Parasport napja

2019. március 11. Megosztás Facebook-on Parasport napja

A közelmúltban hazánk országgyűlése egy rendkívül nemes gesztust tett a paralimpikon sportolók irányába. A 2018-as évtől február 22-t a Magyar Parasport Napjává nyilvánította. Ebben az esztendőben tehát sor került a hajdúsámsoni II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában is egy programsorozatra, melynek célja az volt, hogy azokat az embereket helyezzük reflektorfénybe, akik tehetségükkel, alázatukkal, példamutatásukkal méltán mutatnak követendő példát teljesen ép embertársaik felé. A február 22-i dátum annak tudható be, hogy 1970-ben ezen a napon alapították meg a Mozgásgátoltak Halassy Olivér Sport Clubját.


Iskolánk tornatermében a parasport és a parasportolók méltó megünneplése zajlott az elmúlt hét péntekén. Az egy napos programkavalkádba intézményünk csaknem összes diákja aktívan bekapcsolódott, ez több mint 840 tanulót jelent. De nemcsak Hajdúsámsonban, hanem  országos szinten az összes óvodában, iskolában, középiskolában felhívták a figyelmet ezen nemes nap, kezdeményezés jelentőségére. Konkrétan csaknem 400 intézmény csatlakozott a LÉLEKMOZGATÓ nevet viselő programhoz, és szervezett ezen a napon interaktív osztályfőnöki órát, rendhagyó testnevelés órát, játékos sportfoglalkozásokat.

A Lélekmozgató program keretében szerettük volna elérni azt, hogy beleéljék magukat tanulóink a parasportolók helyzetébe, közelebbről megismerhessék, milyen nehézségekkel, lemondásokkal jár az, ha valaki megsérül, s ezáltal nehezebb helyzetbe kerül teljesen egészséges embertársaihoz képest. Hogy meglássák azt, hogy ezek a „sérült” emberek milyen boldogan és örömmel sportolnak, s ugyanolyan teljes értékű életet élnek a sport területén. Hogy ugyanúgy örülnek a sikereiknek, s hogy a teljesen egészségeseknek is ugyanúgy kellene örülniük az ő sikereiknek.
Testnevelés órák keretén belül kipróbálhatták a gyerekek, hogy milyen kerekesszékben ülni, mozogni, egyáltalán milyen érzés bóják között szlalomozni a létfenntartáshoz szükséges eszközzel. Most szembesülhettek azzal, hogy kerekesszékes embertársaink versenyhelyzetben hogyan boldogulnak a számukra nélkülözhetetlen kerekesszékkel.



Mindemellett nagy örömmel vetették bele magukat lurkóink a kerekesszékes kosárlabda rejtelmeibe, a vállalkozóbb szelleműek kipróbálhatták az ülőröplabdát, s ízelítőt kaphattak a kerekesszékes tollaslabda szépségeiből is. Jó volt megtapasztalni azt, hogy hamar hozzászoktak a megváltozott körülményekhez, s mit sem törődve „pillanatnyi állapotukkal”, így is önfeledten tudták élvezni a játék örömét.

Alsó tagozatosainknak pedig lehetőségük nyílt arra, hogy rajzokkal fejezzék ki mindazt, amit számukra a parasport jelent. Ezek a gyerekek is igazán kitettek magukért, igazán esztétikus, kreatív alkotások születtek, melyek sok esetben megragadták a program üzenetét, jelentőségét.
Interaktív osztályfőnöki óra keretében több osztályban levetítésre került egy dokumentumfilm, mely A csodafedezet: Vitéz Halassy Olivér címet viselte. A film a kétszeres olimpiai bajnok, amputált lábú úszó és vízilabdázó életét mutatta be, s sok tanulsággal szolgálhatott a mindezt végig néző gyerekek számára. Tanulóink átérezhették mindazt, hogy milyen hosszú utat kell bejárni ahhoz, hogy valaki ilyen körülmények között is felérhessen a csúcsra. Mennyi áldozat és erőfeszítés kell mindehhez.
A film levetítése után került fel a hab a tortára: tanulóink ugyanis egy igazi példaképpel beszélgethettek élményeikről, a parasport helyzetéről, és a lelkükben megfogalmazandó kérdéseket is kibeszélhették magukból. Lőrinczi Tibor, iskolánk dolgozója, világkupagyőztes parasportlövő személyében ugyanis nap mint nap egy igazi legendával találkozhatnak iskolánk folyosóin. Tibor készségesen válaszolt minden felmerülő kérdésre, beszélt családról, sportról, az életbe vetett hitről, arról, hogyan kell megőrizni optimizmusunkat egy olyan helyzetben is, amikor sajnos valamilyen betegség vagy baleset folytán elveszítjük valamelyik testrészünket. A gyerekek nagy tisztelettel, figyelemmel hallgatták beszámolóját és reméljük mindannyian megértették a fő üzenetet: ezek a sérült embertársaink is ugyanolyan emberek, mint bárki más. Nem sajnálni, hanem segíteni kell őket, hiszen ők tripla annyi erőfeszítést tesznek egy-egy sportsikerért, kiemelkedő eredményért. Mindezt alázattal, mindenféle zokszó és panasz nélkül. Igazi példaképek ők mindannyiunk számára.

Lőrinczi Tibor világkupagyőztes parasportlövő


A cikket írta:

Módis Tamás

magyar nyelv és irodalom, kommunikáció