Az Olümposz tetején

2017. április 10. Az Olümposz tetején

Mélyen Tisztelt Zeusz Úr!
Legyen szíves még három trónszéket kéretni maguk mellé! Poszeidón, Hermész , és a többi halhatatlan mellé! Gyorsan, gyorsan, helyet a világbajnokoknak!  Ambróziát, nektárt az asztalra! Gyereknektár van? Intézkedjen, fürgén, szaporán!

Olümposz. Egy hely, ahová az ókori görög mitológia alapján csak a legnagyobbak kaphatnak bebocsátást. Az ókori görög istenek. A halhatatlanok. Olyanok, akik markánsan letették névjegyüket az asztalra. Az ő társaságukhoz csatlakoztak a múlt héten hárman. Nem göröghonból, szeretett magyar hazánkból: örökre belevésték sikerükkel magukat a legnagyobb íjászok történelemkönyvébe. Garantálható, hogy a szakágban jártasoknak a Bertalan és a Lőrinczi név örökké beleégett a retinájukba, a hallójárataikba.

Lőrinczi: márkanév lett Hajdúsámsonban. Mit Hajdúsámsonban, Magyarországon. Minden sportbarát elégedetten csettinthet a hallatán. Néhány héttel ezelőtt egy korábbi interjúban megmondta, hogy világbajnok lesz. Kissé félszegen, de olyan természetességgel, mintha csak azt mondta volna, hogy leugrik a boltba egy kiló kenyérért. Örökös tagság dukál neki a Delphoi jósdában.

Megcsinálta. Bitang nagy durranás. Az elején kicsit izgulva, aztán játszi könnyedséggel. Fortuna istenasszony szoros kézfogása nélkül. Ismét léptek egy jó nagyot, a győzelem arannyal kikövezett ösvényén. Ott a helyük a legnagyobbak jobbján.

Mindhármuknak. Halhatatlanná váltak. A brassói csarnok legfelső dobogóján büszkén ringatta a magyar lobogót a kora tavaszi szél. Értük szólt a magyar himnusz. Kalaplengetésre méltó teljesítmény! Igazi virtuózok.

Küldetés tehát teljesítve. Természetesen néhány izzadtságcsepp is legördült. De bánja kánya! Rövid pórázon tartották minden résztvevő nemzet elszánt íjászait.
Újabb szint abszolválva. A grádicson azonban még mindig nem ez volt a legmagasabb lépcsőfok. A legfrissebb küldetések már láthatók a horizonton. A győzelmi éhség ugyanis nehezen tompítható. Ez így természetes. Addig izzítsd a vasat, amíg meleg! Távol még a jóllakottság érzése. Most azonban jól jön egy kis szünet. A megérdemelt pihenés. A regeneráció. Mielőtt újra előkerülne a fejsze, és belevágnák az újabb fába.


Legyünk nagyon büszkék rájuk. Mert egyszerűen megérdemlik.

Mélyen Tisztelt Zeusz Úr! Hol vannak már azok a trónszékek? Helyet már a győzteseknek! Méltán jár a babérkoszorú. Az edzőfenomén Bertalannak és fiának Zoltánnak, illetve a 6.c  gyöngyszemének, Rékának.

Igyekezzenek már, csapra a nektárral!


Ott, ahová csak a legendák kapnak bebocsátást.


Az Olümposz tetején.


Vendégszoba rovatunk vendégei ezúttal is Bertalan Zoltán sikeredző és tanítványa Lőrinczi Réka 6. c osztályos tanuló. Két hete már interjút adtak blogunknak, s most ismét mikrofonvégre kaptam őket egy rapidinterjú erejéig, hiszen a brassói íjász VB-n a legcsillogóbb érmet, az aranyat sikerült elhozniuk.
Az első szó mindenképpen a gratulációé, szeretettel gratulálok mindkettőtöknek, s természetesen ifj. Bertalan Zoltánnak, a fiadnak is, aki nem lehet most itt köreinkben. Mit jelent számotokra ez a siker, néhány hete beszéltünk róla, hogy Réka most először járt világbajnokságon, s rögtön meg is nyerte. Hol helyezhető el a karrieretekben ez az eredmény, milyen érzések kavarognak most bennetek?


