Hagyományőrző szakkör

2014. december 16. Megosztás Facebook-on Hagyományőrző szakkör

A bőrfeldogozás volt a legutóbbi foglalkozás témája.

Elérkezett ennek a félévnek a záró foglalkozása, melyet egy délután tartottunk meg. A karácsony, s a népi mesterségek összekapcsolásával „bőrdíszművesekké” váltunk néhány órára.
Hogy is alakult ez így? Nagyon egyszerűen! Jár az osztályunkba egy kisfiú, Sőrés Milán, akinek a nagypapája, Molnár Ferenc. Ő pedig ezzel a mesterséggel foglalkozik. Már év elején bevállalta, hogy tart nekünk ilyen kézműves foglalkozást, mivel hallotta az unokájától, hogy a Déri Múzeumban milyen ügyesen tevékenykedünk minden alkalommal.
Először egy kis ismertetőben volt részünk, hogy tudjuk, miből dolgozunk, s értékelni tudjuk a bőr tárgyakat.
A következőkben a foglalkozás elméleti anyagából idézünk, a nagyra becsült olvasóinkat is szeretnénk továbbképzésben részesíteni:

Nyersbőrtől a készbőrig

A bőrgyártás során az állatról lenyúzott nyersbőrt (amely nedvesen könnyen rothadni kezd, kiszárítva pedig megkeményedik és törik) sokféle célra alkalmas készbőrré alakítják át. Hazánkban főként sertés, juh és marhabőrt dolgoznak fel nagy mennyiségben, azonban emellett még megtalálható a bőrkészítés palettáján a ló, kecske, nyúl, őz is. A folyamat legfontosabb része a cserzés, ennek hatására válik a nyers állati bőrből teljesen új tulajdonságú anyag. A cserzést cseranyagokkal végzik, amelyek képesek a bőr fehérjeszerkezetével kapcsolatba lépni, így erősítve annak fibrilláris szerkezetét. E fehérjerostok erősítésével, és a fehérjék kémiailag aktív csoportjainak lekötésével a cserzett bőr ellenáll a mikroorganizmusok enzimjeinek, nem rothad és vízzel érintkezve kevesebb nedvességet képes magába szívni.

A cseranyagok

A cserzésre régen természetes, ma már szintetikus anyagokat használnak, amelyek vegyületei a fehérjék szerkezetét a felhasználás szempontjából kedvezőbbé alakítják. Cserző hatású anyagokat tartalmaz a tölgykéreg (csertölgy), a cserszömörce levele, vagy a gubacs.

A bőrfeldolgozás folyamata

A bőrfeldolgozásnak számos receptje volt ismeretes, minden mesternek meg volt a maga titka, így a módszereken mindenki alakított, tökéletesített kicsit. Az áztatóból a bőrök először a nátronmészbe kerültek, amely oltott-, és oltatlan meszet, valamint nátront tartalmazott. E háromkomponensű keverékben a bőrök három napig áztak, de naponta megforgatták mindegyiket. Ezután géppel szőrteleníthetőkké váltak, majd további két napig áztak fehérmészben. Ezt a pickelés követte, melynek során a bőrök újabb két napig áztak (ekkor már hordókban) víz, konyhasó és kénsav megfelelő arányú keverékében. Ebből a léből kivéve, a bőröket a mester néhány órára bakra feszítette, majd elérkezett a cserzés ideje. A cserlében 5 órán keresztül tartották a bőröket, majd újra következett a bakra feszítés, hogy az anyag jól áthúzódjon. Végül még az antichlor fürdős áztatás következett. Az antichlor oldat erősségétől függött az elkészült bőrök színe: minél erősebbre készítették az oldatot, annál világosabb színűvé vált a bőr. A különböző munkafolyamatok időigénye és a felhasznált áztató lé keverékek összetétele, alkotórészeinek arányai természetesen attól is függött, hogy milyen állatfaj bőrét dolgozták ki. Sőt az is lényeges volt, hogy milyen életkorú egyedek bőrét akarták felhasználhatóvá alakítani.
Ezek után kezdődött az izgalmas munka. A nagypapa kipakolta értékes szerszámait, segédeszközeit és bemutatta a munka menetét. Segítségére volt Milán nagymamája is. A fonással nehezen birkóztunk meg, de úgy belejött mindenki, hogy abba se akartuk hagyni. A fiúk egy része ott tüsténkedett Feri papa mellett és lyukasztotta a kapcsok helyét, beszerelték a kapcsokat.
Készítettünk fonott díszítésű karkötőt, fonással ékesített és sima kulcstartót, s vékony bőrszíjakból egyszerű, de nagyon vagány karkötőt.
Igazán kellemes és hasznos volt ez a foglalkozásunk is. Hálásan köszönjük Molnár papáéknak a kellemes délutánt, az anyagokkal való hozzájárulást és az önzetlen segítséget! Reméljük, még lesz alkalmunk velük tevékenykedni valamit.
Mindenkinek Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánunk szeretettel!
 
Hajdúsámson, 2014. december 12.                              2. c. szakkörösei

 

Kapcsolódó képgaléria