Egy nap a vadászati világkiállításon

A kora reggeli nap sugarai még alig szűrődtek át a hajdúsámsoni fák sárguló levelei között és a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanulói már izgatottan gyülekeztek az intézménynél, hogy egy utazást tegyenek a fővárosba. Ekkor még nem tudták, hogy milyen élményekkel térnek majd haza, de bíztak tanáraik felkészültségében, és legbelül tudták, ez egy életre szóló kaland lesz, amiről büszkén nyújthatnak élménybeszámolót diáktársaiknak, tanáraiknak, családtagjaiknak.

A magyar állami vasutak közreműködésével, nem sokkal hét óra előtt értek Debrecenbe, ahol két tanulóval együtt jómagam is csatlakoztam a kirándulók seregéhez. Az átszállás viszontagságait túlélve izgatottan robogtunk tovább Budapest felé. A vonatozás vidám környezetben telt. A korai kelés után felébredő tanulók nevetgélve, viccelődve bontották ki hozott elemózsiájukat és kínálták örömmel társaikat, tanáraikat. A jó hangulat és a viccelődés végigkísérte utunkat, így érkeztünk meg Szolnok vasútállomására, hogy újabb átszállás után folytassuk kirándulásunkat. A tanulók kitörő örömmel észlelték, hogy kabinos vasúti kocsikban töltjük a vonatút utolsó szakaszát. Az elhelyezkedés nehézségei után nekem és pedagógus társaimnak lehetőségünk volt összevetni tanulóink viselkedését más iskolából érkező tanulókéval. Boldogan konstatáltuk, hogy a mi tanulóink magatartása sokkal fegyelmezettebb és tisztelettudóbb, ezt később egy budapesti utas is megerősítette. Az ottani szóbeli dicséret után ezt fontosnak tartottam kiemelni most is. Az érkezés után rövid séta várt ránk, pár perc elteltével pedig már a kiállítás helyszínére is beléptünk.

A vadászati világkiállítás egy monumentális múzeumként jelent meg, amelynek helyszínén több pavilon volt felállítva, amelyek több, különböző témában mutatták be a vadászat jelentőségét, szépségeit és nehézségeit. Az első pavilon látogatása a hazai flóra és fauna megismerésével zajlott. Hazai életközösségeket, fajokat, vadászati módszereket figyelhettünk meg. A tanulók – korosztályukból adódóan –igen tájékozottak voltak a látottakban, hiszen korábban az iskolában ezekről mind tanulhattak. A kiállított élőlénypreparátumok mellett a tanulók virtuális sétát tehettek hazánk természetvédelmi területein, madártávlatból figyelhették meg természeti kincseinket és játékos kvízekkel, memóriajátékokkal pallérozhatták elméjüket. A kiállítás első pavilonjának csoportos megtekintése után a pavilonon belül rövid szabad program állt a tanulók rendelkezésére, hogy a kiállítás legérdekesebb részeit újra felkeressék. A szabad program után elindultunk a következő pavilonba.

A pavilonok közti terek hangulatos kis utcákká változtak, melyeket sütödék, kifőzdék, üdítős és kávés standok szegélyeztek. A levegőt átjárta a frissen sült szarvas kolbász, az omlós nyúlpörkölt és a házi jellegű lángos illata, miközben nemzetközi élőzene hangjai nyújtottak további élvezeteket rövid sétánk során. Egy kulturális fesztivál volt ez ízig-vérig. A második pavilon a vadászat szépségeit, eredményeit nemzetközi léptékben mutatta be. Találkozhattunk élőlénypreparátumokkal az Egyenlítő vidékétől egészen a sarkvidékekig. A tanulók érezhették, hogy milyen kiváltságos helyzetben vannak. Testközelből figyelhették meg azokat az élőlényeket, melyeket korábban csak a tankönyvben láttak. A kiállított élőlények szinte életre keltek és úgy érezhettük, hogy a természetben sétálunk. Az egyik helyen egymással civakodó farkaskölykök, majd egy ordító jegesmedve, egy másik helyen egy áldozatát éppen elejtő oroszlán jelent meg. A pavilon mennyezetéről különböző pózban kipreparált madarak voltak fellógatva, melyek a pavilon ajtaján beáramló szellő hatására néha megmozdultak. A preparátumokon kívül itt is találkozhattunk rövid leírásokkal, tájékoztató táblákkal, rövid filmekkel. A tanulók kipróbálhatták a nyilazást, és megtekinthették a vadászatnál használt modern fegyvereket, öltözeteket, használati tárgyakat, sőt még egy vadászatoknál gyakran használt terepjáró autót is. A nemzetközi vadászat élményeiből a tanulók még fel sem ocsúdtak, máris tovább haladtunk a következő pavilonba. Az élmények még olyan elevenen éltek bennük, hogy a séta közben folyamatos beszédtéma lett.