Bertalan Z: Rékának nemcsak első világbajnoksága, hanem az első nemzetközi versenye volt ez, eddig csak országos viadalokon tette próbára tudását, a magyar bajnokság volt a legmagasabb szint. Komoly időszaknak tettünk pontot a végére ezzel a világbajnoki címmel, megismételni nem tudjuk, jövőre már másik korosztályban versenyez, ami gyakorlatilag újabb kihívás. Jövőre az EB-n a 13 pluszos kategóriában más ellenfelek ellen fog már versenyezni.
 


Réka az előző interjúban nagyon határozottan kijelentetted, hogy mindenáron a világbajnoki cím az, ami érdekel, s lám első nekifutásból meg is szerezted. Milyen érzések kavarognak benned, neked mit jelent ez az első helyezés? Ez nem mindennapi dolog azért, hogy érzed magad pár nappal a verseny után?
Lőrinczi R: Nagyon jó érzés, nagyon izgultam, de már elmúlt ez a felfokozott állapot. Három napon keresztül zajlott a megmérettetés, igazán felszabadult csak akkor lettem, amikor megtudtam, hogy első vagyok.

A világbajnoki érem

Zoltán, számos siker részese voltál a közelmúltban már edzőként. A mostani világbajnoki címeket hová helyeznéd el a dicsőségpolcon?
Eddig mindenképp ez elmúlt időszak legkiemelkedőbb eredménye ez, Réka és a fiam esetében is. Nem tudom, hogyan lehet überelni, elég magasra került a léc.

Milyen elvárásaitok voltak a verseny előtt, hogyan zajlott a felkészülés, zavarta e valami a ráhangolódásotokat?
A cél a Réka esetében a dobogó valamelyik foka volt, ezt fogalmaztam meg magamban. Mivel ez volt az első világversenye, nekem is lutri volt az edzésmennyiség, az edzésmunka összetétele, hogy mennyire sikerül topformába hozni pont a világbajnokságra. Nem volt rossz a tematika miszerint dolgoztunk. Réka kicsit idegesebb volt a vártnál a három nap alatt, holott azt nyilatkozta korábban, hogy mennyire nyugodt, nincs gond. Kicsit túlidegeskedte a dolgot, utólag nem volt oka rá, a verseny alatt idegesebb volt, mint amennyire vártam.

Hogyan bonyolódott a verseny, hogyan teltek a napjaitok az egy hét alatt?
Voltunk a várban, sokat edzettünk a versenyhelyszínen. Magyarok voltak rajtunk kívül is. A csütörtök- péntek- szombati versenynapokra kedden utaztunk el,így  volt egy plusz napunk a szerdai, ami az akklimatizálódás jegyében telt. Ez egy teremverseny volt egy nagy síparadicsom csarnokában a hegytetőn. Szuper versenykörülmények, remek hőmérséklet, ragyogó világítás várt bennünket.

Mikor zajlottak a versenyek?
Három csoportba voltak osztva a versenyzők, az első és a harmadik napon, a második nap hat csoportba. Egyik nap délelőtt, másik nap délután, különböző csapatbeosztások szerint mentünk. Ezért volt kicsit nehéz, hogy a versenyhelyszíntől, húsz-huszonöt perces autóútra volt a szállásunk. Mivel három versenyzővel vettünk részt, három különféle csoportba voltunk osztva, még véletlenül sem egyszerre lőttek sportolóink.

Milyen volt a szállás, ahol voltatok?
Réka: Szép helyen volt, mindennel meg voltunk elégedve, komfortos, kétágyas szobákban lakhattunk, internettel, televízióval.


Zoli, te mennyire tartod a kapcsolatot más csapatok versenyzőivel, esetleg nemzetközi edzőkkel?
Szakmai kapcsolat nincs, jellemző volt a magyarok összetartása. Több olyan magyar versenyzővel viszont találkoztunk, akik kifejezetten csak IFA versenyekre szoktak járni, egy nagyon zárt összetartó csoportot sikerült kialakítani.


Említetted korábban, hogy az elején Réka feszültebb volt a kelleténél, s nem ment olyan jól a lövészet. Hogyan sikerült átlendülni a holtponton? Mikor nyugodtatok meg?
Réka szerintem az utolsó lövés után nyugodott meg teljesen.


