I. Adventi szokások hajdan és ma

Az advent a felkészülés, az ünnepre hangolódás jegyében telik. Várjuk, keressük a karácsonyi csengő hangját, az alma, a dió, mogyoró, fahéj, mákos kalács, forralt bor stb. illatát, azaz a „karácsony illatát”.
Itt olvasható néhány olyan népszokás, és hagyomány, amelyek régen és most is meghatározták ezt a különleges időszakot.

Az advent szó latin eredetű, a megérkezést jelentő adventus szóból ered.
Az ünnepet megelőző várakozás, felkészülés időszaka.
Az András napjához legközelebb eső vasárnap, november 29-e lesz 2020-ban az első adventi vasárnap. Majd december 6.; december 13.; és az utolsó, december 20.

Az 5. század óta tartják, a karácsony ünneplésével együtt terjedt el. A kezdetektől összetartozik a két fogalom: karácsony és advent, a felkészülés és az ünneplés. Eleinte négy, később öthétnyi időszak volt.
VII. Gergely pápa rendelte el a négy vasárnapból álló időszakot.
Az adventi időszakban lakodalmat, zajos mulatságot nem tartottak - akárcsak nagyböjtben. 1611-ben a nagyszombati zsinat meg is tiltotta advent első vasárnapjától vízkeresztig az esküvők, zajos mulatságok tartását. A korábban kialakult nagyböjthöz hasonló bűnbánati és készületi időszak volt az advent, de nem olyan szigorú, mint a nagyböjt. Az adventi böjtölés hagyománya a 20. század közepén tűnt el.
Az advent az egyházi év kezdete, a karácsonyi előkészület négyhetes időszaka, az ünnepi előkészület lelki jellegére helyezte a hangsúlyt a kor, melyben az advent szokása kialakult.
Szent idő: a várakozás és a reménykedés ideje. Magyarországon a Messiást váró hangulat alapja a hajnali roráté volt. Magyar hagyomány ugyanis a roráté, melyet angyali vagy aranyos misének is neveztek.
Roráté előtt jártak a boszorkányok, ezért ólat, istállót be kellett zárni még a harangozás előtt.
Advent időszakához kapcsolódóan sok szép népi szokást ismerünk. Ilyen a Szállást keres a Szentcsalád vagy szentcsalád járás azaz szentcsaládkilenced. Ez a szertartás a karácsonyi ünnep előtt kilenc napon át ismétlődik. A szálláskereső szent család tiszteletére kilenc család összeáll, hogy december 15-től karácsonyestéig naponta felváltva a szent családot ábrázoló képnek szállást adjanak, s imádkoznak.

A szokás Szlovéniában is él: a család ott is ünnepélyesen várja Mária szobrát. Más helyeken az ikon házról házra jár. Fogadására a család kimeszeli, kitakarítja a házat, előző napon böjtöt tart.
Erdélyben a népszokások szerint a hajnali mise idején zárva tartották az ajtót és ablakokat, hogy az ilyenkor állati alakot öltő boszorkányok ne ronthassanak a házakba, ólakba.
Az Alföldön a lányok a hajnali misére harangozáskor, mézet vagy cukrot ettek, hogy édes legyen nyelvük, így férjet „édesgessenek” maguknak.

Adventben minden naphoz kötődik valamilyen hagyomány, szokás. A legelterjedtebb népszokás: András, Borbála, Luca, Miklós, Tamás napokhoz fűződik.

Szt.András apostol: a keleti egyház védőszentje.
Szt. András először csatlakozott Jézushoz, vele vitte testvérét Pétert is. Keresztényüldözés idején átlós keresztre feszítették /innen az Andráskereszt elnevezés/.
A honfoglaló magyarok is tisztelték. Három árpád házi királyunk is András volt.
Sok András névű helységünk van. /Rábaszentandrás, Zalaszentandrás stb./
András napkor és utána nem szólt a muzsika /nem volt esküvő, mulatság/. Megkezdődtek a disznóvágások /Disznóölő András/.
Andrást megelőző este a lányok férfi ruhaneműt tettek a fejük alá, és akivel álmodtak az lesz a vőlegénye. Előtte böjtölni kellett. „Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát éccakáján”.

Eresz rázogatása:
Ha búzamag potyogott – gazdag kérő lesz, ha rozs potyogott – szegény kérő lesz,
ha pondró, bogár potyogott – jövő évben terhes lesz.

András pogácsa:
3 szem pogácsa, benne a férfi nevével. Küszöbre téve, amit a kutya utoljára visz el, abban lesz a vőlegény neve.

András napi gyümölcs ág:
A vízbe és kemencére tett /időjóslás/ gyümölcs ág, ha karácsonykor az alján virágzik ki, akkor a tél eleje zord, hideg lesz.
Ha a közepe virágzik ki előbb, a tél közepe /január vége/ lesz hideg.
Ha a teteje virágzik ki hamarabb, a tél vége lesz hideg /fagy, jég, hó/.

Borbála nap:
Szt. Borbála a bányászok, tüzérek és hegyes szerszámokkal dolgozók védőszentje. Keresztény hitéért megkínozták, lefejezték. A hajadonok is védőszentjükké fogadták.
Ezen a napon ajándékozni, kölcsön adni ruhaneműket nem volt szabad. Ugyanis ezen a napon szerezték meg a boszorkányok a rontáshoz szükséges ruhaneműket.

Borbála alakoskodás: A fehér lepelben, fátyolban /női alak/ látogatta a házakat és ott a háziak térden állva „gyóntak”. Gyerek, felnőtt vallott derültség közepette. A jók ajándékot kaptak.

Borbála ág: karácsonykor a nyíló ágból következtettek a termésre, egészségügyi problémákra, férjkeresésre. /Leginkább fűzfa, - cseresznyeág. /