Kettőnk ecsetje varázsol
csettintésre üdébb, s egyre
kellemesebb színeket!

Komoly kis feladat hárul most reánk!
Tied a vékony ecset, s enyém a vastagabb!
Te vezesd a finomabb vonalak hadát, én
kihúzom majd kontúrját az általad
kreált ötletes világ dolgainak!

Hiszen ez pompás, kispajtás!
Hármat számolok, s te ez idő
alatt teljesen megrajzolod, s
szélnek ereszted, képzeleted
csodáit.

Micsoda színek! Úgy folynak
egymásba, mint versben a rímek!
Azt már látom bizton, szerintem
te titkon, mindig ezt csinálod!

Minden remek! Ámbár berreg az
időt mutató, téged kutat Ő, s ha kell
fúj neked ébresztőt! Élesztőt tett édes
álmaid bugyrába, fél esztendő telt el
talán, mióta átjöttél a féltve őrzött
otthon ablakán.