Szülők és tanárok - két oldal? - egy cél!

Május 22-én eljött az Egyenlő együtthatók - Irodalomterápiás foglalkozás napja. Ezen a rendhagyó eseményen három szülő és három pedagógus ült le egy kétórás vezetett beszélgetésre. 

Személy szerint igazán hálás vagyok a megjelentek bátorságáért és nyitottságáért, hogy ki mertek próbálni egy újdonságot, és minden témát érdeklődve fogadtak. Felmerültek közös és egyéni problémák, érzések, gondolatok, esetek, személyes és általános tapasztalatok. A két óra jó hangulatban, hasznosan telt. Kaptam visszajelzést arra vonatkozóan, hogy a két fél más oldalról is meg tudta ismerni egymást, illetve hogy a felek közeledtek egymáshoz, mondhatni arra jutottak, hogy egyenlő együtthatók módjára egyaránt felelősek a gyermeknevelési egyenlet megoldásának sikeréért, és mindezt jónak és értékesnek tartják. 

És hogy számomra mi a siker legkézzelfoghatóbb mutatója? Az, hogy a résztvevőket negyed órával a foglalkozás vége után az épület előtt találtam beszélgetésbe merülve. A folyamat elindult. 

Az egyik résztvevő így nyilatkozott az alkalomról: "Egy különleges találkozás volt a szülőkkel, nem a hagyományos keretek között (például szülői értekezlet, fogadóóra). ’Egyenrangú’ felek gondolkodtak együtt kellemes hangulatban, felszabadultan. Emellett a szülők egymás között is tudtak tapasztalatot cserélni."

Egy másik résztvevő is megosztotta velem a gondolatait, ezt is tolmácsolnám: "Az Egyenlő Együtthatók Irodalomterápiás foglalkozáson való részvétel különféle érzelmekkel társított iskolai emlékeket hozott felszínre, amelyek gyermekkori, szülői, tanári hivatásom általi szerepkonfliktusaimat idézték fel. Jó volt megállni egy pillanatra és újra ránézni ezekre. A foglalkozáson feldolgozott irodalmi szövegek egyik bölcsessége számomra az volt, hogy a közös gyökér, ahonnan jelen esetben mi szülők és tanárok elindultunk az úton, összeköt minket egy közös cél a gyermekek életre való felkészítésében, ami csakis összefogással valósítható meg. Lelkemet melengető felismerés volt megtapasztalni a beszélgetésünk eredményeképpen létrejövő konklúziót, miszerint az általunk megfogalmazott esszenciák a gyermeknevelésben, mint például az elfogadás, önelfogadás, gondok feltárása, bizalom kiépítése és fenntartása, az értékek felismerése, biztonságos háttér biztosítása stb…  alapja és működtetője a szeretet."

Ezek a személyes megosztások ékesen bizonyítják, hogy lenne igény az ilyen típusú programokra, illetve ezeknek a megmozdulásoknak személyes és közösségi haszna, pozitív hozadéka egyaránt van.

Május 29-ére egy hasonló közelítési kísérletet terveztem, ezúttal szülőket és kamasz gyermekeiket várom a Közös nevező - Irodalomterápiás foglalkozás keretében.

"a legjobb dolog
amit az ember
életében
csinálhat
az
vagy egy gyerek
vagy valakit jobbá tenni
önmagánál"

(Mihai Pleș: Görbe zsoltárok - részlet)