Mini, az iskolai segítő kiskutya

Egy aranyos, picike kutya látható naponta a folyosón Keserű Józsefné Kati néni mellett. Fegyelmezetten lépked, és Kati néninek szót fogad. Néha alkalmunk nyílik megsimogatni, becézgetni, a gyerekek pedig imádják. Ő egy iskolában dolgozó segítő kiskutya, aki ha felnő, terápiás kutya lesz.

A kiskutya, és a gazdája együtt segítenek az óra megtartásában. Amikor Mini játszik a gyerekekkel, Kati néni a kutya reakcióit is figyeli, ami nagyon segíti a tanulók pillanatnyi állapotának feltárásában. Mini segít a mozgásfejlesztéstől kezdve az olvasás gyakorlásáig rengeteg területen. A terápiás kiskutya elfogadja a gyerekeket olyannak, amilyenek, úgy szereti őket, amilyenek. 

A fejlesztő foglalkozásra járó gyerekek imádják Minit. Ami nem is csoda! Érkezéskor és távozáskor alaposan kezet mosnak. Sokat foglalkoznak a kiskutyával, és megtanulták már a vezényszavakat és jeleket, amikre hallgat. Ezek a vezényszavak táblázatba rendezve a faliújságon is olvashatóak, ha valamelyikük elfelejtené, elolvashatja. Sokat játszanak, és rengeteget tanulnak tőle. Ilyenkor kikapcsolódnak, jobban érzik magukat, és alig várják, hogy visszatérjenek ide, a kicsi fejlesztő szobába. Kati néni pedig éjjel-nappal vigyáz Minire, a gyerekeket fejlesztő kiskutyára, a gyerekek barátjára, a picike, mindig vidám terápiás kutyára, aki elhivatottan és fegyelmezetten végzi szolgálatát az iskolában.

Kíváncsi voltam, hogy mi is a feladata, és hogyan lett belőle szolgálatot teljesítő a gyerekek mellett. Erről mesél nekünk a kiskutya gazdája, Kati néni, aki a gyerekek fejlesztését végzi.

„A kutya és az ember kapcsolatában gyógyító erő rejlik. A kutya által kiváltott ingerek jótékony hatással vannak az idegrendszerünkre. Ezért nagyon hasznos terápiás kutyát alkalmazni, mert a simogatásuk, érintésük, és a velük való foglalkozás után megnyugodnak a stresszel teli gyerekek. A terápiás kutyák már kicsi korukban vannak kiválasztva erre a feladatra, és speciális képzést kapnak. Természetesen a sok tanulás után vizsgázniuk is kell. A kutyák és felvezetőjük párosan vizsgáznak, és a kiállított engedélyük is a párosnak szól. Csak együtt tarthatnak foglalkozást, így megbonthatatlan az egységük. A vizsgán fő követelmény, hogy a kutya ne mutasson agressziót, se félelmet. Engedelmeskedjen, és mindig legyen együttműködő, valamint barátságos. Fontos, hogy ne csak a gazdájuknak fogadjanak szót, hanem a gyerekeknek is. 

Mindig vágytam rá, hogy saját kutyám legyen, aki segíti a munkámat. A fajta kiválasztásánál elsődleges szempont volt az, hogy hipoallergén legyen, így a kutyaszőrre allergiások is nyugodtan simogathatják. Mindenképpen kistestűt szerettem volna, így esett a választásom a bichon fajtára, ami alapvetően társasági kutyának lett kitenyésztve. Tenyésztőt kerestem, ahol már 5 hetes korában tesztelték a kiskutyákat, hogy alkalmasak-e a feladatra. Így esett a választás Minire. Nem volt se túlságosan félős, se agresszív. Azért választottam neki a Mini nevet, mert ezt a beszédhibás gyerekek is könnyen ki tudják ejteni. Hamar elindult a kiképzése. A kötelező oltások után pedig igazgatói és szülői engedéllyel behozhattam az iskolába. Ma már több mint 30 parancsnak engedelmeskedik. Folyamatosan tanulnia, és vizsgáznia kell. Idővel igazi terápiás kutya lehet belőle. Sok olyan dologra is figyelnem kell, amire egy átlagos kutyatartónak nem. Negyedévente kombinált féregtelenítés, sok védőoltás szükséges neki.

Köszönetemet szeretném kifejezni az iskola vezetőségének, hogy lehetőséget teremt a kiképzéshez! Hálás vagyok a kollégáimnak, és a szülőknek, hogy elfogadják a kutya jelenlétét! És hálás vagyok Mininek, mert kiképzése során nagyon sokat tanultam önmagamról.”