Sportpoharazás a tanítási órákon

Nagyon meglepődtem, amikor először hallottam a sportpoharazásról. Érdekesnek és figyelemfelkeltőnek találtam ezt a technikát. Iskolánkban Gyöngyösiné Sepsi Tünde néni tanítja a 2.a osztályos gyerekeknek. Látogatásomkor sportpoharakkal „terített” asztal fogadott, a gyerekek pedig bámulatos ügyességgel építették rajta a tornyokat, gúlákat, szinte szemmel nehezen követhető módon. Valósággal egy kis zsonglőrbemutatót tartottak nekünk, közben óriási figyelemmel végezték a különböző sportpoharas gyakorlatokat. Nemcsak Tünde néni, hanem Gáll Irénke néni is hasznosítja óráin a gyerekeknek ezt a tudását. Mindketten nagyon büszkék ezekre a tanulókra, mert olyan tudással rendelkeznek, amit csak kevesen tudnak. Megkértem Tünde nénit, hogy meséljen nekünk a sportpoharazásról.

„Pályám során mindig arra törekedtem, hogy a legcélravezetőbb módszert, eszközt használjam, és megkönnyítsem tanulóimnak az ismeretek elsajátítását. A korosztály életkori sajátosságából adódóan a készségek, képességek fejlesztése leghatékonyabban a játék során valósítható meg. Így találkoztam először a sportpoharakkal. Speciális, színes műanyag poharak minél rövidebb idő alatti sorrendbe rakásáról és rendszerezéséről, előre meghatározott sorrendben különböző gúlák építéséből áll a program. Ajánlott a szabadidő aktív eltöltésére, testnevelés órákon, napközis foglalkozásokon képességfejlesztésre, élményszerű kreatív tanulásra és a koncentráció serkentésére. Jó hangulatú egyéni, páros és csapatversenyeket rendeztünk. Nagyon tetszett a gyerekeknek, mikor az elszórtan elhelyezett különböző színű poharakat kellett összegyűjteni utánzó járásokban. Váltóversenyeinken kerülgették, összerakták, egyensúlyoztak a poharakkal. Nagyon jó közösségépítő játék, egymás elfogadására, türelemre, kitartásra nevel. A szülők támogatásával minden tanulónak beszereztünk egy pohárszettet. A zebratorony építésével, a 3-as és a 6-os gúla építésével, lebontásával bővítettük ismereteinket. Sokat segített a játék a szorzótáblák gyakorlásánál, sorozatok megalkotásánál is. De a magyar órákon versmondás közben is bevált már ez a módszer. Tanítványaink szem-kéz koordinációja ügyesedett, javult a figyelmük, fegyelmezetten állnak az újabb poharazási kihívások elé. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy egyszer próbálják ki ezt az érdekes játékot.”