Remek koncentrációs készséged van, nagyon tudsz valamit..

Mikor éreztétek azt, hogy ez tutira megvan, és nem ronthatjátok el? Szoros volt a verseny? Kik voltak a fő vetélytársak, ők hogyan teljesítettek?
Az első nap végére eldőlt, hogy egy német kislány lesz az, aki ellenfél lehet. A standard fordulókkal kezdtünk, ott tizenöt pont előnyt hoztunk össze, ami még számomra nem jelentett teljes megnyugvást. A második versenynap a flint forduló napja volt, más versenyeken nem csinálják, váltakozó távokról kell lövéseket leadni rengeteg irányzékállítással, amivel nekünk is volt pici gondunk. Teljesen önállóan kellett megoldani a feladatot több-kevesebb sikerrel ez sikerült. Az első nap végén látszott, hogy lehet remek helyezés, a második nap után a flintfordulónál sikerült tizenkét ponttal tovább növelni az előnyt, ott 27 ponttal fordultunk a harmadik napra, akkor éreztem, hogy ezt már nem ronthatjuk el. Az első nap 3 pontot vesztettünk, a második után biztos voltam, hogy ez már nem csúszhat ki a kezünkből.

Olümposzi magaslatokban


Hány nemzet képviselői vettek részt a vébén?
Réka: Nagyon sokan voltak, 27 nemzet képviseltette magát, megszámoltam a zászlókat.


Ez bizony tényleg hatalmas eredmény…


Milyen eredménnyel lett Réka és a fiad Zoltán világbajnok?
Zoltán a maximálisan elérhető pontszámhoz képest egy pontot vesztett mindössze. Elég szoros volt az élmezőny, ketten voltunk az utolsó napon,  akik egy pont vesztéssel álltak, közel egymáshoz. A harmadik-negyedik helyen két-két hibával álltak mögöttünk. Szinte a legvégén dőlt el a verseny, a román ellenfél szerencsére összerogyott a pszichés teher alatt, és egy hatalmasat hibázott. Onnantól tíz lövés volt, tíz biztonsági lövéssel meg tudtuk nyerni a versenyt.


Hogyan lehet ezt feldolgozni, hogy világbajnok fiam és tanítványom van?
Szakmailag ez a csúcs, van feljebb, mert további célokat is lehet kitűzni. Nekünk ez most a plafon, viszont van eggyel feljebb. Van egy másik, eggyel nagyobb világszervezet a World Archery, most ott kell majd nagyobb eredményeket elérni. Kimondhatatlanul büszke vagyok, ez teljességgel természetes.


Mik a közeljövő legfőbb kihívásai, mi a következő lépcsőfok?
A közeljövőben folytatódnak Zoltánnak a nemzetközi versenyek, ő már szabadtéren versenyez, kezdődnek a Közép-Európa Kupa fordulói, amit tavaly megnyert, Rékának a diákolimpiai fordulók lesznek a következő megmérettetések, illetve a bajnokság, teremben ezt már megnyerte.
 

A dobogó legfelső fokán


Réka, kikkel osztottad meg elsőként ezt a remek eredményt? Kaptál e valami különleges ajándékot?
Apától kaptam egy órát, édesanyám ott volt velem, a tesóimmal pedig telefonon beszéltünk.


Az utazásotokat egyébként ilyenkor ki állja?
Az egyesület, egyesületi támogatással mentünk, de az önkormányzat is mögöttünk áll természetesen.

Milyen üzenete van véleményetek szerint ennek a nem mindennapi zajos sikernek?
Kis egyesület, egyszerű emberek is érhetnek el világraszóló eredményt. Óriási kitartás, nagy akarás, szülői támogatás hozhatja meg, de látjuk, megvan a lehetőség mindenki számára, olyan hogy lehetetlen, nem létezik!


Réka, Zoltán: Köszönöm a világbajnoki értékelést, cserkésszétek be a jövőben is a legfényesebb medáliákat, tiszta szívvel ezt kívánom nektek! Köszönöm az interjút!


 


Publikálta: Tamás Módis