A következő pavilonban lévő kiállítás a vízi életközösségeket és a halászat, horgászat érdekességeit mutatta be. A tanulók hatalmas akváriumokban figyelhették meg a hazai halfauna tagjait. Ezek már nem preparátumok voltak, egy sokkal aktívabb és mozgalmasabb kiállításra léphettünk be. Habár nem a természetes élőhelyükön, de élő valójukban mutatták be a vízi és vízparti élőlényeket. A tanulók egy rendhagyó biológia órába csöppentek, hiszen megtekinthették, hogy a halak hogyan táplálkoznak, mozognak, hogyan mozgatják úszóikat. Találkozhattak olyan védett fajokkal is, mint a foltos szalamandra vagy a közönséges lábatlangyík. Megismerkedhettek a korábbi történelmi korok és a modern halászat módszereivel, és egy tapasztalt horgász bemutatót tartott arról, hogy a horgászatnak milyen érdekességei lehetnek. A hazai nemzeti parkok is képviseltették magukat a helyszínen, játékos kvízekkel, feladványokkal vonták be a tanulókat a mindennapi tevékenységükbe. A feladatokat sikeresen megoldó tanulók között ajándékokat is osztottak. A kiállítás vége felé úgy gondoltam, hogy ezt már nem lehet tovább fokozni. Tévedtem! A kiállítás végén egy rövid, ám annál érdekesebb ismeretterjesztő filmet tekinthettem meg a tanulókkal a hazai vizek és vízpartok mindennapi életéről. A tanulókon a fáradtság jele sem látszott. Töretlen érdeklődéssel és lelkesedéssel szemlélték a kiállítást és közben folyamatosan dokumentálták azt telefonjuk segítségével. Ennyi izgalom után tovább tartott a gyülekezés, de rövidesen elindultunk a következő pavilon felé.

A következő pavilon a hazai vadászati tevékenységek főbb támogatóit, híres vadászokat mutatott be. Rövid leírással és rövidfilmekkel gazdagította a tanulók ismereteit, hiszen több olyan személy fényképe is előkerült, akikről korábban biológia órán, történelem órán, irodalom órán vagy földrajz órán tanultak. A különböző tantárgyak során elsajátított ismeretek itt összeértek. Egy igazi interdiszciplináris tudásbörze volt ez a tanulók számára, miközben egy időutazáson érezhették magukat, ahogy megelevenedett előttük a múlt. A többi pavilonhoz képest ez egy kisebb pavilon volt, így rövidebb idő alatt sikerült végigjárnunk azt.

A kitűzött programok nagy részén túl voltunk, de még közel sem végeztünk. A tanulókon ekkor jelentek meg először a fáradtság és az éhség jelei. A kiállítás helyszínén lévő standoknál érdemes lett volna megebédelni az illatokból már jól ismert sült szarvaskolbászból, azonban a tanulók, pedagógusok pénztárcája és az élelmiszerek ára nem volt egyensúlyban. Elindultunk hát a helyszínről, hogy egy fél órás séta után megebédeljünk az Árkád egyik éttermében. A tanulók a kiállításnál tapasztalt izgatottsággal várták az Árkád éttermei és boltjai adta élményeket. Elég szabadidő jutott a tanulóknak arra, hogy bejárják a három emeleten elhelyezkedő üzletek és éttermek sokaságát.

A szabad program végeztével a tanulók és a pedagógusok egyaránt kipihenten és jóllakottan indultak a vasútállomás felé. A napos idő ígérete nem valósult meg, így kissé szeles, borús időben meneteltünk. A vasútállomáson még várnunk kellett a vonat megérkezéséig. A várakozás közben a tanulók lány tagjai nyitottságukról és közvetlenségükről tettek tanúbizonyságot, mikor egy másik iskolás csoport fiú tagjaival ismerkedtek. A fiúk annyira örültek a lány társaság kedves, barátságos köszöntésének, hogy majdnem lekésték a saját vonatukat.

A hazafelé vezető vonatút kevésbé volt örömteli és vidám. A vonat túlzsúfoltsága miatt a tanulóknak nem volt lehetőségük egymás mellé ülni, ami letörte a lelkesedésüket. A nehézségek ellenére továbbra is jólnevelten, fegyelmezetten és rugalmasan kezelték a felmerülő helyzetet. A hazafelé utat szürkületben kezdtük meg. A távolban látszódott a lemenő nap vöröslő fénye, a tanulók arcán pedig az elégedett fáradtság. Elfáradtak ugyan, de az arcukra az volt kiírva határozottan: „Ez megérte!”. Az elégedettség érzése mellett a tanulók érezték, hogy lassan a végéhez közeledik kirándulásunk. Mire Szolnokra értünk, már besötétedett. A vadászati kiállítás izgalmai után újfajta vadászat indult, ezúttal a szolnoki vasútállomás illemhelységét keresve. A vadászat kétes kimenetelűre sikeredett. Megtaláltuk ugyan a WC-t, de a tisztasága nem volt megfelelő, az ára viszont irreálisan magas volt. A tanulók fáradtan ültek a váróban, de fáradtságuk ellenére vidáman és továbbra is viccelődve várták az átszállást. Kevéssel este tíz óra előtt ért a csapat Hajdúsámsonba. A tanulók már várták a megérkezést. Leszállva a vonatról, találkozva családtagjaikkal, örömmel meséltek nekik a megélt élményekről. A tanulók boldogan és elégedetten indultak haza, hogy álomra hajtsák fejüket, hiszen másnap új nap kezdődik az iskolában, ahol a tanuláson kívül élményeikről is mesélniük kell osztálytársaiknak, tanáraiknak. A tanulók hazamentek, a vonat pedig tovább suhant az éjszaka sötétjében. Így ért véget egy kitűnő nap egy kitűnő társaságban, egy kitűnő vezetéssel.